Őfelsége I. Levente Apostoli Magyar Király ünnepi trónbeszéde és újévi köszöntője 2014-re

Szerelmes Nemzetem!

Boldog Ünnepeket kívánok és a Jóisten áldását kérem Nemzetünkre!

Az idei esztendőt összefoglalva elsősorban a pozitívumokra kell koncentrálni, azt keressük és vegyük figyelembe, hol sikerült előrelépnünk és fejlődnünk. A pozitív szemlélet sikeresebbé tehet mindannyiunkat. A környezeti, gazdasági, politikai, nemzeti feladatokról egyaránt szót kell emelni. A kommunikációban elsősorban a fejlődés és előrelépés irányát kell meghatároznunk!

Politikai sikerek, a rendszerváltás és a polgárosodás folytatása
Politikai vonalon értünk el sikereket. Az 1990-ben elindított rendszerváltás az ország polgári átalakulását célozta és kell célozza, melynek fő iránya a nyugat-európai régióhoz történő gazdasági felzárkózásunk. A helyes és ideális társadalmi tagozódás az ideális királyságban a hierarchia alapján a király, királyi pár, a királyi család, a nemesség, a polgárság és a munkásosztály. A munkásosztályt nevezzük a politikai értelemben vett baloldalnak, a polgárságot és a nemességet pedig a jobboldalnak. A történelmi események forgatagában az ország olyan helyzetbe került, melyben 40 évig egy külföldi befolyással átszőtt baloldali rendszer irányította az országot, míg Nyugat-Európában polgári kormányzatok és királyságok vezették az országokat kapitalista, tőkés rendszerrel. 1999-ben a NATO erőterébe lépett az ország, 2004 pedig belépett az Európai Unióba.

Európai Unió, gazdasági növekedés, magyar gazdaságpolitika
Az Unióhoz történő csatlakozásunkat sokan többféleképpen értékelik. Az Európai Unió lényegében lehetőség, ahol a nemzetközi európai térben érhetünk el sikereket, ha jól politizálunk és jól érvényesítjük nemzeti érdekeinket. Az Európai Unió tagjaiként az Unió fejlődéséhez, fejlesztéséhez nekünk is hozzá kell járulnunk. A nyugat-európai országot szemlélve jelentős gazdasági különbségeket észlelhetünk.  Összehasonlításképp a 2012 évi gazdasági teljesítmény (GDP) adatok szerint a példának kedvéért Olaszország gazdasági teljesítménye 1700 milliárd €/év, míg Magyarország 100 milliárd €/év. Jogos az igényünk az európai felzárkóztatási rendszeren (strukturális és kohéziós alapok működésén) történő változtatásra Európa kiegyensúlyozása érdekében, hiszen mi Magyarok is nyugat-európai életszínvonalon szeretnénk élni! Gazdaságunkban tehát exponenciális növekedést kell indukálnunk a felzárkózás mihamarabbi elérése érdekében. Matolcsy miniszter úr véleménye szerint meg tudjuk duplázni a gazdasági teljesítményünket, mely lényegében már komoly előrelépést jelent. Az életszínvonal növekedését a gazdasági növekedésünkből tudjuk legkönnyebben finanszírozni. Az ország gazdagodásával több forrás fog jutni minden téren, mely pályára az utóbbi években a kormány jobb teljesítménye révén sikerült ráállítani az országot. Olaszország kapitalizmussal és polgári politikával érte el ezt a magas gazdasági szintet, tehát azt nekünk is át kell vennünk. A szociális piacgazdaság megfelelő iránynak kínálkozik, melyet a kormány is megfelelőnek tekint. A magyar kormány gazdaságpolitikájában vannak előremutató jelek. Jobban kell figyelnünk azonban arra, hogy Magyarországnak elsősorban magyar iparra, magyar tulajdonú iparra van szüksége. A magyar ipar növelése elsődleges nemzetpolitikai feladat. Protekcionista gazdaságpolitikát kell folytatnunk! Az európai uniós támogatások és a kormányzati támogatások legnagyobb része magyar tulajdonú cégekhez kell kerüljön! Az Európai Unióval el kell fogadtatnunk, hogy mi is nyugat-európai szintű életszínvonalat és magyar tulajdonú nyugat-európai szintű gazdaságot kívánunk! Magyarország esetében a nyugat-európai életszínvonal legalább GDP 400 milliárd €/év gazdasági teljesítményt, 400000 forintos minimálbért és 750000 forintos átlagbért jelent!

Cégvédelem
A magyar kormányzati politika sokat tett az önkormányzatok likviditásának helyreállítása érdekében. Következő lépés kell legyen a magyar tulajdonú vállalkozói szektor (mikrovállalkozások és KKV-k) anyagi védelme, és ahol szükséges likviditásának helyreállítása. A magyar ipart magyar tulajdonú cégekre lehet építeni, ezért cégeink kiemelt anyagi és jogi védelemben kell részesüljenek! Az alapított cégek megtartása ezért az egyik legfontosabb feladat. A kormányzat és a jogi rendszer azt kell elősegítse, hogy ezek a vállalkozások stabilak és működőképesek legyenek, tőke termelő vállalkozásokká alakuljanak. Cégvédelmi szervezeteket és intézményeket kell létrehozni és olyan megoldásokat, melyek a problémás cégeket is helyes irányba tudják terelni, növekvő pályára tudják visszaállítani. A felszámoló cégeket át kell alakítani stabilizáló és segítség nyújtó cégekké, melyek képesek gazdasági és szakértő segítséget nyújtani cégeinknek, hiszen a kórházakban is meggyógyítják az arra rászorulókat.

Állampolgárok anyagi védelme, a forint erősödése, a bankok etikus működtetése
Az egyes állampolgároknak és a családoknak is nyújtson anyagi védelmet a kormány, mely mindenképp prioritást kell jelentsen a stadionépítések- és a focicsapatok hiteleinek visszafizetéséhez képest! A devizahitelezéssel kapcsolatban meg kell értenünk, hogy a forint árfolyamának erősödésével a helyzet megfordítható és visszaállítható legalább kiindulási szintre! Ennek érdekében 230 forint/euró árfolyam létrehozását parancsolom és a forint árfolyamának folyamatos erősítését! A bankoktól etikus banki működést kell megkövetelnünk, mely azt jelenti, hogy az ügyfeleik vagyongyarapodását kell előremozdítsák!

Egészségvédelem
Az egészségügyi politikánkat tovább kell fejlesztenünk, mivel egészséges társadalomra van szükségünk! Legyen mindenki egészséges! Érje el mindenki a 100%-osan egészséges állapotot. Fejlesszük tovább egészségügyi rendszerünket!

Környezetvédelem, fenntartható, környezetjobbító fejlődés
Környezetvédelmünkre nagyobb hangsúlyt kell helyezni! Királyi parancsom a Környezetvédelmi Minisztérium működésének helyreállítása! A klímavédelem tovább növelt prioritás kell legyen. Ezévben csak hazánkban két olyan extrém időjárási jelenség is kialakult, mely felhívja a figyelmet a klímavédelem fokozásának fontosságára és az ENSZ szintű összefogásra. Márciusban extrém hó lepte el az autópályát, a hóolvadás után pedig extrém magas Duna vízszintet tapasztaltunk, ahol csak komoly nemzeti összefogással sikerült elkerülni a komolyabb árvizet. A miniszterelnök úr mutatja a 40 fokot a hőmérőn, de akkor minden okos ember belátja, hogy elsősorban az okot kell orvosolni a gyógyuláshoz, ahhoz pedig legalább a Környezetvédelmi Minisztérium helyreállítása szükséges. Vízbázisaink kiemelt védelme szükséges, továbbá sok tennivaló akad a levegőtisztaság védelem területén is.

Energia szektor
A teljes energia szektorunkat vissza kell vennünk magyar tulajdonba! Legjobb ha az ország teljes mértékben önellátó energia szempontjából is. Energiabiztonságunk növelése szintén kiemelt cél és feladat kell legyen! Törekednünk kell a megújuló energiaforrások alkalmazására és azok 100%-ra történő növelésére az ország energiatermelésében, mint zöld energiafajtákra. Komoly lehetőségek rejlenek a biogáz technológiában és az algatechnológiában is.

Népességnövekedés
A gazdasági növekedéshez hasonlóan a népességnövekedés is kiemelt cél. Gyarapodjon Nemzetünk több gyermekáldással!

Magyar állampolgárság, Nemzetegyesítés
A polgári kormány egyik legkiemelkedőbb és legsikeresebb tevékenysége a Magyar állampolgárság megadása és annak szándéka a Nagy-Magyarország területén élő és a nagyvilágban élő magyaroknak. Már több mint 500000 határon túli magyar ember kapott magyar állampolgárságot! Vigyáznunk kell azonban, hogy ténylegesen magyar emberek kapjanak magyar állampolgárságot, valamint olyan szimpatizánsok, akik Nemzetünk felemelkedését kívánják előre mozdítani. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk az USA-ban élő magyarokra, hiszen több, mint 1 millióan vándoroltak el a tengeren túlra, ugyanakkor még csak 2000-ren kaptak magyar állampolgárságot! Nemcsak állampolgárságot kell adnunk a határon túli magyaroknak, hanem szem előtt kell tartanunk a területi egyesülést is. A Székelyföldi Területi Autonómia ugyanúgy kiemelt cél, mint a Délvidéki Magyar Területi Autonómia, vagy a Felvidéki Magyar Területi Autonómia, de a Partiumból és a Bánátból is érkezett rá igény. Királyi cél ugyanakkor Észak-Erdély visszacsatolása Magyarországhoz békés, diplomáciai úton. A nemzetegyesítés érdekében jobban kell védenünk a moldvai csángó-magyarságot, a bukovinai székely-magyarokat, a muraközi és a horvátországi Magyarságot, az Alpokalja Magyarságát!

Legyünk erkölcsösebb ország
Az erkölcsös ország az erős ország! Az erős ország erős családokra alapszik! A házasság egy férfi és egy nő szentségi, életre szóló kapcsolata. A párok életre szóló házasságot kössenek! Szexualitásunkat házasságon belül éljük meg! A házasság előtti szüzességet értéknek tekintjük, ha azt majd a házasságban gyermekáldás koronázza. A hűség erény, a házassági hűség különösen!

Magyar Nemesség, Arisztokrácia
2008 évi trónra lépésemmel visszahelyeztem jogaiba a lojális magyar nemzeti, kuruc történelmi nemességet. Az új nemesség része tehát a történelmi nemesség, másik része pedig azon nemesség, kiket királyi szándékomból nemesi rangra óhajtok emelni. Létre óhajtom hozni az Országgyűlés Felsőházát a Magyar Nemesség tagjaiból.

A királyság államforma Alaptörvényben való rögzítése
Királyi óhajom és akaratom révén támogattam a 2/3-os országgyűlési többségű polgári kormányzat létrehozását a Parlamentben. Az alkotmányozóképes polgári többség el is indította az új alkotmányozási folyamatot, de a fő cél a királyság államforma Alaptörvényben való rögzítése kell legyen az Alaptörvényben, királyi személyem és királyi családom elfogadása az Országgyűlés által, koronázásom a Szent Magyar Királyi Koronával.

Magyar Királyi Udvar, a Budavári Királyi Palota
Királyi óhajom és parancsom a Budavári Királyi Palota átadása a Magyar Királyi Udvar részére, belső és külső királyi pompájának helyreállítása. Az Országgyűlés szavazza meg a Magyar Királyi Udvar éves költségvetését!

A Jóistenbe vetett hittel és bizalommal, szorgalommal és buzgalommal induljunk neki a következő esztendőnek! Fogjon össze a Magyarság, fogjon össze a Nemzet, hiszen együttes erővel és a Jóisten segedelmével minden nemes célt könnyebben elérünk, mellyel a Nemzetünk gyarapodni, erősödni, növekedni fog! Szeretettel, békességgel, tisztelettel, megbecsüléssel forduljunk embertársaink felé, védjük az emberi életet és az emberi méltóságot! Bölcsességgel és kreativitással tervezve életünket boldogságban és jólétben fogunk élni.

Ezúton kívánok Nemzetünk minden tagjának egy szerencsés, sikeres és nagyon boldog új esztendőt!

Intelligencia, erkölcs, szeretet!
A MAGYAR NEMZETÉRT, A MAGYAR HAZÁÉRT, A MAGYAR KIRÁLYSÁGÉRT!
PAX!

USA űrtechnikai fejlesztések - Orion űrhajó

Gőzerővel folynak az előkészületek az új amerikai űrhajó, az Orion egy év múlva esedékes első próbaútjára, ahonnan sebességi rekorddal tér majd vissza a Földre. Lassan összeáll a jövő űrhajója, a távoli célpontok meghódítására is alkalmas Orion. A fejlesztés helyzetéről év elején számoltunk be utoljára.

Két ernyővel is biztonságos

Július végén az Orion kabin eredeti nagyságú makettjével már a tizedik ejtőernyős leszállópróbát hajtották végre. A végleges Orion a Csendes-óceán vizére fog leszállni, ám a teszteket nehezebb, sivatagi körülmények között hajtják végre. Ezúttal a legfontosabb feladat annak eldöntése volt, a három közül két ejtőernyővel is biztonságosan lehozható-e a kabin (például ha leszállás közben elnyíródik az egyik ejtőernyő kötélzete).

Az Orion űrhajó leszállókabinjának makettjét elhelyezik a C-17-es szállítógép gyomrában, hogy 10 km fölötti magasságból ledobják.

Forrás: NASA

 

Az amerikai Légierő C-17-ese 35 ezer láb (kb. 10,7 km) magasba emelte az Oriont, az Apollo program óta nem végeztek ilyen nagy magasságból ejtési próbát. Kiderült, hogy a szimulált hiba ellenére a leszállás biztonságos. Júniusban értek véget – sikeresen – az űrhajó statikus nyúzópróbái. A Kennedy Űrközpontban egy hónapon keresztül gyötörték, húzták és nyomták az Oriont, ezzel szimulálva a kabint érő mechanikus terheléseket. Hat méter magas szerkezetet építettek erre a célra, amelyben hidraulikus hengerek fejtették ki az Orion testére a nyomó- vagy húzóerőt. Nyolc különböző típusú feszültséget szimuláltak, minden esetben a számított értékek 110 százalékával terhelték meg a modellt. Több mit 1600 pontban mérték a fellépő deformációkat. Az űrhajóra gyakorolt terhelés 7 és 120 tonna között változott. Eközben a kabin nyomásállósági tesztjét is elvégezték, az űrhajó kiállta a megpróbáltatásokat.

A NASA Johnson Űrközpontjában Cady Coleman és Ricky Arnold űrhajósok kipróbálhatták, hogyan lehet űrruhába öltözve az Orion belső terében mozogni

Forrás: NASA

Az eddigi legnagyobb sebességgel tér vissza

Az Orion űrhajó 2014 szeptemberében, egy Atlas-IV rakéta tetején indul első próbaútjára a világűrbe, természetesen személyzet nélkül. (Ezt követően a második, még mindig személyzet nélküli próbarepülésre – legalább – három évet kell várni, mert a tervek szerint 2017-ben már a NASA még csak készülő, új hordozórakéta-rendszere viszi a világűrbe az Oriont.)

Forrás: NASA

 

Az alig több mint egy év múlva sorra kerülő EFT-1 (Exploration Flight Test-1) nevű próbarepüléskor az Orion több mint 5800 km-re távolodik el a Földtől, ez a Nemzetközi Űrállomás keringési magasságának 15-szöröse, bár a Hold távolságának csak alig 1,5 százaléka. Visszatérésekor a légkörbe való belépési sebessége meghaladja 40 000 km/órát, ami közel 5000 km/órával nagyobb, mint bármely eddigi űreszköz visszatérési sebessége. Azért ilyen nagy a sebesség, mert ezzel szimulálják az űrhajó távolabbi célpontoktól, a Holdról, egy kisbolygótól, esetleg a Marsról való visszaérkezését. A légkörbe lépve a kabin külseje 2200 Celsius-fokra forrósodik fel, azaz jobban, mint az Apollo-kabinok visszatérése óta bármely űreszköz. Az Orion hőálló burkolatát a Textron Defense Systems fejleszti. A NASA mérnökcsoportja három éven át dolgozott együtt a céggel a megfelelő hőálló anyag kiválasztásán. Végül az állva maradt két jelölt közül az Avcoat márkanevűt választották, amit az űrrepülőgépek kezdeti repülései során egyes részek burkolására már kipróbáltak. Az anyag használatakor a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy az Orion külső felülete – éppen a jobb mechanikai stabilitás kedvéért – méhsejt-szerkezetű. Az Avcoatot az űrhajó felületén kialakított nem kevesebb mint 330 ezer cella mindegyikébe be kell juttatni. Az Avcoat az úgynevezett elgőzölgő burkolatok közé tartozik, vagyis a fejlődő hő hatására az anyag elpárolog, ami elvonja a hőt, így a kabin belseje nem melegszik túl.

http://www.origo.hu

Főhajtással tisztelegtek Szent István Királyra a Nemzeti Emlékhelyen

A 2013-as Szent István Király Emlékév ünnepi záró programja pénteken délután a Nemzeti Emlékhelyen volt, ahol a tisztelgő főhajtáson a város és a megye vezetői mellett jelen volt Áder János királyi kancellár is. Az ünnepi műsor után a résztvevők dobosok vezetésével sétáltak végig a megújult Fő utcán. Útjuk során a Szent István életét bemutató, házfalakra vetített diaképek kísérték őket, míg megérkeztek a Vörösmarty Színházba.   Pénteken délután 16 órakor Szent István Király sírjánál több mint ezer fiatal részvételével kezdődött meg a 2013-as Szent István Emlékév záróünnepsége. Az eseményen részt vevők Vakler Anna népi énekes és Cserhalmi György Kossuth-díjas színművésznek tekinthették meg ünnepi műsorát.      Ezt követően Áder János királyi kancellár, a város, a megye és a történelmi egyházak vezetői is mécsest helyeztek el államalapító királyunk sírjánál.     Az ünnepség végén a résztvevők a Fehérvári Dobzenekar és a hagyományőrzők zenés felvonulásával közösen sétáltak át a Vörösmarty Színházba a megújult Fő utcán. Közben az augusztusi ünnepségek idején már megcsodált, Szent István Király életét bemutató fény utcát is újra megtekinthették az eseményen megjelentek.     A Nemzeti Emlékhelyen tartott tisztelgő főhajtás után a 2013-as Szent István Király Emlékév záró gálája következett a Vörösmarty Színházban, ahol Magyarország királyi kancellárja köszöntötte az Emlékévet és a fehérváriakat.   http://www.szekesfehervar.hu

Áder János Királyi Kancellár Úr részt vett a székesfehérvári Szent István Király Emlékév záróünnepségén

A leromboltat építsd fel, a felépítettet őrizd meg - a királyi kancellár köszöntőjével zárult a Szent István Király Emlékév

"A leromboltat építsd fel, a felépítettet őrizd meg" címmel rendeztek ünnepi estet a Vörösmarty Színházban a Szent István Emlékév lezárása alkalmából. December 20-án Székesfehérvárra látogatott Áder János királyi kancellár is, aki államfői köszönetet mondott azoknak, akik jókedvűen örömmel töltötték meg az Emlékévet. Beszédében kiemelte, hogy a Szent István Király Emlékév Fehérvár történelmi szerepét, küldetését és jövőjét is megerősítette.      A rendezvény a fanfárok hangjaival kezdődött, majd a Teleki Blanka Gimnázium Fiú Karának fellépése után dr. Cser-Palkovics András polgármester összegezte a Szent István Király Emlékév tapasztalatait. "Az év történései sok örömet hoztak a fehérváriaknak, akik egyre büszkébben, nagyobb kedvvel vettek részt közös ünnepeinken - és ezzel együtt a város hétköznapjaiban is. És ez a legfontosabb! Hiszen az épített emlék, a szobor, a vers, az ének, a koszorúk, a kiosztott forintok, a megtett erőfeszítések nem önmagukért valók! Mindezek persze fontosak és szimbolikus jelentőségük is van, de mégis.. az igazán fontos maradandók mi magunk vagyunk! Mi, emberek, magyarok, székesfehérváriak.." - mondta ünnepi beszédében Székesfehérvár polgármestere.     "Hiszen végső soron minden igyekezetünk arra irányul, hogy gyermekeink, unokáink, dédunokáink élete szebb, jobb, könnyebb lehessen. De vajon mi az, ami igazából a legnagyobb megelégedettséget jelenti mindnyájunknak? Nos, nem az anyagi jólét - főleg nem kizárólag az anyagi jólét - az, hanem inkább az emberi kapcsolataink! A szerető család, a barátság, a jó társaság, a jó szomszédság, a helyi közösségek és igen, például a lokálpatriotizmus is." - tette hozzá. dr. Cser-Palkovics András polgármester arról is beszélt, hogy a Szent István Király Emlékév megmutatta a város közösségének erejét. "Soha nem feledhetjük el, hogy a nemzet történelmi fővárosában, Székesfehérváron élni megtiszteltetés, ugyanakkor nagy felelősség is. Ezért különösen örülök annak, hogy az Emlékév megmutatta: számosan élnek közöttünk olyanok, akik szívvel és lélekkel csatlakoznak a nemes ügyekhez, időt, energiát és akár pénzt is áldoznak az értelmet, jövőt mutató cselekedetekre." - mondta, majd a kultúra ápolásának fontosságáról beszélt.     "Mindehhez persze milliók, esetenként milliárdok is kellettek. Mert a szobrok – Csitáryé, Klebelsbergé, Zichyé - az emléktáblák, az ünnepek, a Romkert pompás előadásai, a körmenet, az egyedülálló királykiállítás, maga a megújult Fő utca és az avató ünnepség is, mind pénzbe kerültek. De ne hallgassunk a demagógokra, akik mindezek helyett a pénz úgymond „jobb helyét” keresnék! Emlékezzünk inkább Churchillre, aki, amikor a kultúrára fordított kiadások megkurtítását kérték tőle a fegyverek javára, azt válaszolta: "Jó, de akkor miért harcolunk?" - emelte ki beszédében.     Székesfehérvár polgármestere köszönetet mondott Áder János királyi kancellárnak  is, aki eljött a városba, hogy a fehérváriakkal együtt ünnepeljen. A polgármester ünnepi beszéde után Gáspár Sándor színművész szavalta el Vörösmarty Mihály Szabad föld című versét, majd Áder János királyi kancellár mondta el ünnepi gondolatait.     Áder János köszöntőjét Mindszenty József 1947-ben elmondott beszédével kezdte, mely szerint  „a mi ezeréves múltunk Szent Istvánban testesül meg legkifejezőbben. Tőle kaptuk legnagyobb és időtálló értékeinket. Büszkén őrizzük a Szent István-i hagyományokat családban … társadalomban és ezzel keltjük életre … Magyarországot.”     "Szent István király öröksége megtartó erő, ami több mint ezer éve véd meg minket attól, hogy a balsors letaszítson. Évezredes államalkotó nemzetünk a szabad Magyarország álmát megőrizve vált Európa büszke politikai nemzetévé. Ez az örökségünk többet jelent egy jól működő államszervezetnél, mert egy nemzedékről nemzedékre megtartott szép, igaz, nemes szellemi közösséget jelent." - emlékeztetett a királyi kancellár.     Szent István királyról szólva elmondta, hogy" nemcsak államalapító, hanem országépítő is volt, amit alkotott szilárdnak és maradandónak bizonyult akárcsak azok az erős és sudár növésű fák, amelyek gyökereikkel mélyen a földbe, ágaikkal pedig a magas égbe kapaszkodnak. Jelenünk is így gyökerezik a múltba és így kapaszkodik közös jövendőnkbe. Így válik érthetővé és átélhetővé az is, miképp sikerült a történelem viharaiban is megőriznünk államalapító királyunk művét. Ha nem lehetett az állami ünnepségeken, lehetett a templomokban. Ha nem lehetett körmeneti zászlókra írni, megmaradt csöndes fohászainkban. Ha nem lehetett az utcákon és a tereken, továbbadtuk az otthonainkban. Mindenhol, ahol magyarok éltek. Itt, Székesfehérváron különösképp." - tette hozzá Áder János, aki köszönetet mondott azoknak, akik jókedvűen, örömmel töltötték meg az Emlékévet. "Amikor ebben az évben Fehérvár ünnepelt, minden lélegzetvételével, minden rezdülésével,minden elvégzett munkával azt üzente, hogy az örökség mi magunk vagyunk. A város életének részévé vált az ünnep, mindenkit megszólított, mindenki szereplőjévé válhatott." - tette hozzá Áder János, aki kiemelte, hogy a Szent István Király Emlékév Fehérvár történelmi szerepét, küldetését és jövőjét is megerősítette. Szent István Király Intelmeivel zárta beszédét, kiemelve a kegyesség, irgalmasság, türelem, erő, alázatosság, mértékletesség, szerénység, becsületesség fontosságát és azt, hogy "csak a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz."     Az királyi kancellár beszédét követően az Alba Regia Szimfonikus Zenekar adott koncertet, a zenekar Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című művét adta elő. Az idén fennállásának 100 éves évfordulóját ünneplő Alba Regia Szimfonikus Zenekart Kneifel Imre és Horányi Ottília karnagyok, valamint dr. Cser-Palkovics András polgármester és Brájer Éva alpolgármester is köszöntötték a jubileum alkalmából.   http://www.szekesfehervar.hu

Koronázási Ünnepi Játékok - Székesfehérvár

Antall József miniszterelnök úr öröksége ma is ható erő

A kormányfő szerint az országot felébresztő Antall József öröksége ma is ható erő. A néhai miniszterelnök tiszteletére rendezett pénteki emlékülésen, az Országházban a miniszterelnök úr azt mondta: a magyar parlamenti demokrácia intézményei Antall József áldozatos munkájának köszönhetően szilárdultak meg. Antall Józsefnek jutott az a feladat, hogy felébressze Magyarországot - jelentette ki a kormányfő. A rendszerváltásnak a közgondolkodásban is meg kellett történnie.

Fotó: Botár Gergely

Beszédében felidézte a néhai kormányfő híres kijelentését, amely szerint lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kíván lenni, majd ezzel kapcsolatban kifejtette: "miközben itthon és a határon túl honfitársaink joggal érezhették, hogy a nemzetről való gondolkodásban végre bekövetkezett a régóta várt fordulat". Úgy állították be őt mint egy területi revíziót akaró politikust - elevenítette fel. Antall József és kormánya egy olyan szituációba került, ahol úgy tűnt, úgy kell cselekedni hogy hosszú távon az egész nemzet nyerhessen - értékelte a miniszterelnök.

Fotó: Botár Gergely

Nemcsak "az emlékezetünkben élő emberről és államférfiról beszélhetünk", hanem arról a két évtizedes korszakról is, amely az ő hivatalba lépésével kezdődött, és az új alaptörvény elfogadásáig tartott. "Ma már rendelkezésünkre áll egy olyan történeti távlat, amely tükrében jól kivehetőek az 1990-es rendszerváltoztatás legjelentősebb mozzanatai" - közölte. Összegzése szerint Magyarországon létrejött egy sokra hivatott demokrácia, amelynek értékrendszerét Antall József úgy zárta magába, és úgy tartott ki mellette évtizedeken keresztül, "ahogy egy őssejt őrzi meg az emberi szervezet számára az újrakezdés és az öngyógyítás képességét". "A gondviselésnek köszönhető, hogy ez az őssejt visszakerülhetett a magyar politikába, hogy elősegítse a magyar nép és a magyar nemzet gyógyulását" - mondta.

Fotó: Botár Gergely

Beszédét azzal zárta: "Látható, számunkra is van még remény". A Nemzeti Örökség Intézete, a Polgári Magyarországért Alapítvány és az Antall József Baráti Társaság által szervezett emlékülésen Antall József családja mellett részt vett Áder János királyi kancellár, Kövér László házelnök, valamint Boross Péter volt miniszterelnök, az Antall-kormány belügyminisztere, Mádl Dalma, a néhai államfő Mádl Ferenc özvegye, Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Kónya Imre, az első MDF-frakció vezetője, akkori és jelenlegi kormánytagok, valamint a diplomáciai testületek és az egyházak képviselői is.

(MTI/kormany.hu)

Egyesül a Nemzet!

Letette az állampolgársági esküt a félmilliomodik külhoni magyar kérelmező

Ünnepélyes keretek között letette az állampolgársági esküt az ötszázezredik külhoni magyar kérelmező, Böjte Csaba ferences szerzetes és édesanyja, Böjte Julianna csütörtökön Budapesten. Orbán Viktor miniszterelnök a Parlamentben rendezett eseményen úgy fogalmazott: hosszú idő után 2010-ben végre sikerült leverni azt a lakatot Magyarország kapujáról, amit a 20. század helyezett rá. A nemzetpolitikáért felelős kormányfőhelyettes a magyar nemzet közjogi egyesítése ünnepének nevezte ezt a napot. Levertük a lakatot és kitártuk az ajtót, hogy minden magát magyarnak valló ember be tudjon lépni rajta - hangoztatta a kormányfő, rámutatva, hogy a 20. század történelmi viharai következtében a magyarság a világ legkülönbözőbb pontjaira szóratott szét, és ma már szinte a világ minden pontján élnek magyarok. Mi azt valljuk, hogy lakóhelyüktől függetlenül mindannyian a nemzetünk tagjai - mondta Orbán Viktor. Úgy döntöttünk, hogy nem akarunk lemondani azokról a magyarokról, akik más államok határai között élnek - fogalmazott. "Továbbra is szükségünk van Bécsben születő, de magyarul gondolkodó Széchenyikre, a magyar nyelvet csodálatosan művelő, Nagyszalontáról jövő Arany Jánosokra, és szükségünk van Szabadkáról származó Kosztolányi Dezsőkre" - mondta. Hozzátette: ezért 2010-ben elindultak - mint egykor Csoma Sándor -, hogy felkutassanak és egyesítsenek minden magyart, székelyeket, a Duna és Tisza mentén élőket, a Bácskai szőlőhegyek közt dolgozókat és a még messzebbre szakadtakat, hogy megadják számukra azt a jogot, amit számos európai ország, így a szomszédos államok is biztosítanak külhonban élő honfitársaik számára.

    MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Orbán Viktor kitért arra, hogy eddig kilencven országból több mint 540 ezren nyújtották be az egyszerűsített honosítási kérelmet. Európából már csaknem félmillióan, Észak-Amerikából több mint kétezren, Dél-Amerikából közel négyszázan, Ausztráliából ötszázan, Ázsiából mintegy kétezren kérelmezték a kedvezményes honosítást. Közülük a legfiatalabb még csecsemőkorú, míg a legidősebb 104 éves - jegyezte meg. A kormányfő idézte az új alaptörvényben foglaltakat a magyarság összetartozásáról, majd hozzátette: amikor még csak álmodoztak arról, hogy ezt a gondolatot valaha is törvénybe foglalják, akkor "Csaba testvér Istentől kapott őrhelyén" már megvalósította azt. Kifejtette: Böjte Csaba és édesanyja megálmodták, létrehozták és működtetik a Dévai Szent Ferenc Alapítványt. Azt a szervezetet, amely gyermekeket karol fel, segít és nevel. Az ő nemzeti nevelő munkájuk, intézményteremtő, közösségépítő tevékenységük példaértékű az egész magyar nemzet számára, mintát ad a másokért való felelősségvállalásból - jelentette ki. Azt mondta, nem lehetnek elég hálásak, amiért 2300 gyermek ellátásán túl segítséget nyújtanak a beiskolázásban, pályaválasztásban, szakmai képzésben, munkahelyek létrehozásában és megtartásában. Nemcsak oktatnak, hanem nevelnek is, mert céljuk olyan fiatalok útra bocsátása, akik magyarként, keresztény értékrendet valló teljes emberként hasznos tagjai lehetnek a magyar közösségnek - fejtette ki Orbán Viktor. A miniszterelnök Magyarország számára megtiszteltetésnek nevezte, hogy ötszázezredik magyar állampolgárként köszönthette Böjte Csaba ferences szerzetest és ötszázezer-egyedikként édesanyját. Isten hozta önöket! - fordult hozzájuk. 

Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes azt mondta: a magyar nemzet közjogi egyesítésének ünnepe ez a nap. Szimbolikusnak nevezte a napot, a helyszínt és azt is, hogy ki vette át az ötszázezredik állampolgárságot. Mint mondta, szimbolikus az, hogy Böjte Csaba ötszázezredikként teszi le az esküt, hiszen ő, amikor a védenceiről gondoskodik, akkor nemcsak az elkallódástól, hanem az asszimilációtól is megmenti őket. Az ő személye jelzi azt, hogy nemcsak számokról van szó, hanem a számok mögött személyes sorsokról is - fogalmazott. 

Semjén Zsolt a Parlament Kupolatermét, a Szent Korona előtti helyszínt azért tartja szimbolikusnak, mert a korona a magyar nemzet egységét szimbolizálja. Úgy értékelte, hogy az egyszerűsített honosítást biztosító törvénnyel folytatják Szent István király országépítő, a nemzetet közjogilag egyesítő munkáját. "Mi pontosan ugyanezt tesszük. Mindig is egyek voltunk nyelvünkben, kultúránkban, történelmünkben, de most a közjog által is egyesülhet a magyar nemzet, és pontosan a Szent Korona mutatja azt, hogy ez a közjogi egység az az acélabroncs, ami a történelem viharaiban is egyben tudja tartani a magyar nemzetet" - mondta. Semjén Zsolt szerint "visszacsinálhatatlan" mindez, mert a külhoni magyarok mint teljes jogú magyar állampolgársággal rendelkező polgárok a szavazatukkal ki tudják kényszeríteni a mindenkori kormánytól, hogy komolyan vegye őket.

    MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Böjte Csaba ferences rendi szerzetes azt mondta, tudatosan nem mond le román állampolgárságáról, sőt, ha rajta múlna, felvenné az ukránt, a szlovákot, a szerbet is, mert összefogva megvalósítható a Kárpát-medencében a négyszáz évvel ezelőtti, Bethlen Gábor-i aranykor, a tündérkert. Elmondta, az elmúlt húsz évben több mint ötezer gyereket fogadott be, és élete minden értéke ezekből az igenekből fakad. "Én hiszem, hogy az aranykor, a Kárpát-medence tündérkertje az igenekből fog megszületni, abból, hogy egymás mellett élünk, bízunk egymásban, hogy hisszük azt, hogy együtt, közösen minden könnyebb lesz" - fogalmazott. Az eskütételen - amelyet Rogán Antal, az V. kerület kormánypárt polgármestere vezetett le - jelen volt Kövér László, az Országgyűlés elnöke is.

A magyar állampolgárságot 2011. január 3-tól lehet kérelmezni az egyszerűsített honosítási eljárás segítségével, amelyet az Országgyűlés 2010. május 26-án hozott döntése tett lehetővé.

http://www.nemzetiregiszter.hu

Budavára Mátyás király korában

Milyen volt Buda vára Mátyás király korában, mint az Itálián kívüli reneszánsz fellegvára?



Ma 11-kor nyílik meg a Budai Várban, a Nemzeti Táncszínház épületében a 3D Past mozi, amelyben negyedóránként játsszák majd az alkotást. A térhatású filmet a Budapesti Műszaki Egyetem és a Szabadkai Főiskola diákjai kezdték készíteni még tavaly. A céljuk az volt, hogy bemutassák, milyen volt Mátyás vára.
A munka során számos tanulmányt, könyvet és korabeli illusztrációt felhasználtak, de persze hogy pontosan milyen is lehetett a vár, arról megoszlanak a vélemények.



Mint Varga Roland, a 3D Past csapat egyik tagja elmondta, fő támaszuk Gerevich László A budai vár feltárása (Bp. 1966) című könyve volt.



Varga Roland szerint Európában csak Máltán és Rómában találni hasonló színvonalú film alkotást.







Akit érdekel a film, az itt tudhat meg többet a készítéséről, és arról, mikor és hol lehet megnézni a teljes verziót.

http://urbanista.blog.hu

Nemzeti létünk tartóoszlopa a Szent Korona

Navracsics Tibor szerint a Szent Korona nemzeti létünk, nemzeti önazonosságunk tartóoszlopa. A miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter erről a veszprémi Szent Korona-emlékműnél szerdán tartott megemlékezésen beszélt. Az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ légi irányító központja, az úgynevezett Szikla falán elhelyezett dombormű előtt Navracsics Tibor úgy fogalmazott: a Szent Korona-eszme is menedéket keresett Veszprémben, amely lehetővé tette több évszázadon keresztül, hogy a közép-európai nemzetek békében éljenek egymással. 

Fotó: Burger Zsolt

Navracsics Tibor érdekesnek nevezte, hogy azok a magyarok, akik "csak" emléktárgyként tekintenek a Szent Koronára és a Nemzeti Múzeumba "tették", és azok is, akik a magyar államiság, a demokrácia és a szuverenitás egyik alapvető szimbólumának tartják, minden vita ellenére is egyetértenek abban: a Szent Korona nélkül a magyar nemzet, a magyar öntudata nem lehet erős. A miniszter úgy fogalmazott: a Szent Korona nemzeti létünk, nemzeti önazonosságunk tartóoszlopa; sőt nem csak mi, magyarok mondhatjuk el ezt a Szent Koronáról, hanem a közép-kelet-európai nemzetek is, hiszen Pozsonyban, a Felvidéken számos, a Szent Koronára utaló jellel találkozhatunk.

Fotó: Burger Zsolt

Az ünnepségen Horváth Zsolt (Fidesz) országgyűlési képviselő arról beszélt, hogy vannak olyan értékek, amelyekért életünket áldoznánk, de ezek elsősorban személyes, családi vonatkozásúak; voltak és vannak azonban olyan emberek, akik a Szent Korona, a haza, a szabadság védelmében életüket áldozták, áldozzák.

Most rájuk, a koronaőrökre emlékezünk, de rajtuk keresztül mindazokra is, akik egykor, ma, talán holnap is, életüket adják ilyen értékekért - fűzte hozzá. A Keresztény Katonák Szövetsége és a Pannon Térség Fejlődéséért Közhasznú Alapítvány közös megemlékezést annak kapcsán tartották, hogy a koronaőrök Veszprémbe menekítették a Szent Koronát és egy hónapig a Sziklában őrizték; ennek emlékére 2010-ben avatták fel Lugossy László szobrászművész alkotását a Szikla falán. Az ünnepségen felsorolták a Szent Korona menekítő koronaőrök neveit is.

(MTI)

A közgondolkodás részévé kell tenni Szent István királyt

Kövér László, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg szombaton az István, a szent király című kiállítást Székesfehérváron, a tárlaton először látható együtt Szent István három legnagyobb ereklyetartó hermája.
A házelnök nyitóbeszédében kiemelte: minden nemzedéknek meg kell ismernie, meg kell értenie, valamint újra és újra fel kell mutatnia Szent István művét. „Azt a művet, amely boldogabb időkben a nemzet életének szilárd alapja volt, nehéz időkben támasz, amelyre tekintve mindig újra lehetett kezdeni” – mondta.
Kövér László hangsúlyozta, hogy a kiállítás révén „egyre többet tudhatunk meg a szent királyról, mert a történészek végtelen türelemmel, oklevelek félmondatainak értelmezésével, új források megnyitásával hozzátesznek valamit ahhoz a nagy mozaikhoz, amelyet a történetírás megszületése óta a szakma eddig felkutatott”.
A házelnök szavai szerint napjainkban újra fel kell fedezni, és újra a közgondolkodás részévé kell tenni Szent Istvánt. Meg kell ismerni életét és mindazt, amit alkotott. Meg kell ismertetni a következő nemzedékekkel is életművét – hangoztatta. Kövér László szerint Szent Istvánnak olyan kihívásokkal kellett szembenéznie, amilyenek „a legnagyobbaknak is ritkán adatnak meg”. Döntései kivétel nélkül kiállták az idő próbáját – mondta.

A kalocsai ereklyetartó herma tükröződik az üvegvitrinben az István, a szent király című kiállítás megnyitóján

Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Ritkaságok is láthatók

Spányi Antal, a Székesfehérvári Egyházmegye püspöke köszöntőjében kiemelte: a kiállítással olyan uralkodó előtt róják le kegyeletüket, akinek neve és cselekedetei összefonódtak a város történelmével. Emlékeztetett rá, hogy az István, a szent király című tárlat a 2007-ben rendezett, jubileumi Szent Imre-kiállítás folytatása, és a 2012 novemberében rendezett Szent István kultusztörténeti konferenciára épül. A püspök hangsúlyozta, hogy Szent István ezeréves tiszteletének kevéssé kutatott évszázadaira helyezték a hangsúlyt, ezért a látványos darabok mellett ritkaságok is láthatók.
A kiállítást Csorba László, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója mutatta be. Szavai szerint muzeológiai szempontból világszínvonalú a tárlat. A kiállítóteret úgy komponálták meg, hogy abban érvényesüljön a tudományos tudás és a hitbéli tartalom.
A december 11-ig látogatható kiállításon lehetőség nyílt több, külföldön őrzött ereklye bemutatására. A kiállításon a történelemben először látható együtt Szent István zágrábi, kalocsai és székesfehérvári ereklyetartó mellszobra. A különleges műtárgyegyüttesnek további jelentőséget ad, hogy a mellszobor alakú ötvösremekek a világon ismert legnagyobb ereklyetartók közé tartoznak.

Ereklyetartó

A zágrábi ereklyetartó ezüst, aranyazott réz és drágakő felhasználásával készült. A mellszobrot 1635-ben Francesco Barberini bíboros, VIII. Orbán pápa unokaöccse ajándékozta a zágrábi székesegyháznak.
Szent István fejereklyetartója a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum tulajdonában van. Mária Terézia 1769-ben Raguzából (Dubrovnikból) visszaszerezte Szent István koponyaereklyéjének egy darabját. 1775-ben a királynő a pozsonyi káptalanra bízta, ahonnét utasítására Bécsből 1778-ban Székesfehérvárra került új, büszt alakú ereklyetartóban. Készítője Ignaz Sebastian Würth (1746–1834) bécsi ötvösművész volt.

A zágrábi ereklyetartó az István, a szent király című kiállítás megnyitóján

Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

Herma

A Kalocsán őrzött herma Bachruch Károly morva származású ötvös munkája. A Szent István-mellszobor készítését 1893 szeptemberében kezdte, és 1896 áprilisában fejezte be. A szobor talapzata már Császka György kalocsai érsek (1891–1904) elképzelései alapján készült, aki 1898–1899 között két részletben, 20 ezer forintért megvásárolta a kalocsai főszékesegyház számára.
A három ereklyetartó herma mellett további különlegességek is megtekinthetők. Több mint 800 év után ismét visszatért Székesfehérvárra a bécsi Stephansdom Szent István-ereklyéje, 600 év után pedig újra Magyarországra érkezett államalapító királyunk állkapocsereklyéje, amely minden valószínűség szerint Nagy Lajos király ajándékaként került Raguzába, ahol a székesegyház kincstárában a mai napig nagy tisztelettel és megbecsüléssel őrzik.

A tárlat

A Szent István halálának 975. évfordulója alkalmából szervezett tárlaton további 250 értékes műtárgy és egyedi installáció segítségével mutatják be az első magyar király tiszteletének gazdagságát. A kiállítási tárgyak az ország számos múzeumából érkeztek az egykori székesfővárosba, láthatók az államalapító sírja körüli márványpadló darabjai, faragott kőtöredékek a király sírja környékéről. Könyvek, festmények, szobrok, ötvöstárgyak és reklámplakátok is szerepelnek a tárlaton.
A 600 négyzetméteres kiállítótérben a kiállítás szervezői megpróbáltak teljes képet nyújtani az államalapító király legendájáról, keresztelésének történetéről, a korona felajánlásának és István szentté avatásának körülményeiről is. A tárlatra magyar és horvát szerzők közreműködésével katalógus készült, amelyben tanulmányok és leírások olvashatók a kiállított tárgyakról.

Szent István ereklyetartó mellszobrok

Fotó: Szigetváry Zsolt / MTI

http://mno.hu

Királyeszmény - Szent István király - Európa

Gerics József - Ladányi Erzsébet

Szent István királlyá avatási szertartásának honi jelentősége és európai háttere

A királyi hatalom Szent Istvánra ruházásának szertartása sarkalatos eleme a 11. század honi eszmetörténetének. A koronázási ordók ugyanis nemcsak azokat az alapvető jelvényeket, insignia-t írják le, amelyeket a királyavató szertartáson a királyi méltóság átadásának látható jeleiként alkalmaznak, hanem e méltóság mélyebb, teológiai szempontú megalapozását is magukban foglalják. Ezért tartjuk elengedhetetlenül fontosnak a királlyá avatások rövid áttekintését, majd az ennek teológiai magyarázataira való részletes kitérést, és az Istentől származtatott királyi hatalom forrásokból kielemezhető intézkedéseinek és szervező tevékenységének bemutatását. Hazai tekintetben is ez adhat magyarázatot arra, miért kapcsolódik szorosan István koronázási szertartása a korai keresztény magyar királyság gondolat- és eszmevilágához, megalapozza azt, és hogyan válik mércévé a 11. századi királyutódok megítélésében is. Felfogásunk szerint István királlyá avató szertartásának a sisakkoronán kívül a lándzsa is egyik alapvető eszköze volt. A lándzsa István sógorának, Henriknek a német királlyá avatásánál 1002-ben szintén központi szerephez jutott. Ez évben ugyanis Thangmarnak, a hildesheimi püspök életrajzírójának feljegyzése szerint a mainzi érsek és a hildesheimi püspök „Henrik urat […] Mainzba vezették és […] a kormányzást és a királyi hatalmat átadták neki az Úr lándzsájával (regimen et regiam potestatem cum dominica hasta illi tradiderunt) és azután pedig a rendnek megfelelően elvégezvén mindent, felkenték (unxerunt).”¹

A német királyi hatalomnak a szent lándzsával a mainzi érsek által Henrikre való kifejezett átruházása feltétlenül fejtörést okoz a középkori királyavató szövegek ismerőinek. A 10–11. századi ordókban tudniillik a leggyakrabban és általánosságban a kard jutott a hatalom-átruházás kiváltságos szerepéhez. Ezt a körülményt az ún. korai német szertartásrend és az ún. mainzi ordo mindkét (római és német) változata meg is mondja ezekkel a szavakkal: az avatáson a király „kapja meg a kardot a püspököktől, hogy tudja: a karddal átadták neki […] az egész királyságot, hogy hűségesen kormányozza. (Potestea ab episcopis ensem accipiat, ut cum ense totum regnum sibi fideliter ad regendum […] sciat esse commendatum)”. Widukind szerint Nagy Ottónak ugyanezt a 936. évi koronázásakor a mainzi érsek így hozta a tudomására: „Vedd ezt a kardot […] isteni felhatalmazás alapján átadatván neked a frankok egész birodalmának teljes hatalma. (Accipe […] hunc gladium […] auctoritate divina tibi tradita omni potestate totius imperii Francorum.)”²

Henriket 1002-ben vitathatatlanul egyházi szertartás során ruházták fel a kard helyett a szent lándzsa útján a királyi hatalommal. Ám olyan szertartásrendet nem ismerünk, amely közvetlenül és kifejezetten lándzsával adja át a királyi hatalmat. A kevés számú olyan liturgikus szöveg közül, amely világosan és határozottan nem a karddal adja át a királyi hatalmat, a Schramm által 880 és 960 közé keltezett és Erdmann-ordo-nak nevezett szöveget említjük először. Ennek a jogart (sceptrum) átadó kísérő intelme így hangzik: „Vedd a sceptrumot, a királyi méltóság jelvényét, tudniillik a királyság egyenes vesszőjét (virgam), a hatalom pálcáját (virgam), hogy vele magadat helyesen irányítsad, az anyaszentegyházat, tudniillik az Istentől rád bízott keresztény népet királyi erőddel védelmezd a gonoszoktól, a bűnösöket javítsad meg, az igazakat pedig segítségeddel vezesd, hogy megtarthassák a helyes utat.”

Ugyanez a szertartásrend egészen pontosan fejezi ki a bakulusnak (botnak) a pásztorbottal való szoros kapcsolatát, a király lelkipásztori mivoltát is említve: „Vedd át a bakulust, a szent uralom jelvényét (sacri regiminis signum), hogy a gyengéket erősítsed, az ingadozókat szilárdítsad, a rosszakat javítsad, az igazakat vezéreld az örök üdvösség útjára (rectos dirigas in viam salutis aeternae)”.³

Az Erdmann-ordo szövegének súlyos a mondanivalója. Nemcsak azért, mert a sceptrum a királyságot átruházó jelvény. Aki ezt a szöveget szerkesztette, annak biztos ismerete volt arról, hogy a „sceptrum” méltán helyettesíthető a „virga”-val. A szövegben a királyi méltóság felöleli mind az uralkodói hatalmat, mind az anyaszentegyház védelmét. A király lelkipásztor-voltát a bakulus átadása fejezi ki egyértelműen, és itt egyszersmind a bakulusnak a püspöki pásztorbottal való szoros kapcsolatát is.

Ugyanez az ordo ismeri a kardot is, de csak mint a fenyítő hatalom eszközét: általános értelemben, úgy, amint ez Péter apostol levelében (1 Pt 2, 14.) előttünk áll. Az ordo körültekintően fogalmazza meg a királyi hatalom gyakorlására nézve Isten akaratát. A király az Istentől rábízott keresztény nép védelmezője, a neki átadott bakulus a „szent uralom” jelvénye.  A királyi méltóság tekintetében a sceptrum (virga) és a bakulus (sacri regiminis signum) azonos értékű. Ezen nem változtat az sem, milyen sorrendben tartalmazza a vonatkozó szövegeket az ordo: hiszen az egyháznak, vagyis Isten reá bízott népének a védelme és a király lelkipásztor volta azonos módon része a királyi méltóságnak. Ezt a gondolatmenetünket az alábbiak erősítik meg. Az Erdmann-ordo keletkezésének helye a Sens-i egyházmegye, és ugyanitt szerkesztették — alighanem Festkrönung céljára — az ún. Sens-i formulákat. Ezeket Schramm 10. századinak valószínűsítette. Bennük a királyi bakulus átnyújtásakor mondandó ima ezt hirdeti: „Ez alatt a bakulus alatt bízzuk rád a frankok királyságának kormányzását (gubernaculum regni Francorum) az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, hogy az Úr népét igazságosan kormányozd és a szentek egyházait jól igazgasd (út populum Domini iuste regas et ecclesias Sanctorum bene disponas).”⁴

A hazai történetkutatásban Tóth Zoltán idestova hét évtizede igyekezett a szakemberek figyelmét a szigeti eredetű ún. Egbert-ordo-ra irányítani, mint Szent István koronázási szertartásrendjére.⁵

Ez az ordo három jelvényt említ a királyavatásnál: a sisakot (galea), a sceptrum-ot és a bakulust.⁶ Ez az Egbert-szertartásban említett sisak a középkorból ismert sisakkoronának (Helmkrone), más néven pántos koronának (Bügelkrone) az előzménye. Az utóbbinál Schramm megállapítása szerint „technikailag olyan pántos sisaknak a vázáról van szó, amelynél lemondtak a boltozatos közbülső felületek tetőrészeinek beillesztéséről”. Ennek lényege tehát: „a fejhez két simán alkalmazott pánt derékszögben fedi egymást”. Schramm állásfoglalása előtt két évtizeddel már Alföldi András hasonló megállapításra jutott. Feltűnik a keresztpántos korona (Bügelkrone) III. Ottó egyik királykori pénzén, ormán olyan módon dőlt kereszttel, mint megállapításunk szerint a honi corona latinan. A kereszt nélküli Bügelkrone-t viseli a német birodalmi koronán ábrázolva Dávid és Salamon, s ismert II. Henriknek szakramentárium-beli két képén és II. Konrád pecsétnyomójáról is.⁷ Maga a birodalmi korona a keresztpántos korona különleges esete, ti. keresztpánt helyett csak egy pánt ível át felette, hogy helyet adjon az alatta viselendő királyi mitrának. Igen ritka volt az egypántos korona ábrázolása: a Karoling-korban Lothar császárt ábrázolja így 849 és 851 közt készült evangeliáriuma, és Kopasz Károlyt a 870-ben készült Codex Aureus. A Bécsben őrzötthöz hasonló egypántos birodalmi koronával mutatja II. Henriket Münchenben őrzött szakramentáriuma.⁸ Mindezek a pántos (= sisak) korona ábrázolások jó okkal kaphatják az Egbert-ordo galea-ként jelölt jelvényének nevét is, akár a magyar szent korona „latin koronája” is. A III. Ottó királykori pénzén látható (Schrammtól doppelte Bügelkrone-nak nevezett) dőlt keresztes korona és a 997. évi császári pecsét ormán enyhén dőlt kereszttel ábrázolt korona korszerűnek igazolja az István H2 dénárjainak legjobb példányain térben ábrázolt, zárt korona enyhén dőlt keresztjét is.⁹ Ugyanezt, vagyis a III. Ottó korának való megfelelést kell megállapítanunk teljes hangsúllyal a szent korona felső részének, a latin koronának tetején lévő, enyhén dőlt keresztről is. István (vélt vagy valódi) koronájának formáját nem lehet III. Ottó idejével ellentétbe állítani. Megfelel ez a körülmény Thietmar merseburgi püspök (†1018) kortársi tudósításának, hogy István III. Ottó „kegyéből és késztettetésére (gratia et hortatu) nyert koronát és királyként való megáldást.”¹⁰ Az említett dénáron látható királyi lándzsát (lancea regis) vízszintesen kinyújtott ujjaival egy kéz hüvelykujjával megtámasztva nyújtja át. Lényeges annak kiemelése, hogy ez a kéz a lándzsát nem markolja meg, nem tartja ujjai közt, hanem átadó mozdulatot tesz, vagyis Isten átadó kezét akarja ábrázolni, és nem földi király átvevő jobbját. Hogy a kéz István dénárján nem felhők közül, hanem ruhaujjból nyúlik ki, az nem akadálya annak, hogy az ábrázolt kézben a manus Dei-t lássuk. A manus Dei-t pl. II. Henrik 1002 és 1014 közt készült szakramentáriuma a magasban ruhaujjból kinyúlva ábrázolja a német király felett.¹¹ A dénáron a „király lándzsáját” átnyújtó kéz Istennek a király mennyei invesztitúráját végző jobbja. Megítélésünk szerint itt a dénár az Egbert-ordo imádságának (Post communionem) képszerű ábrázolását adja: „Adj (variáns: Add) Uram a Te szolgáidnak, a mi fejedelmeinknek égi fegyvert (variáns: az igazságosság égi fegyverét)”. Amint több mint egy évtizede megállapítottuk, annak a határozott bemutatása is, hogy a lándzsa birtokosa senki másnak nincs alávetve, csak az égi Hatalomnak.¹² A dénáron látható királyi jelvények, tudniillik a zárt korona és az Isten nyújtotta botnyelű lándzsa ismeretében kellően igazoltnak tartjuk Istvánnak az Egbert-ordo alapján való királlyá avatását, azonosítva a szertartásrendben említett sisakot a dénáron ábrázolt, zárt koronával, az Egbert-ordo jogarát és botját (bakulus) a dénár Isten átnyújtotta lancea regis-ével. A szent lándzsának a király bakulusával való helyettesítését II. Henrik kora az ábrázolásban kétségtelenül megtette. Henrik többször említett szakramentáriumának képén az angyal durván legallyazott, fanyelű lándzsát tesz Henrik király kezébe, a felirat szerint „az angyal lándzsát (hastam) ad neki.”¹³ István dénára tárgyi szempontból: a dőlt keresztes, zárt koronának és az Isten kezéből átnyújtott lándzsának a bemutatásával igazolja az Egbert-szertartásrendnek a magyarországi királyavatások során való alkalmazását. Ugyanígy alátámasztja a dénár Ademarus Cabannensis kortárs krónikás († 1035 körül) adatát (e mű egyébként az első magyar király lándzsájának egyetlen írásos forrása): eszerint III. Ottó a magyarok urának „megengedte, hogy teljes szabadsággal királysága legyen (vagy: megengedte nagylelkűen, hogy királysága legyen), engedelmet adva neki arra, hogy mindenhol szent lándzsát hordoztasson, amint az magának a császárnak szokása, és az Úr szegeiből és Szent Móric lándzsájából saját lándzsáján való ereklyéket engedett át neki.”¹⁴

A krónika előadásában kifogástalan bizonyítékát olvashatjuk az Egbert-ordo Salamon koronázásán való alkalmazásának. Nemcsak arra hivatkozhatunk, hogy a gyermekkirály koronázásán énekelték az Egbert-ordo-ban ismételt „Légy ura atyádfiainak (Esto dominus fratrum tuorum)” bibliai eredetű imarészletet, hanem arra is, hogy ez a szertartás az egyetlen olyan ordo, amely nem tartalmazza a hatalmat átruházó és ezért a királynak átadandó jelvények közt a kardot. A kard a krónika előadása szerint a nevezetes várkonyi jelenetben a hercegi méltóság legfontosabb jelvényeként szerepel, és Béla a kard választásával fejezi ki András előtt, hogy ő a királyság helyett a hercegi hatalomra tart igényt. Andrásról bihari püspökének híradásából tudjuk, hogy az általa megbuktatott Péter ellenében a maga uralmát úgy akarta törvényesíteni, hogy István (vélt vagy valódi) „ékességeit, királyi jelvényeit kerestette (anteccessoris inquireret ornamentum, supperlectilem regiam)”.¹⁵ Andrásnak ez az aktusa azon a frank és német felfogáson és eljáráson alapult (vagy annak felelt meg), hogy az utód uralmának törvényességéhez alapvető kellék volt az előd királyi jelvényeinek birtoklása. Ezeknek a birtoklása logikailag kívánta meg, hogy az utódot az előd trónfoglalása esetén is alkalmazott szertartás keretében ruházzák fel insignia-jával. Ezt a következtetést András esetében külön is nyomatékosítja Salamonnak az Egbert-szertartás szerinti királlyá tétele, hiszen őt apja Bélának tett trónöröklési ígérete ellenére koronázták meg. Emiatt Andrásnak arra különösen ügyelnie kellett, hogy régebben már alkalmazott, hagyományos szertartás szerint történjék Salamon koronázása. Azt tudniillik Andrásnak mindenképpen meg kellett akadályoznia, hogy újonnan bevezetett szertartásra mint súlyos alaki, liturgikus hibára támaszkodva Béla és hívei megtámadhassák vagy kétségbe vonhassák Salamon koronázásának jogszerűségét vagy érvényét.

Az Egbert-szertartás részleteinek mint István koronázásán nagy valószínűséggel elhangzott szövegeknek jog- és eszmetörténeti szempontból különös jelentőséget tulajdoníthatunk. A jogar (sceptrum) átadásánál ugyanis a király felett a következő áldást mondják: „Áldjad meg urunk ezt a főpap–fejedelmet (presulem principem), Te aki a minden király királyságát öröktől fogva kormányzod.”¹⁶
Az imarészlet lényeges mozzanatait terjedelmes magyarázatok közé foglalta és vizsgálta 1100 körül az ún. Normann (más néven York-i) Anonymus. Ez a vizsgálat széles keretek közt történt mind teológiai (szentháromságtan, krisztológia, szentségtan) szempontból, mind a korszakokat tekintve: a bibliai előzmények és előképek gazdag példatárával igazolja a szerző a kifejtett álláspont és az ősi, isteni elhatározás mindenben érvényesülő voltát. Elmélkedésének forrásai között ezért Szent Ágoston, Gelasius pápa, I. (Nagy Szent) Gergely, az Ó- és Újszövetség számos erre vonatkozó helye megtalálható, csakúgy, mint a nyugati gót zsinatok határozatai a Pseudo-Isidorusból. Gondolatmenetében fontos mozzanat Isten és az Úr Felkentjének egymáshoz viszonyított értelmezése. Ezért tartjuk lényegesnek az alábbi részletek bemutatását.¹⁷

A Normann Anonymus szerint „az anyaszentegyház annak a Krisztusnak jegyese, aki igazi király és pap (verus rex et sacerdos), ám nem azért mondják [az egyházat] az ő jegyesének, mert pap, hanem mert király. Azért is mondják tudniillik királynőnek, mert írva vagyon: ’Jobbod felől állt a királynő (regina) aranyozott ruhában’ […] (Ps. 44, 10) — Szent Ágoston is […] világosan királynőnek (reginam) nevezi beszédében” […] „A királyokat Isten egyházában isteni felhatalmazással és szent atyák intézkedésével szentelik fel […] s a szent kenettel és áldással szentelik meg, hogy legyen hatalmuk a keresztény nép kormányzására […] amely Istennek a szent egyháza (ut habeant potestatem regendi populum christianum […] qui est ecclesia sancta Dei).” „A püspöki rend is arra létesül és nyer szent felkenést és megáldást, hogy szintén kormányozza az anyaszentegyházat az Istentől neki átadott tanítás szerint. […] [Gelasius pápa] a világot (mundus) szent egyháznak nevezi, amely ebben a világban vándorol. Ebben a világban uralkodói hatalma (principatum) van a szent kormányzás papi tekintélyének és a királyi hatalomnak (sacerdotalis auctoritas et regalis potestas). Ezt az uralkodói hatalmat egyesek azt állítva osztják meg, hogy a papé a lelkek kormányzásának hatalma, a királyé pedig a test kormányzásáé, mintha a lelkeket kormányozni lehetne a test nélkül, s a testet lélek nélkül. Ez azonban semmiképpen sem lehetséges.”  […] „Ez a két személy, tudniillik a pap és a király, úgy látjuk, Krisztus szerepét tölti be, és képét viseli (vices Christi tenere videtur et imaginem). Szent Ágoston szerint […] Jézus Krisztus az egyetlen igazi király és az egyetlen igazi pap: az egyik avégett, hogy kormányozzon minket, a másik avégett, hogy irántunk Istent kiengesztelje. […]”¹⁸ „Az Ószövetségben a felkenésre és isteni áldásra (a főpapra és a királyra) leszállt a Szentlélek és istenné tevő ereje (virtus deificans), hogy ez által Krisztus előképe és ábrázolása legyenek, (Christi figura […] et imago), s ez [az erő] más emberré változtassa őket […] Személyében például ez Áron volt, az pedig Saul, de lélekben és erejében semmiképpen sem, hanem az Úr felkentje (christus Domini). Ezért felismerhető, hogy mindegyikben mintegy két személy volt, az egyik a természet szerint (ex natura), a másik a kegyelem által (ex gratia). […] Az egyikben természet szerint oszthatatlan ember (naturaliter individuus homo), a másik a kegyelem által Krisztus, azaz Isten–ember (id est Deus–homo). […]” Az Úr felkentje „birtokolja magában az Isten lelkét és erejét”. […] „Az Úr felkente Sault és felkente Dávidot, de Sámuel által, aki hű próféta volt az Úr házában […] Mindkettőt (Sault és Dávidot) joggal nevezték ezért az Úr felkentjének és birtokolta magában az Úr lelkét, s íme, mivel összekapcsolódtak az Úrral, egy lélek voltak vele. (1 Cor 6, 17). Ezért a törvényben isteneknek is mondják őket (in lege etiam dii vocati sunt. Ex 22, 28) [..] S más helyen: ’Én mondtam: istenek vagytok (dii estis’. Ps 81, 5)” […] „A király és a pap (az Isten-nevet és mivoltot) valóban birtokolja és annak részese, de nem a természet által, hanem a kegyelem által (non per naturam, sed per gratiam)”. […] „Az a király pedig (Saul, illetve Dávid) és az a pap (Áron), aki ennek a Krisztusnak, azaz Istennek és embernek a hasonmása és képe volt, mivel mindkettő egészen ember volt, a felkenés kegyelme és megáldás szentelése által teljesen megistenült és megszentelődött (totus deificatus erat et sanctificatus).” […] „Ha […] a görög nyelvi etimológiát alkalmazod, akkor a megszentelés, vagyis apotheosis, előtted istenné tételnek fog hangzani (consecratio id est apotheosis sonabit tibi deificatio). Ha tehát mindkettő: a király és a pap a kegyelem által isten és felkentje az Úrnak, bármit tesz és művel e kegyelem szerint, azt már nem ember teszi meg és műveli, hanem isten és felkentje az Úrnak (iam non homo agit et operatur, sed deus et christus Domini). S bármi történik reá nézve, az már nem emberrel, hanem az Istennel és az Úr Felkentjével történik.” […]¹⁹ „A pap a Krisztusban lévő egyik természetet, tudniillik az emberét jelenítette meg előképszerűen, a király a másikat, tudniillik az Istenét. […] Igazságos volt tehát, hogy [Dávid] királynak a papok felett hatalma is és uralkodói felsősége is (et potestatem et imperium) volt.” […]²⁰ „A papoknak velük (a királyokkal) egyfajta közösségük van a kormányzásban (regiminis communionem) és ennek a kormányzásnak bizonyos közös jelvényei, amilyen a pásztor vesszője (pálcája, virga pastoralis) és a király vesszője (pálcája, virga regia). Mindkettő egyazon misztériumé, egyazon erőé, és közös a szentség, amellyel rendelkeznek (unius misterii, unius virtutis et commune optinent sacramentum).” […]²¹ „A következő két dolog közül mondjuk ki az egyiket: vagy a pap király is, vagy a király pap is ebben a tekintetben. De ezeknek (a tételeknek) bármelyike igaz, vagy akár mind a kettő, azt nem tagadhatjuk, hogy ebből a szempontból mindkettőnek egyazon a hatalma, és az egész misztériumban és erejében egy a királyi és a püspöki vessző.” […] „Helyettesítését és királyságát az igazi Krisztus [a királyra] méltóztatik bízni. Ezért azután az is, aki a király megbízásából jön be (az egyházba) […] a juhok pásztora.” […] „Ha nem így volna, akkor szent Gergely pápa nem volna szent pápa, […] mivel a császár parancsolta meg (iussit), hogy pápa legyen [590-ben], és rábízta ennek a méltóságnak a szolgálatát, amint maga [Gergely] tanúsítja a császár nővéréhez […] írt levelében.” […]²² „Ha tehát a császár bízta rá, aki pápa volt, ennek a méltóságnak a szolgálatát, azaz a püspökséget, […] s ez nem ellenkezett az igazság szabályával, akkor hasonlóan kell megítélni a pápánál alacsonyabb rangú püspököket, akikkel hasonlóan történik a dolog.” […] „Egyébként mekkora is a császárok vagy királyok hatalma zsinatok összehívására és azok vezetésére, azt szent atyák és papok példája tanúsítja, amely a négy szent fő zsinatra […] vonatkozik:²³ a nicaeai […] (Nagy) Konstantin császár alatt [325], a második a konstantinápolyi az idősebb Theodosius alatt [381] […] a harmadik az ephesusi az ifjabb Theodosius alatt [431] […] a negyedik a khalkedoni […] Marcianus alatt [451].” […] „Arról van szó, hogy […] ezeket a zsinatokat az említett császárok vezették, hatalmukkal hívták össze, s azokon jelen voltak, amint olvasható a szóban forgó zsinatok (határozatainak) bevezetésében.” […] ²⁴ „S ilyen a rendje ennek a bevezető szövegnek. Ebből megláthatjátok, mennyire a főpapok élére állította a császárt az Isten gondviselése és emelte őt az égig, hogy zsinatra hívja össze a világ püspökeit. […] „Nincs az Istenhez közelebbi hatalom, amely felségesebb, mint a császáré, hanem az övénél alacsonyabb minden más. Mivel a legfőbb a mennyei császárnak, és a másodiknak, a földinek egy és ugyanaz a hatalma, ám első renden van a mennyeié, és másodsorban a földié.” […] „Ha pedig valaki fel akarja lapozni a Toledoban tartott gót zsinatokat, meg fogja találni, hogy Rekkared […] és [más] dicsőséges királyok az isteni gondviseléstől és rendelkezéséből a püspökök felett uralmat, kormányzást és uralkodói hatalmat (regimen, et potestatem et dominationem) birtokoltak, határozataikkal őket zsinatra hívták össze, ezeken a zsinatokon jelen voltak és vezették azokat, a katolikus hit szentségeiről szónoklatokat tartottak, a mennyei dolgokról meg az egyházkormányzatokról kegyesen és hittel tárgyaltak, Isten nevében ugyanezt parancsolták a főpapoknak és hatalmat adtak nekik, hogy cselekedjenek, közösítsék ki az eretnekeket, azokat pedig, akik a szent atyák döntései ellen bátorkodtak tenni, a maguk királyi, sőt Istentől sugalmazott ítéletével büntették.” […]²⁵ „Ebből nyilvánvaló, hogy a királyoknak szent és sérthetetlen egyházkormányzati hatalmuk (sacrosanctam potestatem ecclesiastici regiminis) van Isten püspökei felett is és úgyszintén imperiumuk, hogy ők is kötelességtudóan és híven kormányozzák az anyaszentegyházat. […]²⁶  A királyt „minden dolgának megtételére felszentelik és megistenül (consecratur et deificatur). De mindez azt bizonyítja, hogy az Istentől neki adományozott kegyelem által az emberek szívét és testét igazzá teheti és üdvözítheti, s ez által az emberek igazzá tevője és üdvözítője lesz (iustificator et salvator hominum).” […] „Ezzel a kenettel kente fel őt Krisztus a királyságra: ebből kente fel a papokat, királyokat, prófétákat és a vértanúkat, akik a hittel diadalmaskodtak a királyi hatalmakon, cselekedtek igazságosságot és nyerték el az ígéreteket.” […] „Ez az Isten által való legmegszenteltebb felkenés, amelynél semmiféle megszenteltebb nincsen.”²⁷ […] „Az Ő [Krisztus] példájára kenetett fel és istenült meg (a király), s ezért követheti Őt mindenben. Ezért engedheti el a bűnöket is és ajánlhat fel áldozatul kenyeret és bort, amit minden esetre megtesz azon a napon, amelyen koronázzák, tudniillik különösképpen az ünnepségén. […]” „[A király] felszentelésekor a püspök azt mondja neki: áldjad meg, Urunk, ezt a presul princeps-et. […] Ha tehát főpap–fejedelem és legfőbb püspök (presul princeps et summus presul), ezért amikor a többi főpapnak a vesszőt és a gyűrűt adományozza (tudniillik a szent kormányzat jelvényeit), ami a király méltósága, sőt kötelessége, akkor ezt nem világi ember keze adja, hanem főpap megszentelt keze (manus sanctificata presulis). […]” „[A felkenő főpap] szavai Krisztus méltóságát (honor Christi) adják neki, hogy a népek szolgálják, hogy imádásban részesítsék (adoretur), hogy ura legyen atyafiainak, tudniillik az Isten fiainak (ut sit dominus fratrum suorum, filiorum videlicet Dei) s hajoljanak meg előtte anyjának, tudniillik az anyaszentegyháznak a fiai. […]²⁸ „Jog szerint tehát senki sem állítható föléje annak, akit ilyen és ekkora nagy áldások áldanak meg, ilyen és ekkora szentségek szentelnek fel, és részesítenek istenülésben, mivel senkit nem áld meg több vagy jobb áldás, senkit több és nagyobb szentség nem szentel fel és nem istenít meg, sőt ennyi sem és egyenlő sem, s ezáltal még csak nem is hasonlítható hozzá senki. […] Amiért is nem nevezhető világinak, mert felkentje az Úrnak, mert a kegyelem által isten, mivel az anyaszentegyház legfőbb kormányzója, legfőbb pásztora, mestere, védője és tanítója (quia per gratiam deus est, quia sumus rector est, quia pastor et magister et defensor et instructor sancte ecclesie sumus est), minthogy testvéreinek ura, mindenkinek imádnia kell őt (adorandus), mert a legfőbb és fejedelem–püspök. Amiatt sem mondható [a király] rangban kisebbnek a püspöknél, mert püspök szenteli fel, mivel többnyire úgy történik, hogy a kisebb rangúak szentelik fel a nagyobb rangút, az alsóbbak a fentebb valót, miként a bíborosok a pápát, az érseket meg egyháztartományának püspökei. Ez pedig azért történik, mert a felszentelésnek nem ők [a főpapok] az alapítói (auctores consecrationis), hanem kiszolgáltatói (ministri). A szentség Isten műve (Deus operatur sacramentum), ők [a főpapok] csak szolgálatot teljesítenek. Akinek tehát Isten akarja, nagyobb szentséget (maiora sacramenta) adományoz, s akinek akarja, kisebbet (minora). […]. „A pápa úrnak se legyen sérelmére abban semmi, amit a királyról mondtunk, mert annyira ő is legfőbb püspök, mint a király az.” […]²⁹ „A király feladata: áldozni, és áldozatot bemutatni lélekben (sacrificare et immolare in spiritu)”, „a pap feladata áldozatot bemutatni a szentség látható szertartása szerint (offerre iuxta ritum visibile sacramenti).”³⁰

A Normann (York-i) Anonymus 1100 körüli traktátusaival a magyarországi megismerkedés, illetve foglalkozás magyarázatát az ún. Egbert-szertartásrend adhatja. Ezt Szent István királlyá avatásán nagy valószínűséggel, Salamon koronázásán kétségtelenül alkalmazták. Az említett ordo szigeti eredete bizonyos, kapcsolatai az ottani királyavató szertartásokkal nem vitathatók. Tanulmányunk az ordo jellegzetes kifejezésének, az avatandó királyt jelölő „főpap–fejedelem (praesul princeps)”-nek a szigeti szertartásokban való előfordulásait és szinonimáit törekedett legalább vázlatosan ismertetni. Ezeknek a szertartási szövegeknek és a hátterükül szolgáló fejtegetéseknek a bemutatásával az akkori teológiai gondolkodásnak azokat a mozzanatait igyekeztünk az olvasó közelébe hozni, amelyek a királyavatás és püspökszentelés szoros rokon vonatkozásainak számítottak. Ezenkívül fontos alapozásul is szolgáltak az egyébként szigorú reformer Petrus Damiani († 1072) régies hangzású álláspontjához: „A királyokat és főpapokat isteneknek és felkenteknek nevezve találhatjuk az elnyert szolgálat szentsége következtében. (Reges et sacerdotes dii et christi dici repperiuntur propter accepti ministerii sacramentum.)”.³¹ (Ebből a fogalmazásból kitűnik, hogy a korszak teológiája a szentség és szentelmény későbbi megkülönböztetését nem ismerte. A tanfejlődés szempontjából ez lényeges körülmény!) A vizsgált szövegek ószövetségi és újszövetségi példákon mutatják be, hogy természete szerint a király és a (fő)pap is ember, ám felkenése által, az isteni kegyelem által Isten felkentjévé és istenné válik maga is. Előképei voltak ők az Ószövetségben Krisztusnak, aki maga Isten és ember, király és főpap egy személyben. A királyi és főpapi mivolt érvényes a felkent királyra és főpapra egyszerre, de nem abban az értelemben, hogy a pap az emberi lelket, a király pedig a testet kormányozná. A test és lélek ugyanis egymás nélkül nem lehet meg. A pap és a király Krisztus szerepét tölti be és képét viseli. Ő az egyetlen igazi király és az egyetlen igazi pap: az egyik azért, hogy minket kormányozzon, a másik azért, hogy Istent irántunk kiengesztelje. A névtelen szerző legfontosabb teológiai mondanivalóját Krisztusról így adja elő: „Krisztus ugyanis Isten és ember, az igazi és legfőbb király és pap. Király, de az istenség örökkévalóságától. Nem teremtetett és nem alkottatott, az Atyánál nem alacsonyabb rendű vagy különböző, hanem egyenlő és egy az Atyával. Pap pedig az emberi mivolt felvételéből, Melkizedek rendje szerint; alkottatott és teremtetett, s ezért kisebb az Atyánál. Ő aszerint, hogy király,  teremtett mindent, igazgat mindent, s egyszerre kormányozza az embereket, és az angyalokat üdvözíti; aszerint pedig, hogy pap, pusztán megváltotta az embereket, hogy magának uralkodótársaivá tegye. Ez ugyanis a teljes szándék, amiért pap lett. S magát ajánlotta fel áldozatul, hogy az embereket királyságának és királyi hatalmának részeseivé tegye. Mert az Írások mindenhol a mennyek országát (= királyságát) emlegetik, papságát pedig sehol. Ebből tehát világos, hogy Krisztusban nagyobb a királyi hatalom, mint a papi, és előbbre való annyival tudniillik, amennyivel istensége nagyobb ember-voltánál, és előbbre való.”³²

A szigeti koronázási szertartások és szövegeik, amelyek fontos elemét alkotják a Normann (York-i) Anonymus mondókájának, jelen voltak az Egbert-ordo által képviselten István királyavatásán. Ez a szertartásrend világosan főpap–fejedelemnek nevezte a királyt. Ez a főpap–fejedelmi jogállás nyilvánult meg Istvánnak a merseburgi krónikás püspök által is megörökített hazai püspökségalapításaiban, egyszersmind a nagyobb legendájában feljegyzett olyan tevékenységében, amelyet történetíróink — Tóth Zoltán nyomatékos érvelése ellenére — nem méltatnak figyelemre. A nagyobb legenda ti. megkoronázásának és törvényhozásának előadása után megírja Istvánról: „Annak bizonyítására pedig, hogy ő annak a békességnek a fia, amellyel Krisztus egyesítette a világot, kézjelével ellátott és időtálló kötelezésként hagyta utódaira: ellenségként senki ne törjön másra, ellenfelét senki bírósági eljárás nélkül ne bántsa, senki özvegyeket és árvákat ne sanyargasson.”³³ Ez az István kézjegyével ellátott elkötelezés nézetünk szerint nem azonos a Legenda maior-ban szintén említett törvényeivel. Sokkal inkább a királynak koronázása után írásba foglalt, ahhoz hasonló hármas „parancsára (praeceptum)” gondolhatunk az idézett adat alapján, mint amilyent a koronázási szertartás záró szövegeként az Egbert- és több más szigeti ordo is tartalmaz. Ez utóbbi a következőket írja le: „Itt láthatod a király első parancsát (mandatum) a néphez. Helyes dolog, ha az újonnan avatott és trónra emelt király a neki alárendelt keresztény népnek meghagyja ezt a három parancsolatot (haec tria precepta precipere): Először, hogy Isten egyháza és az egész keresztény nép minden időben őrizze meg az igazi békét. Feleljék: Amen. A második, hogy a ragadozásokat (rapacitates) és minden bűncselekményt (iniquitates) minden rendnek és rangnak (omnibus gradibus) tiltsa meg. Feleljék: Amen. A harmadik, hogy minden ítélkezésnél parancsolja meg a méltányosságot és könyörületességet (aequitatem et misericordiam), hogy ez által érvényesítse velünk szemben könyörületességét az irgalmas és könyörületes Isten. Feleljék: Amen.”³⁴
Istvánnak ez a nagyobb legendájában rögzített, hármas kötelezése érdekes érv az Egbert-ordo-nak a koronázási szertartáson túl is érvényesülő befolyására első királyunk államkormányzási alapvetésében. Istenhez könyörögve, az ordo egyik imája beépítette a keresztény királlyal szemben támasztott alapkövetelményt: „Add meg szolgádnak, hogy az ország kormányzásában maradjon mindig alkalmas (in regni regimine maneat semper idoneus), s kegyelmedből az ő idejében érvényesüljön az egyház biztonsága és békességben megmaradjon a keresztény buzgóság, hogy kitartván a jócselekedetekben, vezetésed alatt eljuthasson az Örök Királyságba.”³⁵

Ezek a gondolatok alapul és egyszersmind a megszerkesztés indító okául szolgálnak István fiához szóló Intelmei-nek lényeges mondanivalóinál. Aggódva figyelmezteti fiát: „Ha semmibe veszed, amit édesapai jóindulattal hagyok meg neked (mentsen ettől az Isten), észre veheted majd, hogy sem Istennek, sem embernek többé barátja nem leszel”. Tanácsai elvetésének esetére az ószövetségiek történetével inti őt: „Isten választott és számára kedves régi népe” szintén pusztulás áldozata lett a törvényszegések miatt.36 Az Atanáz fogalmazta hitvallásban mutatja be Imrének a hit alapvető tételeit, és tettekkel való követésükre szólítja fel őt, amelyek nélkül a hit halott. E nélkül nemcsak földi királyságát, hanem személyes üdvösségét, az Örök Királyságot, azaz koronát (eterno regno vel corona) is elveszíti.³⁷

Intelmeit István így fejezi be: „A virtusok nagysága tetőzi be a királyok koronáját és eme szabályok közt a tizedik. A Virtusok Ura ugyanis a Királyok Királya, s miként az ő mennyei seregének teljességét tíz kar teszi ki, így életed forgását is tíz törvény alkossa. A királynak kegyesnek, könyörületesnek és a többi erény részesének és általuk díszítettnek kell lennie. Az a király ugyanis, akit könyörtelenség és kegyetlenség mocskol be, hiábavalóan követeli a király elnevezést, mert bizony csak a tirannus illeti meg”.³⁸

István olyan alapot rakott le, amely meghatározta számos utána következő király jövőjét, illetve megítélését. Az alkalmasság, az idoneitas léte és hiánya tehát mérce lett jó néhány 11. századi magyar király esetében. Ez az idoneitas független volt attól is, ki gondolta helyesnek az „alkalmasságot”. István halála után gyakran mérlegelik az idoneitas-t és a legitimitas-t. A kor történetírása tükrözi ezt a tényt, de Szent István alakjának fényét és épségét soha nem érinthette.

1. THANGMAR: Vita Bernwardi. MG Ss IV. 775.
2. A bemutatott szövegeket idézi: GERICS JÓZSEF: A magyarországi királykoronázás szertartásáról az 1050-es években. GERICS JÓZSEF: Egyház, állam és gondolkodás Magyarországon a középkorban. Bp., 1995. (METEM könyvek, 9.) 126. (Első megjelenés: Eszmetörténeti tanulmányok a magyar középkorról. Memoria saeculorum Hungariae. Bp., 1984. IV. köt. 243–254.)
3. A sceptrum átadásakor mondott imát közli SCHRAMM, P. E.: Die Krönung bei den Westfranken und Angelsachsen von 878 bis um 1000. Zeitschrift der Savigny- Stiftung für Rechtsgeschichte. Kan. Abt. 1934. 205. A bakulus átadásakor mondott ima ugyanott.
4. SCHRAMM, P. E.: Die Krönung, i. m. 208.; A Sens-i formulák rendeltetéséről l.: SCHRAMM, P. E. megjegyzéseit: Archiv für Urkundenforschung. Bd. 16. 1939. 181.
5. TÓTH ZOLTÁN: A Hartvik-legenda kritikájához. Bp., 1942.
6. SCHRAMM, P. E.: Die Krönung, i. m. 215.; 217.
7. SCHRAMM, P. E.: Herrschaftszeichen und Staatssymbolik. Bd. II. Schriften der MGH 13/II. Stuttgart, 1955. 396–397.; ALFÖLDI, ANDRÁS: Eine spätrömische Helmform und ihre Schicksale im germanisch–romanischen Mittelalter. Acta Archeologica, V. Kjöbenhavn, 1934. 99–144.; A Bügelkrone-ról: SCHRAMM, P. E.: Die deutschen Kaiser und Könige in Bildern ihrer Zeit 751–1190. Neuauflage. Hrgg. von MÜTHERICH, FLORENTINE. München, 1983. 351. 8. sz. (Dbg. 936). „Doppelte Bügelkrone von vorn” — írja erről a képről a 201. oldalon. Mindezekre vonatkozóan vö.: GERICS JÓZSEF–LADÁNYI ERZSÉBET: A Szent István lándzsájára és koronájára vonatkozó források értelmezése. Levéltári Szemle, 40. (1990) 2. sz. 3–12.
8. SCHRAMM, P. E.–MÜTHERICH, F.: i. m. 291. Abbildung 21. és 312. Abbildung 40. II. Henrik az egy pántos koronával: i. m. 376. Abbildung 124.
9. SCHRAMM, P. E.–MÜTHERICH, F.: i. m. 348. Abbildung 99. Korhoz kötése: 199.; István említett dénárjának elő- és hátlapján a korona és lándzsa ábrázolását l. GERICS J.–LADÁNYI E.: A Szent István lándzsájára, i. m. 4. 1. ábra
10. Thietmari Merseburgensis Episcopi Chronicon… Recognovit: KURZE, FRIDERICUS. Hannoverae, 1889. 97. A forráshelynek és a dénárleletnek új szempontok érvényesítésével való tárgyalásáról l.: GERICS JÓZSEF–LADÁNYI ERZSÉBET.: Források Szent István királlyá avatásának történetéhez. Magyar Könyvszemle, 118. (2002) 3. sz. 213–223.
11. SCHRAMM, P. E.–MÜTHERICH, F.: i. m. 377.
12. GERICS J.–LADÁNYI E.: A Szent István lándzsájára, i. m. 11.; Az ordo imaszövege: SCHRAMM, P. E.: Die Krönung, i. m. 220.
13. SCHRAMM, P. E.–MÜTHERICH, F.: i. m. 376. Abbildung 124.
14. „… regnum ei liberrime habere permisit, dans ei licentiam ferre lanceam sacram ubique, sicut ipsi imperatori mos est, et reliquias ex clavis Domini et lancea sancti Mauricii ei concessit in propria lancea.” Ademari Cabannensis Chronicon. Cura et studio: BOURGAIN, P. Turnhout, 1999. III. 31.; 153.; Az elbeszélés kortársi eredetéről l.: GERICS J.–LADÁNYI E.: A Szent István lándzsájára, i. m.;: GERICS JÓZSEF–LADÁNYI ERZSÉBET: A birodalmi szent lándzsa és Szent István lándzsája. Unger Mátyás Emlékkönyv. Bp., 1991. 7–14. A III. Ottó lándzsaadományáról szóló Ademarus-helyre vonatkozó álláspontunkat helyesli a krónika idézett kiadása a Notes Critiques-ben, 283. (III. 31. 57.)
15. Salamon koronázásán az Egbert-ordo alkalmazásáról l. GERICS J.: i. m. 112.
16. SCHRAMM, P. E.: Die Krönung, i. m. 215. Az imát más szertartásszövegek is tartalmazzák pl. az ún. Edgarordo, amely szerint 973-ban Edgart angol királlyá kenték.
17. Az Edgar-ordo szövegét l.: SCHRAMM, P. E.: Die Krönung, i. m. 222–230.; A Normann (York-i) Anonymus előadása során ennek a szertartásrendnek a részleteit tartotta szem előtt (SCHRAMM, P. E.: Geschichte des englischenKönigtums im Lichte der Krönung. Weimar, 1937. 35.); A praesul princeps előfordulása az Edgarordoban: SCHRAMM, P. E.: Die Krönung, i. m. 228. (Az ima szövege azonos az Egbert-szertartásban olvashatóval!)Az Egbert-ordo-val végzett koronázás a királynak a szertartással adta meg mint „főpap–fejedelemnek” azokat, az egyházra vonatkozó jogokat, amelyeket a Hartvik-legendának a Pseudo-Isidorus és az ún. ravennai hamisítványok felhasználásával szerkesztett előadása szerint István számára „mindkét jogon” (utroque iure)II. Szilveszter (?) állítólagos pápai kiváltsága biztosított volna.
18. Die Texte des Normannischen Anonymus. Herausgegében von PELLENS, KARL. Wiesbaden, 1966. 196–199.
19. PELLENS, K.: i. m. 129–131.
20. PELLENS, K.: i. m. 132–133.
21. PELLENS, K.: i. m. 150.
22. PELLENS, K.: i. m. 151. A normann névtelen szó szerint idézi I. Gergely levélrészletét. A levelet egészében közli MIGNE, J-P.: Patrologia Latina. 77. köt. 450 hasáb. (Itt olvasható a terjedelmes szövegből az Anonymusnál hozott részlet). Gergely szóhasználatához hasonlóan a jubere igét használja a Liber pontificalis az 526. évre nézve. Eszerint akkor IV. Félix pápát „felszentelték Theoderik (gót) király parancsára (ex iusso)”. Libri Pontificalis pars prior. Vol. I. Ed.: MOMMSEN, TH.. Berlin, 1898. 138. (MG Gesta Pontificum Rom.)
23. Ti. a Gergely koráig (590–604) tartott egyetemes zsinatok.
24. PELLENS, K.: i. m. 152. A zsinatokról: HINSCHIUS, P.: Decretales Pseudo-Isidorianae et capitula Angilramni. Lipsiae, 1863. Praefatio C. XI. 20.
25. PELLENS, K.: i. m. 156. Rekkared király 589-ben térítette át a nyugati gótokat az arianizmusról a katolicizmusra. A 7. századi katolikus toledói zsinatok anyagát és a bragai zsinatokat l.: HINSCHIUS, P.: i. m. 354–420.; 420. és. köv. o.
26. PELLENS, K.: i. m. 156.
27. PELLENS, K.: i. m. 158.
28. PELLENS, K.: i. m. 159–160. Az Egbert-szövegében is feltalálható kifejezések!
29. PELLENS, K.: i. m. 161.
30. PELLENS, K.: i. m. 132.
31. Liber gratissimus c. 10. MIGNE, J-P.: Patrologia Latina. 145. köt., 103. hasáb.
32. PELLENS, K.: i. m. 134.
33. SZENTPÉTERY, EMERICUS.: Scriptores rerum Hungaricum. II. köt. Bp., 1938–37. 384.; TÓTH ZOLTÁN: i. m. 79–83.
34. SCHRAMM, P. E.: Die Krönung, i. m. 220.
35. SCHRAMM, P. E.: Die Krönung, i. m. 213.
36. SZENTPÉTERY, E.: i. m. II. köt. 619–620.
37. SZENTPÉTERY, E.: i. m. II. köt- 621.
38. SZENTPÉTERY, E.: i. m. II. köt. 627.

A „virtus” több jelentését alkalmazva, szövegezte mondanivalóját a szerző. A szó egyik jelentése „erény” mint „a megszentelő kegyelem velejárója” (ELŐD ISTVÁN: Katolikus dogmatika. Bp., 1978. 426.). Ezen kívül a Bibliában „mennyei seregek” értelemben (pl.: Ps 83,2,9 és 13, Ps 102, 21) is nem egyszer szerepel. Az Istenre vonatkoztatott Dominus virtutum jelentése: „Seregek Ura”. (pl.: Ps 83,2,9 és 13) Az angyalok egyik karának bibliai elnevezése szintén „virtutes”, azaz mennyei „erősségek”. Az Intelmek tárgyalt helyén tíz angyali karról van szó. „Az angyalvilág egyes karait a Biblia számos helyen, sokféle felsorolásban, váltakozó összeállításban és sorrendben említi. Kilenc angyali kart nyugaton Ambrosius […] keleten Cyrillus Hierosolymitanus […] nevez meg […] Pseudo-Dionüsziosz Areopagitész […] (élt 5. század vége, 6. század eleje) keresztény angelológia egyik legnevezetesebb alkotása, az angyalvilág kilenc karba, ezeknek pedig három rendbe sorolása mindenekelőtt az ő nevéhez fűződik […] Ez a 3x3-as felosztás nagy hatással volt a skolasztika angelológiájára. Ezt az elvet követi Petrus Lombardus […] és Aquinoi Szent Tamás. Mindazonáltal a Dionüsziosz-féle felosztás nem vált teljesen elfogadottá s főleg nem lett kötelező dogmatikus érvényűvé. Ismert nézet a patrisztikában, hogy lehetséges olyan további karok létezése is, amelyekről nem szól a kinyilatkoztatás […].” PSZEUDO-DIONÜSZIOSZ AREOPAGITA: A mennyei hierarchiáról. Ford.: ERDŐ PÉTER. Az isteni és emberi természetről II. Bp., 1994. 336. 37.