USA űrtechnikai fejlesztések - Orion űrhajó

Gőzerővel folynak az előkészületek az új amerikai űrhajó, az Orion egy év múlva esedékes első próbaútjára, ahonnan sebességi rekorddal tér majd vissza a Földre. Lassan összeáll a jövő űrhajója, a távoli célpontok meghódítására is alkalmas Orion. A fejlesztés helyzetéről év elején számoltunk be utoljára.

Két ernyővel is biztonságos

Július végén az Orion kabin eredeti nagyságú makettjével már a tizedik ejtőernyős leszállópróbát hajtották végre. A végleges Orion a Csendes-óceán vizére fog leszállni, ám a teszteket nehezebb, sivatagi körülmények között hajtják végre. Ezúttal a legfontosabb feladat annak eldöntése volt, a három közül két ejtőernyővel is biztonságosan lehozható-e a kabin (például ha leszállás közben elnyíródik az egyik ejtőernyő kötélzete).

Az Orion űrhajó leszállókabinjának makettjét elhelyezik a C-17-es szállítógép gyomrában, hogy 10 km fölötti magasságból ledobják.

Forrás: NASA

 

Az amerikai Légierő C-17-ese 35 ezer láb (kb. 10,7 km) magasba emelte az Oriont, az Apollo program óta nem végeztek ilyen nagy magasságból ejtési próbát. Kiderült, hogy a szimulált hiba ellenére a leszállás biztonságos. Júniusban értek véget – sikeresen – az űrhajó statikus nyúzópróbái. A Kennedy Űrközpontban egy hónapon keresztül gyötörték, húzták és nyomták az Oriont, ezzel szimulálva a kabint érő mechanikus terheléseket. Hat méter magas szerkezetet építettek erre a célra, amelyben hidraulikus hengerek fejtették ki az Orion testére a nyomó- vagy húzóerőt. Nyolc különböző típusú feszültséget szimuláltak, minden esetben a számított értékek 110 százalékával terhelték meg a modellt. Több mit 1600 pontban mérték a fellépő deformációkat. Az űrhajóra gyakorolt terhelés 7 és 120 tonna között változott. Eközben a kabin nyomásállósági tesztjét is elvégezték, az űrhajó kiállta a megpróbáltatásokat.

A NASA Johnson Űrközpontjában Cady Coleman és Ricky Arnold űrhajósok kipróbálhatták, hogyan lehet űrruhába öltözve az Orion belső terében mozogni

Forrás: NASA

Az eddigi legnagyobb sebességgel tér vissza

Az Orion űrhajó 2014 szeptemberében, egy Atlas-IV rakéta tetején indul első próbaútjára a világűrbe, természetesen személyzet nélkül. (Ezt követően a második, még mindig személyzet nélküli próbarepülésre – legalább – három évet kell várni, mert a tervek szerint 2017-ben már a NASA még csak készülő, új hordozórakéta-rendszere viszi a világűrbe az Oriont.)

Forrás: NASA

 

Az alig több mint egy év múlva sorra kerülő EFT-1 (Exploration Flight Test-1) nevű próbarepüléskor az Orion több mint 5800 km-re távolodik el a Földtől, ez a Nemzetközi Űrállomás keringési magasságának 15-szöröse, bár a Hold távolságának csak alig 1,5 százaléka. Visszatérésekor a légkörbe való belépési sebessége meghaladja 40 000 km/órát, ami közel 5000 km/órával nagyobb, mint bármely eddigi űreszköz visszatérési sebessége. Azért ilyen nagy a sebesség, mert ezzel szimulálják az űrhajó távolabbi célpontoktól, a Holdról, egy kisbolygótól, esetleg a Marsról való visszaérkezését. A légkörbe lépve a kabin külseje 2200 Celsius-fokra forrósodik fel, azaz jobban, mint az Apollo-kabinok visszatérése óta bármely űreszköz. Az Orion hőálló burkolatát a Textron Defense Systems fejleszti. A NASA mérnökcsoportja három éven át dolgozott együtt a céggel a megfelelő hőálló anyag kiválasztásán. Végül az állva maradt két jelölt közül az Avcoat márkanevűt választották, amit az űrrepülőgépek kezdeti repülései során egyes részek burkolására már kipróbáltak. Az anyag használatakor a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy az Orion külső felülete – éppen a jobb mechanikai stabilitás kedvéért – méhsejt-szerkezetű. Az Avcoatot az űrhajó felületén kialakított nem kevesebb mint 330 ezer cella mindegyikébe be kell juttatni. Az Avcoat az úgynevezett elgőzölgő burkolatok közé tartozik, vagyis a fejlődő hő hatására az anyag elpárolog, ami elvonja a hőt, így a kabin belseje nem melegszik túl.

http://www.origo.hu