Pávai István:
A moldvai magyarok történetének vázlatos kronológiája
1211. II. Endre magyar király határvédelmi céllal a Keleti-Kárpátok mindkét lejtőjére német lovagrendet telepít.
1225. A király kiűzi az országból a tőle függetlenedni próbáló lovagokat. Helyükbe - a mai moldvai magyarok őseinek első csoportjaként - magyar határvédők érkeznek.
1227. A megkeresztelkedett kunok lelki gondozása végett magyar egyházi és világi segédlettel megalakul Moldvában (az akkori Kunországban) a milkói római katolikus kun püspökség. A kun püspök tagja lesz a magyar püspöki karnak. Az új püspökség működésének biztosítása érdekében Magyarországról kanonoki kar, alsópapság, katonaság és dolgozó nép telepszik át Moldvába.
1234. IX. Gergely pápa levelében arra figyelmezteti IV. Béla királyt, hogy magyar és német alattvalói közül sokan a milkói kun püspökség területén élő vlach nép közé telepednek, azok görögkeleti hitére térnek, s velük egy néppé válnak.
1342. Nagy Lajos magyar király Kara Bogdánia néven szervezi vajdasággá a Kárpátoktól keletre fekvő hűbéres területeit. A Moldva elnevezés később jelenik meg.
1371. A szereti római katolikus püspökség felállítása.
1400-as évek. Az évszázad folyamán a moldvai vajdaság lakossága nyelvileg román többségűvé válik.
1460. Mátyás király üldözi a huszitákat Magyarországon, akik ezért Moldvába menekülnek. Itt megalapítják három másik faluval együtt Husz városát, a Dnyeszter partján pedig Csöbörcsököt.
1457-1504. Nagy István moldvai vajda uralkodása során többször betör Erdélybe. A hadjáratok alkalmával elhurcolt magyar foglyokat Moldvában telepíti le.
1466. A husziták Tatroson másolják le a Huszita Biblia néven ismert első magyar bibliafordítást.
1479-1493. Báthory István erdélyi vajda kegyetlenkedései miatt a székelyek nagy számban menekülnek Moldvába.
1534-1572. A moldvai ferences kolostoroknak Csíksomlyó ferences anyaegyháza adja a házfőnököket.
1571. Tatros városának plébánosa a Husz és Románvásár környéki magyar huszitákat visszatéríti a katolikus hitre.
1574-1591. Petru Şchiopu moldvai vajda kancellárja 20000 főre teszi a moldvai magyarok számát.
1597. A moldvai katolikusok püspöke átteszi székhelyét Bákóba.
1600-1606. Movila Jeremiás vajda uralkodása idején Moldva püspöke, Querini Bernard 1591 katolikus, többségében magyar családot talál a vidéken, 10704 lélekkel, akik 15 városban és 16 faluban laknak. A lélekszámcsökkenés okát a tatárbetörések pusztításaival magyarázza. Ettől kezdve 200 éven át a bákói püspöki szék a lengyelek kezébe kerül.
1607. A marosvásárhelyi országgyűlés okirataiból: "elmúlt üdőkben az szegény országnak nagy sok insége és romlása miatt, főképpen Moldvában számtalan sok szegénség futott".
1612. A szebeni országgyűlés elrendeli "a Moldvára menő utak és ösvények őrzését, továbbá, hogy "ha marhástól, feleségestől innet Erdélyből az szegénség által akarna menni, el ne bocsássák, hanem megtartóztatván, ki-ki földesurának visszaadják".
1622. Moldvát a pápa missziós területté nyilvánítja.
1634-1653. Vasile Lupu vajda 12000 moldvai katolikus hívő számára lelki vezetőt kér Rómától.
1641. Diodat Péter apostoli vikárius részletes jelentésben számol be a moldvai katolikus magyarok településeiről és helységenkénti lélekszámáról.
1648. A Diodat Péterénél részletesebb jelentést küld egyházlátogatási körútjáról a Hitterjesztés Szent Kongregációjához Marcus Bandinus, Moldva apostoli adminisztrátora. A tatrosiak arra kérték Bandinus érseket, hogy ne küldjenek hozzájuk magyarul nem tudó misszionáriust.
1670. Petrus Parčević érsek írja: "Moldvában szinte az egész katolikus népesség magyar, magyarul beszél, és hangos szóval magyar papokat kér". A román nyelvű prédikációt nem értik, nem tudnak románul gyónni, ezért Parčević a csíksomlyói ferencesekkel kívánta elláttatni a moldvai misszionárius szolgálatot. Ezt azonban a Vatikán nem engedélyezte, arra hivatkozva, hogy Moldva a lengyel katolikus egyház fennhatósága alá tartozik.
1671. Szabófalva és másik öt község magyarsága a Szent Kongregációhoz írt levelében panaszolja el a misszionáriusok visszaéléseit, melyeket ha nem orvosolnak, ők az ortodox püspök fennhatósága alá helyezik magukat.
1707. Rabutin osztrák császári generális hadai elől a Székelyföldet védő kuruc katonaság nagy része Moldvába menekül. A megtorlástól tartó nemesek is velük tartanak. Hazatérésükre csak 1711-ben nyílik lehetőség.
1764. A Csíkmadéfalva határában tanácskozásra összehívott székelyeket az osztrák császári katonaság az éjszakai pihenés alatt ágyútűz alá veszi. A tömeggyilkosság túlélői a vidék megfélemlített lakosságának zömével együtt Moldvába menekülnek. Egy részük innen továbbmegy Bukovinába, ahol öt falut alapítanak, a többiek végleg megtelepednek a moldvai magyarok között.
1781. Zöld Péter csíkszentléleki plébános menekülése során fölkeresi a moldvai magyarok telephelyeit. A gyulafehérvári püspöknek küldött jelentésében írja a moldvai katolikus papokról: "A misszionárius atyák mind olaszok, kik sem a román sem a magyar nyelvet nem tudják beszélni, és azt a 9 magyar plebániát teljességgel nyomorultul szolgálják".
1807. A Jászvásárban székelő osztrák konzul, Hammer jelenti Bécsbe a moldvai római katolikus plébániák adatait: 10 település összesen 4182 családdal, 21307 lakossal.
1827. Hammer utóda, Lippa konzul immár 50000 magyarról számol be.
1851. A moldvai Schematizmus 22 plébániát sorol föl, amelyek közül 16-ban magyarul beszélnek. Ugyanonnan kiderül, hogy a 22 plébánia nem 22, hanem 208 települést jelent, mivel egy plébánia több falut is kiszolgált.
1866. Josef Salandari, a moldvai katolikus misszió főnöke kétnyelvű (román-magyar) katekizmust ad ki Jászvásáron.
1884. Megszűnik a Misszió, és létrejön a Jászvásári Római Katolikus Püspökség.
1889. Camilli jászvásári püspök pásztorlevelében írja: "megparancsoljuk, hogy a plébániák templomaiban a pápai enciklikában előírt imádságok semmi más nyelven nem mondhatók, csak románul".
1898. Bukarestben megjelenik Románia Nagy Földrajzi Szótára, amelyben ez olvasható: "Bákó megye legnagyobbrészt román, [...] de találunk a földműves nép között régi telepeket, melyek magyar eredetűek és a mai napig megőrizték nyelvüket és vallásukat [...] Vannak száz és száz családot számláló helységek, ahol a lakosság egyetlen román szót sem tud kiejteni, mint Forrófalva, Klézse stb.".
1905. A bukaresti Román Akadémia évkönyvében megjelenik Radu Rosetti A magyarokról és a moldvai katolikus püspökségekről c. értekezése. Rosetti 50-60.000-re teszi a moldvai magyarok számát, ugyanakkor megjegyzi: "a moldvai állam létrejöttekor [1342] minden valószínűség szerint számottevő magyar népesség volt letelepedve részben a Szeret, részben a Tatros völgyében".
1915. A lujzikalagori magyarok engedélyt kérnek anyanyelvük templomi használatára. Camilli püspök válasza: "A kérvényezőknek tudniuk kellene, hogy Romániában a nép nyelve román, és nem is lehet más. Saját nemzete elleni jogtalanság és szégyen volna a saját személyére nézve, ha ebben a hazában egy idegen nyelven beszélne, például magyarul.
1938. Egy helyi hirdetmény szövege: "Mi, Bákó vármegye Ferdinánd [Újfalu] község polgármestere, Bákó megye prefektusának 1938. május 3-án kelt 7621. számú rendelete alapján a község lakosságának tudomására hozzuk, hogy a községházán vagy más nyilvános helyeken nem szabad más nyelven beszélni, csak románul. A katolikus templomokban az istentiszteletet csak románul és latinul szabad mondani. A papoknak és kántoroknak nem szabad az egyházi éneket más nyelven énekelni, csak románul és latinul... Mindenkit szigorúan megbüntetünk, aki ez ellen vét".
1940. Az öt bukovinai magyar falu Magyarországra való telepítése alkalmával mintegy ezer moldvai magyar is áttelepül.
1946-1947. Több mint száz magyar tannyelvű iskola alakul Moldvában. Ezeket néhány év múlva rendre megszüntetik. A lészpedi magyar iskola 1960-ig működik.
(Források: Benda Kálmán (szerk.): Moldvai csángómagyar okmánytár. Budapest, 1989: 33-34;
Domokos Pál Péter: ...édes Hazámnak akartam szolgálni... Budapest, 1979: 35-96;
Faragó József - Jagamas János: Moldvai csángó népdalok és népballadák. Bukarest, 1954: 13.)
forrás: http://www.pavai.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése