Archiregnum

A Magyar Királyságban a Jóisten lakozik. Jelenléte annyira áthatja a szívünket, hogy még a Földünk megjelölésére is az Úr nevét használjuk. Úr, uruszág, ország, mondogatjuk királyságunkról. Uradalmakról beszélünk, mint a rendezett élet legkisebb egységéről. A Jóisten lelke van a Föld erejében, a Nap sugarában és a Szél zúgásában! A teremtés, a Mindenség koronája ez a királyság: az Isten országa, a világ legnagyobb csodája! A Mindenhatónak, a Földnek és a Népnek az egységét pedig az Égből alászállott Szent Korona pecsételi meg! Annyira szeretjük az összetartozás égi jelét, hogy egylényegűvé váltunk vele. Bennünk, általunk kelt életre a Szent Korona. Képe minden születő gyermeknek a szívében ott ragyog! Ez a fénylő tökéletesség összefűzi mindazokat akik valaha ebben a királyságban éltek. Az e világi és a mennyei élet összetartozik, mert a Szent Korona Királysága örök életű. Ez az evangéliumra épült ország jelként lebeg Ég és Föld között. A Világ más birodalmai úgy neveznek bennünket Archiregnum, Őskirályság, Főkirályság, Mintakirályság! Ebben a hazában az országos tisztségek viseléséért jár a legmagasabb fizetség, mert az Ország felemelkedése a legnagyobb dicsőség! A határokat és a törvényeket az Úristen jelölte ki, hogy mindenki kövesse az Örök Rendet! A mércét, amellyel a Szent Király megvalósítja a Mindenható tervét Budapesten őrzik örök emlékeztetőül, hogy mindenki emlékezetében tartsa: Mindenki azonos a Jóisten előtt! Az emberek a szerződéseiket a Jóisten papjai és szerzetesei előtt kötik, mert vallási szerződés minden egyezség. Az Isten papjai és szerzetesei életre szóló házasságban élnek, mivel a Jóisten a férfit és a nőt párnak, egynek teremtette! Az igazság szeretete igazgatja ezt az országot, mert az igazságérzet a Jóisten szeretete! Ez az ősi, égi eredetű királyság a Magyar Királyság! Isten és a Szent Korona nevében küzdjünk Nemzetünk felemelkedéséért!

Budavári Királyi Palota

Budavári Királyi Palota

Támogatja Nagy-Magyarország, a Magyar Királyság területeinek egyesítését!

Királyi bejegyzések archívuma

A királyi oldal rendszeres olvasása jót tesz a Magyar Királyságnak és Önnek egyaránt!

Hiba történt a modul működésében

2009. szeptember 29., kedd

Sólyom László Királyi Kancellár Úr Ausztráliában és Új Zélandon

Auckland vendége Sólyom László köztársasági elnök, aki négynapos látogatást kezdett Új-Zélandon. A kancellár és kísérete Bangkokból érkezett a legnagyobb új-zélandi településre, amely 1,3 millió lakosával négyszer népesebb Wellingtonnál, a szigetország fővárosánál. A kancellár néhány órás thaiföldi megállója alatt megtekintette a bangkoki Királyi Palotát, valamint a Smaragd Buddha Templomát. Az aucklandi kormányzói palota kertjében állami fogadtatással és hagyományos maori ceremóniával köszöntötték Sólyom Lászlót, majd az elnök Judge Anand Satyanand főkormányzóval folytatott megbeszélést. A főkormányzó, valamint Bill English miniszterelnök-helyettes, ügyvivő miniszterelnök este díszvacsorán látja vendégül a magyar királyi kancellárt.

Auckland Egyetem


Sólyom László pénteken megbeszélést folytat Phil Goffal, az új-zélandi ellenzék vezetőjével, majd az aucklandi egyetemen tart előadást, és környezetvédelmi kutatásról szóló kiállítást tekint meg. A királyi kancellár ezt követően felkeresi az Eden hegy kilátóját, majd a Skytower tornyot, és ellátogat a Tamaki Yacht Clubba, ahol a helyi magyar közösség vacsorát ad a tiszteletére. A kancellár és kísérete különgéppel Rotoruába utazik, ahol felkeresi a SCION Környezetvédelmi Kutatóintézetet, ellátogat a Wai-O-Tapu természetvédelmi parkba, amely hőforrásairól és geotermikus képződményeiről világhírű.

Lowy Intézet Ausztrália


A kancellár és kísérete részt vesz egy maori vacsorán, amelyen hagyományos maori fogásokat tálalnak fel. Sólyom László vasárnap utazik tovább Wellingtonba. Városnézés után a Magyar Millennium Parkba látogat, ahol koszorút helyez el. A kancellár felkeresi az új-zélandi parlament épületét, ahol ebédet adnak a tiszteletére. A királyi kancellár és kísérete ezután továbbutazott az ausztráliai Sydneybe. A mintegy négymilliós lélekszámú nagyvárosban az ausztráliai magyarok közössége vasárnap este fogadást ad a magyar királyi kancellár tiszteletére az új-dél-walesi parlament épületében. Sólyom László péntekig tartó ausztráliai látogatása során Canberrába és Melbourne-be is ellátogat.

Melbourne-i magyar cserkészek


www.keh.hu

2009. szeptember 26., szombat

A 125 éves Operaház ünnepe

Fájl:Operahaz 1893.jpg


A Magyar Állami Operaház szeptember 27-én ünnepli megnyitásának 125. évfordulóját. A jubileum előestéjén gálaműsorral, másnap kiállítással, majd az első évadnyitó előadás eredeti műsorával várja a közönséget.

A 26-i gálaesten az operairodalom legszebb, legkedveltebb dallamai csendülnek fel az Operaház vezető művészeinek előadásában. Részletek hangzanak el Bizet, Erkel, Kodály, Mozart, Puccini, Richard Strauss, Verdi és Wagner műveiből. Közreműködik: Beöthy-Kiss László, Cser Krisztián, Fekete Attila, Fodor Gabriella, Frankó Tünde, Gurbán János, Hábetler András, Kálmán Péter, Kálmándi Mihály, Keszei Bori, Kertesi Ingrid, Kiss B. Atilla, Kovács Annamária, Kovácsházi István, Megyesi Zoltán, Meláth Andrea, Mester Viktória, Németh Judit, Palerdi András, Polgár László, Rácz István, Rost Andrea, Szabóki Tünde, Tokody Ilona, Várhelyi Éva, Wiedemann Bernadett, Wierdl Eszter, az Operaház ének- és zenekara, vezényel: Dénes István, Kesselyák Gergely, Kovács János, Medveczky Ádám, Oberfrank Péter és Török Géza.

Szeptember 27-én 18 órakor egész évadon át nyitva tartó kiállítás nyílik az Operaház 125 esztendejéről: az építéstörténettől a színház történetének legemlékezetesebb korszakain át napjainkig vezeti a látogatót festmények, rajzok, fényképek, valamint digitális hang- és képadattárak segítségével. A tárlatot Wellmann Nóra, a dalszínház történésze állította össze, és a dalszínház minden fogadótermét megtölti. Bevezeti: Batta András, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora.

Az érdeklődőket az Operaház aulájába várják. A jubileumi est, amelyen az 1884-es nyitóelőadás műsorszámai kerülnek színre, 19 órakor kezdődik.


Koncertszerű előadásban látható: Erkel: Bánk bán – I. felvonás (Karmester: Kovács János, Gertrud: Pánczél Éva, Ottó: Nyári Zoltán, Bánk bán: Bándi János, Melinda: Bazsinka Zsuzsanna, Petúr bán: Sólyom-Nagy Sándor, Biberach: Clementis Tamás.); Erkel: Hunyadi László – nyitány (Karmester: Kovács János.) Wagner: Lohengrin – I. felvonás (Karmester: Fischer Ádám, Henrik: Fried Péter, Lohengrin: Molnár András, Elza: Sümegi Eszter. Telramund: Perencz Béla, Ortrud: Temesi Mária, A király hirdetője: Cserhalmi Ferenc.)

http://www.szinhazajanlo.hu

2009. szeptember 25., péntek

Magyar és maja - két testvérnép



2009. 09. 25.


Dr. Simon Péter úr közel húsz éven át kutatta fáradhatatlanul az amerikai indiánkultúrák, s a magyar nép között immár egyértelmű rokonsági kapcsolatokat.
Manapság kanadai, amerikai, mexikói egyetemek professzorai tanítják tudósunk tanulmányait, míg idehaza még a vita eshetősége sem sejlik fel a forradalmi felfedezés árnyékában. Jöjjenek azonban a magyar-indián rokonság tényét bizonyító elemek!



Indián totemoszlop...
Simon professzor tanítása alapján az indián népek ősei egykor Ázsia füves sztyeppéin együtt éltek a hun-magyar törzsek leszármazottaival, majd körülbelül 2000 évvel ezelőtt a Bering-szoroson keresztül átvándoroltak a mai lakhelyükként definiálható amerikai kontinensre, míg mi közös életterünk koordinátáit nyugat felé, Európa irányába mozdulva hagytuk el. Észak-Amerika és Mexikó bizonyos indiántörzsei Krisztus születésének környékén még javában Szibériában fagyoskodtak, tehát jóval később léptek csak az Újvilág földjére, mint ahogy azt az anyagbasüppedett agylúgozók állítják. Az ősi magyar rováshagyomány - az Arvisurák - az elsüllyedt Ataisz, azaz Mu szigetéről származtatják őseinket éppúgy, ahogy Amerika népességét is. Már ezen a mitikus múlt homályába vesző óriásszigeten együtt éltünk évezredeken keresztül maja rokonainkkal, nem csoda hát hogy rokon nyelvi, zenei, jelképbeli és vallási sajátosságok tucatjai sejlenek fel a két nép között. Az észak-amerikai tudósterminológia egyébként Simon professzor hatására már "amerikai turániaknak" (!) és "amerikai ugoroknak" (!!!) nevez bizonyos indiántörzseket.
...székely kopjafa.
Simon Péter úr saját fülével hallotta a dakota gyerekdalt: "ketó ketó hetyen topa", azaz "kettő kettő legyen négy". Nyelvész kollégái megerősítették, hogy a régi időkben a négyet még topaként is emlegették a magyar (!) iskolákban. Két másik döbbenetes esetet imigyen idézett indiánékkal kapcsolatban a professzor: Móricz János antropológus az 1960-as években Ecuadorba látogatott, s ott magyarul kommunikált a helyi törzsekkel, míg egyszer pedig egy ősi japánt kiválóan beszélő távol-keleti szerzetes-misszionárius értett szót a felkelő nap országának lingvisztikai kódjait használva a rézbőrű ecuadoriakkal. Az ősi japán tudniillik a magyarhoz hasonlóan szintén az ataiszi ősnyelv szógyökeit használja, ezt talán leginkább a nevek írásmódja tudja bizonyítani, lévén két nép írja mindössze a vezetékneve után a keresztnevét ezen a Földgolyóbison: a magyar és a japán. A szakrális szertartások szépséges momentuma indiánéknál a tábortűzgyújtás, ekkor hangzik fel a következő spirituális áhitatot közvetító szent mondóka a sámán szájából: "Rakattu ja dizet, ill ja füsti Hezod - Wakonda Dédpa, att mö nek Atonhe!", azaz "Megrakják a tüzet, száll a füstje Hozzád - Nagyszellem Dédapa add nekünk Szellemedet!". A jellegzetes törzsi dallamok Kodály Zoltánt, Bartók Bélát és Cziffra Györgyöt egyaránt elámították, Bartók például a seattlei egyetemen oktató Wood professzorral folytatott zeneelméleti levelezéseket, s fő művének szánta az indián és a magyar népzene rokonságának bebizonyítását célul kitűző tanulmányának megírását, halála azonban megakadályozta terve teljesítésében.
Az indián viharmadár...
Az indián vallás számos szakrális elemében megegyezik a magyar ősvallással. A Napatya (Nagyszellem) mellett az ősmagyar Nagyboldogasszony megfelelőjének tekinthető Bouasst, a "happy ladyt" imádják, aki ugyanúgy hét megtestesüléssel bír, mint az ősmagyar Magna Mater prototípus. Az indiánok legszentebb állata a viharmadár (thunderbird, havasi sólyom), mely akár a turulmadár (kerecsensólyom) hasonmása is lehetne rendszertani szempontból. A székely kopjafák és fennséges faragásaik a totemoszlopokkal és mintáikkal kísérteties hasonlóságot mutatnak, látványuk megdöbbentette az amerikai antropológusokat. Az indiánok jellegzetes viselete a tarsolylemez, akárcsak nekünk, magyaroknak; egyedi fafaragásaink virágmintái pedig odaát is visszaköszönnek...
...ez pedig a rakamazi turul.
Rendkívül érdekes feladat indián rokonaink titkait és a népeinket összekapcsoló bizonyítékokat kutatni, rendszerezni. Ma ez még egy mostohán kezelt, materialisták által lenézett és elhallgatásra ítéltetett kutatási terület, ám a magyar pirkadat beköszöntése után a nemzeti kabinet kultúrpolitikájának az indiánokkal kapcsolatos kutatásokat is szorgalmaznia kellene. Bornírt bohóckodások, romaajnározás és digitális táblák helyett ilyesféle területre kell költeni, kedves kulturális minisztérium! Igaz múltunk megismerése ugyanis a sikeres jövő és a hazafisággal felruházott szorgos fiatalság megszületésének záloga!


Tor Salqvist

2009. szeptember 24., csütörtök

Nagy-Magyarország tájain

Vereckei hágó

A Székelykő Torockónál

Újvidék központja, egykor itt állt a Szentháromság szobra

Szabadkai városháza

Nándorfehérvár, Stambul-kapu, mögötte a Sahat kúla

Galambóci vár

Al-Duna

Al-Duna

Temesvár, Dóm templom

http://www.magyarorszag-szep.hu, http://delvidek.host56.com, www.delvidekiportya.mlap.hu

2009. szeptember 23., szerda

Újult erővel a klímaváltozás ellen

Az ENSZ zászlaja


Az ENSZ keddi (2009. szeptember 22.) klímakonferenciáján számos nemzet képviselője szólalt fel az éghajlatváltozás elleni küzdelem kérdésében. Kína és Japán ambiciózus elképzelései lenyűgözték a megbeszélés résztvevőit, míg az Egyesült Államok elnökének sokak által várt felszólalása nem nyugtatott meg mindenkit. Nicolas Sarkozy francia államfő egy újabb csúcstalálkozó összehívását javasolta még a decemberi koppenhágai klímacsúcs előtt az elképzelések további közelítése érdekében.

Az ENSZ Közgyűlés ülése előtt a szervezet főtitkára, Ban Ki Mun figyelmeztette a résztvevőket, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos tárgyalások aggasztóan lassan haladnak.

A kínai elnök, Hu Csin-tao erre válaszul hangsúlyozta, hogy országa is sürgető, és fontos feladatnak tartja a klímaváltozás elleni küzdelmet, amely a világ népeinek közös érdekeit szolgálja. Kína vezetője kötelezettséget vállalt arra, hogy országában 2020-ra növelik az erdővel borított területek számát (mintegy 240 ezer kilométernyi terület befásításával), valamint hogy a felhasznált energia 15 százalékát megújuló forrásokból állítják majd elő. Hu Csin-tao arra is ígéretet tett, hogy Kína jelentős mértékben csökkenteni fogja szén-dioxid-kibocsátását, azonban pontos számokat ezzel kapcsolatban nem közölt, és hangsúlyozta, hogy a fejlődő országokkal szemben nem szabad a fejlettségi szintjüket meghaladó elvárásokat támasztani.

A frissen megválasztott japán miniszterelnök, Hatojama Jukio megismételte a megválasztása után tett ígéretét, miszerint országa 2020-ra 25 százalékkal kívánja csökkenteni a széndioxid-kibocsátás mértékét az 1990-es szinthez képest, túlszárnyalva ezzel az Európai Unió által vállalt 20 százalékos arányt. Az EU azonban akár 30 százalékos csökkentésre is hajlandó, amennyiben a decemberi nemzetközi klímakonferencián ambiciózus célkitűzésről születik döntés.

Az amerikai elnök, Barack Obama ismertette azokat a lépéseket, amelyeket az Egyesült Államok eddig tett az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése érdekében. Országában az elmúlt három évben megduplázódott a megújuló forrásokból előállított energia aránya, partmenti szélerőművek épültek, és lépéseket tesznek a kibocsátott széndioxid megkötésére. Arra azonban kevés az esély, hogy a Kongresszus még a decemberi klímacsúcs előtt elfogadja azt a sokak által vitatott célkitűzést, hogy a szén-dioxid kibocsátást 2020-ra az 1990-es szintre csökkentsék.

Nicolas Sarkozy francia elnök javasolta, hogy a kérdés összetettsége miatt a decemberi klímacsúcs előtt a világ vezető hatalmai egy külön találkozó keretében tárgyaljanak a kérdésről.

A konferencia végén az ENSZ főtitkára, valamint decemberi csúcsnak otthont adó Dánia miniszterelnöke, Lars Loekke Rasmussen is némileg optimistábban tekintett a klímaváltozás elleni küzdelem előrehaladására.

http://www.euvonal.hu

A Királyi Kancellária: a Sándor-palota

A Sándor-palota a budavári Szent György téren található. A téren az 1760-as évektől a királyi palotát kiszolgáló fegyverraktár, laktanya, továbbá néhány polgári épület és egyházi intézmények kaptak helyet. A telek, amelyen a Sándor-palota áll, 1803-ban került Sándor Vince gróf tulajdonába.



A tervezésről és az építkezésről mindössze egyetlen biztos dátum áll rendelkezésünkre: 1806-ban „végezték be”. A palota déli orommezőjében a befejezés évszáma ma is olvasható: MDCCCVI. Nem tisztázott teljesen, hogy Pollack Mihály, avagy a bécsi Johann Aman tekinthető-e a Sándor-palota szellemi atyjának, szakemberek szerint azonban a palota rendkívül gondos belső kialakításában a letisztult Pollack-stílus érhető nyomon.

A palota első lakói Sándor Vince gróf és felesége, Szapáry Anna grófnő voltak. Személyük a nádori udvar környezetében tűnik fel, nemegyszer a társasági élet szervezői, a palotabéli ünnepségek, bálok és más reprezentatív események arculatának meghatározói között. Fiuk, Sándor Móric - aki 1805-ben már itt születhetett -, legendás lovas bravúrjaival és különcnek nevezhető viselkedésével szerzett kétes hírnevet.



A Sándor-palota története szorosan összefonódott a magyar történelemmel. Az 1850-es években Albrecht főherceg, Magyarország katonai és polgári kormányzója használta az épületet. A kiegyezést követően egészen a második világháború végéig a miniszterelnök székhelyéül és rezidenciájául szolgált. Budapest ostromában a palota súlyos károkat szenvedett, egyes részei csaknem teljesen megsemmisültek. A részlegesen helyreállított épület egészen a 2000-es évek elejéig használaton kívül volt. A 90-es években megkezdődött régészeti feltárásokat követően a teljes helyreállítás 2002-ben fejeződött be. 2003 februárja óta a Sándor-palota a Köztársasági Elnöki Hivatalnak adott otthont, 2008-tól a Királyi Kancelláriának.

A palota történetéről, felújításáról és jelenlegi állapotáról bővebben az egyes menüpontok alatt olvashatnak az érdeklődők, ahol számos archív ábrázolást, a jelenlegi állapotról készült fotókat és egy virtuális túrát is megtekinthetnek.
Ugyancsak itt tájékozódhatnak a palota 200 éves évfordulója alkalmából szervezett programokról.

www.keh.hu


Norvég hercegi pár látogatása hazánkban

Sólyom László Királyi Kancellár fogadta Ő Királyi Fensége Haakon norvég koronaherceget és feleségét, Mette-Marit hercegnőt a Sándor-palotában.


Sólyom László, Haakon koronaherceg és Mette-Marit hercegnő a Sándor-palota teraszán.


Sólyom László és Haakon koronaherceg a Sándor-palota Tükörtermében.


Sólyom László, Haakon koronaherceg és Mette-Marit hercegnő a Gobelin Teremben beszélgetett.

www.keh.hu

2009. szeptember 22., kedd

Rania Jordán Királyné látogatása az UNICEF-nél New Yorkban

Her Majesty Queen Rania and Ann M. Veneman, UNICEF Executive Director visit Girls' School in East Harlem

http://www.queenrania.jo/Data/photos/1117.bmp


NEW YORK, 21 September 2009 - Her Majesty Queen Rania Al Abdullah of Jordan and UNICEF Executive Director Ann M. Veneman today met with students and staff at the highly successful Young Women's Leadership School in East Harlem to discuss the important role that quality education plays in improving children’s lives.

Queen Rania, who has served as UNICEF's Eminent Advocate for Children since 2007, has supported a number of education initiatives focused on getting girls into school. She became United Nations Girls' Education Initiative’s (UNGEI) Honorary Global Chair in July 2009.

The visit is Her Majesty Queen Rania’s first to New York since her UNGEI appointment.

caption

“Providing quality education to girls is a sound investment that helps build a brighter future for their communities and their countries,” said Veneman. “Her Majesty Queen Rania is a strong voice promoting access to a quality education for children around the world.”

For nine consecutive years, 100 per cent of graduates of the Young Women’s Leadership School of East Harlem have been accepted into institutions of higher education.

During their visit to the middle and high school today, HM Queen Rania and Executive Director Veneman visited classrooms and then spoke to a 100-student assembly. They also took questions during a 100-student assembly before visiting the library equipped with computers where she showed girls how their voices can be heard through the 1Goal campaign.

“I want you, girls with voices, to speak up and shout out for girls whose cries fall silent,” said HM Queen Rania. “I want you to fight for them, as others are fighting for you. I want you to pull up another girl, and help her stand tall and strong. I want you to be great, and inspire greatness in others. If anyone can do it, you can."

Queen Rania also showed girls how their voices can be heard through the 1Goal campaign on computers in the school library.

As Honorary Global Chair of UNGEI, HM Queen Rania lends her support to a global partnership of organizations from both the United Nations family and civil society that is committed to achieving gender equality in education.

UNGEI was established in 2000 to provide the extra support that girls in many countries need to enter and stay in school. Since 1999, the total number of out-of-school children has dropped by 16 per cent globally. Despite this progress, there are still approximately 100 million children out of school, and the majority are girls.

###

About UNICEF
UNICEF is on the ground in over 150 countries and territories to help children survive and thrive, from early childhood through adolescence. The world's largest provider of vaccines for developing countries, UNICEF supports child health and nutrition, good water and sanitation, quality basic education for all boys and girls, and the protection of children from violence, exploitation, and AIDS. UNICEF is funded entirely by the voluntary contributions of individuals, businesses, foundations and governments

About UNGEI
The United Nations Girls' Education Initiative (UNGEI), launched in 2000 at the World Education Forum in Dakar, Senegal, by then United Nations Secretary-General Kofi Annan, is a partnership of organizations committed to the goals of narrowing the gender gap in primary and secondary education and ensuring that, by 2015, all children complete primary schooling, with girls and boys having equal access to free, quality education. The flagship of the Education for All (EFA) movement that focuses on girls' education, UNGEI includes organizations from the United Nations family, governments, civil society and the private sector, as well as communities and families. UNGEI provides stakeholders with a platform for action and galvanizes their efforts to get girls in school and keep them there. UNICEF is the lead agency and secretariat for UNGEI.

About The Young Women's Leadership School
The Young Women’s Leadership School of East Harlem was the nation’s first single-gender public school to open in the country in more than 30 years. It was founded by Ann and Andrew Tisch in partnership with Center for Educational Innovation – Public Education Association (CEI-PEA) and the then New York City Board of Education. Today, it is the flagship school in a network of five all-girls’ public schools serving low-income minority students, supported by Young Women’s Leadership Network. TYWLS of East Harlem a New Visions School provides an outstanding college-prep education in a nurturing academic environment to 430 girls in grades 6 through 12, with 85% of them eligible for free or reduced-price lunch. For more information visit www.ywlnetwork.org


H.M. Queen Rania of Jordan joins UNICEF in congratulating young women of Harlem

NEW YORK, USA, 22 September 2009 – The Young Women’s Leadership School of East Harlem serves students from minority and low-income families. It is a pioneer in all-girl public education, and a model of success.

VIDEO: Watch now

Located in one of New York City’s most disadvantaged neighbourhoods, the school defies the worst characteristics of schools in poor American communities – low enrolment, high drop-out rates and general underachievement.

In fact, the Leadership School has been ranked in the top 4 per cent of New York City high schools. Even more impressive, every graduate of the school for the past nine years has been accepted into college.

Royal recognition
To recognize the school – and to mark the appointment of Her Majesty Queen Rania Al-Abdullah of Jordan as the Honorary Global Chair of the United Nations Girls’ Education Initiative (UNGEI) – H.M. Queen Rania and UNICEF Executive Director Ann M. Veneman visited the students yesterday.

After a tour that included an eighth-grade science class and an 11th-grade choral recital, H.M. Queen Rania and Veneman addressed about 100 of the students. They encouraged the girls to appreciate their education and to help promote universal access to schooling for their global peers.

“Providing quality education to girls is a sound investment that helps build a brighter future for their communities and their countries,” said Veneman.

Championing others
H.M. Queen Rania told the girls that education was, for her personally, “my compass, my springboard, my sword.”

The queen, who is also UNICEF’s Eminent Advocate for Children, said she was familiar with stories about social and economic circumstances causing girls to skip school, engage in substance abuse or petty crime, or have children while they are still children themselves.

“That’s not your story,” she said emphatically.

She also encouraged them to consider the plight of the 100 million children around the world – most of them girls – who have been kept out of school by neglect or by force. “I want you, girls with voices, to speak up and shout out for girls whose cries fall silent,” she said.

‘1Goal: Education for All’
As Honorary Global Chair of UNGEI, H.M. Queen Rania lends her support to an international network of partner organizations dedicated to achieving gender equality in education.

She and Veneman took questions from the student audience at the Harlem school and then concluded their tour with a visit to the school library, where H.M. Queen Rania showed students how to sign up in support of the ‘1GOAL: Education for All’ initiative.

The project was launched with FIFA, the world governing body of football, in the run-up to the 2010 FIFA World Cup. Its aim: to collect signatures from footballers and their fans worldwide in support of the Millennium Development Goal of universal access to primary education by 2015.

http://www.unicef.org

Programok Ausztráliában

Hans Heysen

One of Australia’s greatest artists, Hans Heysen (1877-1968), is celebrated with the first major retrospective of his work in three decades at the Art Gallery of South Australia, from 14 November. The exhibition which will tour nationally in 2009 and 2010, features more than a hundred works created over the artist’s seventy year career, and marks the 40th anniversary of Heysen’s death.


Curator of the exhibition, Rebecca Andrews, says “Heysen’s art was prolific, popular and hugely influential. Of course, he remains South Australia’s most loved and renowned artist but during his lifetime, he was affirmed as one of the most significant artists in the country.”

The Land of the Oratunga
Hans Heysen, Australia, 1877 - 1968, The Land of the Oratunga, 1932, Hahndorf, South Australia, watercolour on paper, 47.3 x 62.6 cm; South Australian Government Grant 1937, Art Gallery of South Australia, Adelaide.

Testament to Heysen’s national standing, the Gallery has borrowed masterpieces from every major collection in the country as well as from many regional and private collections, to tell the story of Heysen’s art in this exhibition.


“Hans Heysen was one of those rare artists who changed the way we view the Australian landscape. His distinctive gum trees have become part of our national imagery” says Art Gallery Director, Christopher Menz.


In addition to his iconic ‘gum tree’ paintings, the exhibition takes a fresh look at Heysen’s lesser-known themes. It traces his development from early student days painting in Europe from 1899-1903, including images of Paris and Venice, to the revelation of barren landscapes and ancient mountain forms in the Flinders Ranges from 1926 onwards.


The Art Gallery of South Australia holds the largest and most representative collection of works by Hans Heysen, including more than two thousand drawings, oils and watercolours bequeathed by the artist himself. Included in the exhibition are many of Heysen’s greatest oil and watercolour paintings, alongside rarely-seen preliminary sketches and studies.

Born in Germany in 1877, Hans Heysen emigrated to Adelaide, South Australia with his family at the age of seven. After four years studying in Europe, Heysen embarked on one of the most successful careers in Australian art. He became synonymous with the Adelaide Hills town of Hahndorf, where he worked and lived with his wife Selma (“Sallie”) and their eight children, including the acclaimed artist, Nora Heysen. Today, Heysen remains a household name in South Australia.


2008 marks the 40th anniversary of the death of Sir Hans Heysen. This timely exhibition, staged by the Art Gallery of South Australia, is the first comprehensive survey of the artist’s work since the Gallery’s Hans Heysen Centenary Retrospective of 1977. It is accompanied by a comprehensive, illustrated exhibition book which includes essays on many of Heysen’s most important works by Australian scholars.


National Exhibition Tour

Mornington Peninsula Regional Gallery
23 April - 21 June 2009

Art Gallery of Ballarat
11 July - 2 October 2009

Tasmanian Museum & Art Gallery
27 November 2009 - 14 February 2010

National Gallery of Australia
30 April - 4 July 2010

Queensland Art Gallery
31 July - 24 October 2010

Newcastle Region Art Gallery
19 November 2010 - 30 January 2011

Exhibition sponsor

Visions of Australia


Programajánló

American Impressionism and Realism: A Landmark Exhibition from the Met with iconic Australian paintings - Brisbane

30 May – 20 September 2009

The Queensland Art Gallery will be the only venue in the world to show American Impressionism and Realism: A Landmark Exhibition from the Met, featuring more than 70 impressionist and realist paintings from The Metropolitan's collection of American paintings and sculpture. The exhibition will present works by some of America's foremost artists of the late nineteenth and early twentieth centuries, including James McNeill Whistler, John Singer Sargent, Winslow Homer, Childe Hassam, William Merritt Chase, Maurice Prendergast and Mary Cassatt. Highlighting how Australian artists responded to key artistic developments of the time, more than 30 iconic Australian paintings will also be included in the exhibition. Australian artists will include Tom Roberts, Charles Conder, Frederick McCubbin and Rupert Bunny. Queensland Art Gallery.

Dean Bowen paintings, prints and sculpture - Canberra

3–22 September 2009

Dean Bowen paints, sculpts and makes prints, however each mode of practice is interrelated. Bowen's aesthetic is modelled on artistic conventions popularised by French artist Jean Dubuffet with his concept of 'Art Brut' or 'Raw Art'. Through his prints Dean transforms the geography of the landscape into the geography of the face using reductive markings to replicate the features, often with a touch of humour. Beaver Galleries, Deakin.

Rick Amor - Melbourne

1–26 September 2009

Rick Amor has has shown annually at Niagara Galleries for the past 25 years and these paintings from 2008-09 explore seasons, street scenes and still life. In 2007 Rick won the prestigious McClelland Award for Sculpture, the largest cash prize for sculpture in Australia. 2008 brought the launch of The Beagle Press monograph Rick Amor by Gavin Fry, and A Single Mind, a survey show of Rick's paintings and drawings dating from 1966. Niagara Galleries, Richmond.

Gwyn Hanssen Pigott - Canberra

'Yellow fade, with three bowls'

Gwyn Hanssen Pigott, Yellow fade, with three bowls, 2008, translucent porcelain. Image courtesy of the Drill Hall Gallery.

20 August – 27 September 2009

Gwyn Hanssen Pigott is an internationally celebrated artist whose years of dedication to ceramics and her study of the oriental traditions of pottery have produced highly refined surfaces and forms and delicately nuanced glaze colours. Her harmonious still life groups are beautiful in themselves, but they also work to subvert at a very sophisticated level the old art/function dichotomy that has traditionally divided the visual arts community. She does this by creating sets that have great wholeness and yet are composed of individual vessels that are both useable and aesthetic. Drill Hall Gallery.

Arthur Guy Memorial Painting Prize exhibition - Bendigo, Victoria

9 August – 27 September 2009

Designed to attract some of Australia’s finest contemporary artists and high calibre works, the Arthur Guy Memorial Painting Prize (AGMPP) is Australia’s richest open painting prize. Thirty-nine artists have been shortlisted for 2009. Winners will be announced at opening. Bendigo Art Gallery.

Hans Heysen - Ballarat, Victoria and national tour

17 July – 2 October 2009

hans heysen oratunga

Hans Heysen, The Land of the Oratunga, 1932, Hahndorf, South-Australia. Courtesy of Art Gallery of South Australia.

[27 November 2009 – 14 February 2010, Hobart; 30 April – 4 July 2010 Canberra; 31 July – 24 October 2010 Brisbane; 19 November 2010 – 30 January 2011 Newcastle]

One of Australia's greatest artists, Hans Heysen (18771968), is celebrated with the first major retrospective of his work in three decades by the Art Gallery of South Australia's touring exhibition. The exhibition features more than a hundred works created over the artist's seventy year career, and marks the 40th anniversary of Heysen's death. Ballarat Fine Art Gallery.

The Blake Prize - Exploring the Religious & Spiritual in Art - Sydney

4 September – 3 October 2009

The Blake Prize, first awarded in 1951, is an annual national exhibition dedicated to stimulating an interaction of spiritual and religious thought and ideas in contemporary Australian art. The Blake Prize is awarded by the Blake Society Ltd in partnership with the National Art School. NAS Gallery.

Karlee Rawkins, Orchard - Main Beach, Queensland

19 September – 3 October 2009

Karlee Rawkins won the Brett Whiteley Travelling Art Scholarship in 2003 because of the 'integrity and visual literacy' in her work. In the ensuing years Rawkins has gone on to produce a significant body of work. Functioning both as narrative and lyricism, her paintings in Orchard aim to stimulate the viewer into finding new interpretations and relevance amidst the everyday. Anthea Polson Art. Seaworld Drive.

Tony Tuckson, Pairs - Sydney

9 September – 3 October 2009

Works on paper especially gouache, charcoal, ink; pencil and oil wash on paper. Tony Tuckson settled in Australia after the Second World War in which he served as a Spitfire pilot. He exhibited only spasmodically until 1962 and then not at all until his first solo show at Watters Gallery in 1970. He held a second solo show in 1973—six months before his death in November of that year. Since his death his reputation as one of the greatest artists to work in Australia has grown consistently. Watters Gallery, East Sydney.

Mosaic Association of Australia and New Zealand (MAANZ) Symposium 09 - Brisbane

9–11 October 2009

The MAANZ 2009 Symposium will host a conference with a series of workshops and an exhibition. The key note speaker is Karen Ami, President of the Society of American Mosaic Artists (SAMA) and Director of the Chicago Mosaic School. Other speakers and topics will be from around Australia, NZ, USA, Turkey and Egypt. The 30:30 Vision Exhibition is a themed exhibition for works measuring 30cm x 30cm. This year's theme is Crusty Oceania—all sea life, as long as it's classified a crustacean. Conference at North Quay, exhibition at Brisbane Square Library.

Andrew Nicholls: Blue Australian - Canberra

10 September – 17 October 2009

A solo exhibition of ceramic works and drawings by Andrew Nicholls. Inspired by the links between blue and white china dinnerware and British imperialism, Blue Australian references the way the blue and white medium has been used historically to articulate colonial narrative. Nicholls' works draw upon this legacy to explore anxiety and melancholia implicit in post-colonial Australian culture. Craft ACT.

Nathan Gray: Attack Decay Sustain Release - Melbourne

'Dome'

Nathan Gray, Dome. Image courtesy of Craft Victoria.

18 September – 17 October 2009

Drawing on the concept of musique concrete, the combination and manipulation of found sound to create musical landscapes, Nathan Gray presents a new installation combining, linking and manipulating objects. Attack Decay Sustain Release explores synthesised and manufactured elements as constituent parts of both sonic and sculptural composition. The exhibition explores what happens when elements are repeated and recombined in different ways and how these elements change and change the spaces into which they are released. Craft Victoria.

Richard Wastell - Sydney

22 September – 17 October 2009

What Richard Wastell wants to do is not necessarily to remove the brackets that define 'untouched nature', nor even to recommend one approach over another, but to encourage us to step outside the brackets for a time so as to understand their meaning, and therefore our place in the broader scheme of things. Only by transcending our habitual ways of thinking can we break out of our isolation. King Street Gallery on William, Darlinghurst.

Why do we do the things we do - Perth

'Situation: nuts and bolts make a lovely pair when you screw them'

Aleks Danko, Situation: nuts and bolts make a lovely pair when you screw them 1970-2000. Image courtesy of the artists and PICA.

19 August – 18 October 2009

A rare glimpse into the artistic process, this exhibition offers an insight into the decisions artists make when developing their work, and their hopes and fears about how it will be received by their audience. PICA.

Richard Woldendorp & Hugh Brown: Skin Deep: The view from above - Perth

28 August – 18 October 2009

Dutch–born Richard Woldendorp is one of Australia's best-known landscape photographers and is represented in the collections of the National Gallery of Australia, the Art Gallery of New South Wales, National Gallery of Victoria and the Art Gallery of Western Australia. This exhibition features work taken over the last two years, a large section of which depicts seasonal flooding. Holmes à Court Gallery.

Mark Galea: Colour by numbers - Bendigo, Victoria

5 September – 18 October 2009

This exhibition presents a selection of recent work by Mark Galea, including sculptures that build upon his fascination with colour and the form of the grid. Galea brings elements of nostalgia, memory and play into the gallery. Bendigo Art Gallery.

Gloucester Art Trail - Gloucester, New South Wales

3–18 October 2009

With support from Regional Arts NSW, the town of Gloucester will become one giant gallery during the Gloucester Art Trail. Over 30 local artists will display a wide range of art including photography, pottery, painting, sculpture, digital media and floral art. On the long weekend artists will also open their studios.

2009 Ranamok Glass Prize finalists' exhibition - Canberra, Sydney, Brisbane, Noosa, Shoalhaven, Wagga Wagga

Canberra 19 August – 21 September 2009, Sydney 5 – 24 October 2009

This is Ranamok's fifteenth year encouraging creativity, skill and innovation in contemporary glass, with Australian/New Zealand glass artists competing for a $15,000 prize. The 2009 Recipient will join previous winners in the Ranamok Winners Collection (1995–2008). Various locations.

Peter Godwin Studio Paintings - Sydney

30 September – 24 October 2009

Peter Godwin's still lifes and interiors possess both sensitivity and strength. Godwin uses egg tempera on linen on board—the medium allows him to reveal the 'workings' of the painting. Each work reveals the continuous application and removal of paint, allowing the viewer to experience time and process. Defiance Gallery, Newtown.

Queensland Centre for Photography (QCP) - Origami Amalgamation and others

Bonnet

Lyndal Petzke, Bonnet, US 19th Century, Paper Fan, 2008.

26 September – 25 October 2009

A series of exhibitions at QCP showcasing Queensland photographers: Origami Amalgamation by Lyndal Petzke uses origami and the hat as a metaphor for the blending of Eastern and Western culture; Horizon Deficit Syndrome by Virginia Miller uses C.B.D. areas of Gold Coast, Brisbane & Melbourne to investigate the experience of urban dwellers navigating high-rise buildings; Mythologies by Hugh Swingler Manning explores the relationships between vernacular photography, memory and personal mythologies, based on dioramas of Greek myths. Queensland Centre for Photography.

Simryn Gill: Gathering - Adelaide

simryn gill

Simryn Gill, Untitled, 1999, gouache on magazine page. Image courtesy of the Samstag Museum.

7 August – 30 October 2009

Simryn Gill's intriguing art operates experimentally across a range of ideas, methods and media, including photography, objects, collections and text works. This major exhibition—produced by the Museum of Contemporary Art, Sydney—focuses on Gill's new and recent works from the past five years, and includes a selection of works from her time living in Adelaide, early in her career. Samstag Museum.

Maitland Regional Art Gallery (MRAG) - New South Wales

opened 15 August 2009, exhibitions until November 2009

After extensive renovations, the MRAG will open with new spaces and exhibitions. New exhibitions include: Collecting Lines: Selected Works from the Geoff and Vicki Ainsworth Collection; Different Tracks: The Agapitos / Wilson Collection of Contemporary Aboriginal Art, Fiona Davies: Intangible Collection Annual; Jon Pryer: Off the Leash art + play. As part of the renovations, a new children's art space, the Art Factory, will open as a dual exhibition and play space aimed at children.

McCubbin: Last Impressions 1907–17 - Canberra

14 August – 1 November 2009

For the first time, an exhibition of the late works of foremost Australian Impressionist, Frederick McCubbin. Discover McCubbin's free and expressive style, and the varying effects of light conveyed through striking colour in landscapes, seascapes, cityscapes, portraits and interiors. National Gallery of Australia.

Tasmanian Craft Fair - Deloraine, Tasmania

30 October – 2 November 2009

Hailed as one of Tasmania's premier arts and crafts event, the Tasmanian Craft Fair will host 200 exhibitors over 13 venues. Each year, the festival features a special exhibition, with the 2009 theme being Glass Art. In line with this theme, the 2009 Tasmanian Craft Fair will host works from some of the world's best glass craftspeople, and include glass art training courses and demonstrations. The 2009 Tasmanian Craft Fair will also include other activities such as a specialist plant exhibition, and an extensive gourmet food area showcasing Tasmanian food producers. Various locations.

The Waterhouse Natural History Art Prize 2009 - Canberra

24 September to 15 November 2009

The Waterhouse is Australia's richest prize for Natural History Art, boasting a total prize pool of $114,500. Each year entries are invited in three categories: Paintings, Works on Paper and Sculpture & Objects. This year, 101 finalists have been chosen from a pool of 837 entries. The winners will be announced on 17 July 2009. South Australian Museum, National Archives of Australia.

2009 Clemenger Contemporary Art Award - Melbourne

17 September – 7 February 2010

The 2009 Clemenger Contemporary Art Award is the final exhibition in the series of triennials established by Joan and Peter Clemenger through a generous gift to the NGV in 1991. Spanning nearly twenty years, the Award has focused the public’s attention on the achievements of a diverse range of distinguished Australian artists. The Clemenger Contemporary Art Award is national in scope, including participants across generations, and has forged dialogue between Indigenous and non-Indigenous artists. A $50,000 award accompanies the exhibition. The Ian Potter Centre, NGV Australia, Federation Square.

Long Distance Vision. Three Australian Photographers - Melbourne

matthew sleeth opfikin

Matthew Sleeth, Opfikin, 1997 pr 2004, Courtesy of The Ian Potter Centre:NGV Australia.

28 August – 21 February 2010

This exhibition examines the idea of the ‘tourist gaze’ and its relationship with three contemporary Australian photographers. This exhibition will consider the work of three contemporary Australian photographers Christine Godden, Max Pam and Matthew Sleeth, who have photographed not only aspects of the everyday at home but venture forth in the world with the delighted, but not uncritical, eyes of the traveller. The Ian Potter Centre:NGV Australia. Federation Square.

Queensland Festival of Photography 3 - Brisbane, Cairns to Toowoomba, Queensland

April 2010

A month long festival presenting the finest photography Queensland has to offer, the festival has expanded to include 20 participating institutions to present an exciting program of events showcasing contemporary photographic practice across Australia. Artists talks and exhibitions will present the work of luminaries such as AES+F from Russia, Tracey Moffatt, Patricia Piccinini, Bill Henson, Marian Drew and Ray Cook from Australia. Various locations.

Art Month Sydney

1–30 March 2010

Art Month Sydney is an initiative to celebrate the importance and diversity of the Sydney art world. Commercial art galleries, auction houses, public museums and institutions will unite to stage free artists' talks, lectures, exhibitions, social events and tours, raising the profile of Sydney as a centre of fine, visual and contemporary art.

Clay energy, Gulgong Ceramics Conference - Gulgong, New South Wales

28 April – 2 May 2010

In 2010, hundreds of ceramic artists will again converge in the picturesque historic town of Gulgong, 290 km west of Sydney for a triennial with international ceramics. Energy in all its forms will be the focus of discussion and events. Whether artistic or physical, various types of energy are vital for producing ceramics. In Gulgong there's an energy that keeps delegates returning year after year. It's a buzz that stems from the cross-pollination of conversations about clay, glaze, inspirations, making and firing. Cudgegong Gallery.

Fibre Textile Biennial Momentum - national tour

March 2009 – July 2010

'Textile artists work inventively because of the rapidly changing context of their world, pushing the boundaries and communicating through their original expressive forms. They challenge our preconceptions and move forward into unknown territories. The strength of this work comes from the artists' ability to respect their tradition and history while engaging with the momentum of progress.' The 18th Tamworth Fibre Textile Biennial is curated by Valerie Kirk. National tour includes Canberra, Wagga Wagga, Mornington Peninsular, Geraldton, Dubbo, Windsor, Mount Gambier.

http://culture.gov.au


2009. szeptember 21., hétfő

Európa öröksége a magyar állam bölcsője

A kapuban tábla figyelmeztet, hogy az Európai Örökség helyszínén járunk. Az esztergomi vár néhány évtizede még romhalmaz volt, ma évszázadok emlékeiről mesélnek a bemutatott falak.


Augusztus táján Szent István öröksége kapcsán méltatlanul kevés szó esik Esztergomról. Ám ha a keresztény magyar állam gyökereit keressük, itt találjuk meg a Duna fölé magasodó platón. A mai vár területén Géza fejedelem építtette az első erősséget, amely fia, I. (Szent) István korában királyi székhellyé vált.

„Nehezen azonosítható, milyen lehetett a Géza, majd az István-kori vár” – mondta el Horváth Béla, a vármúzeum igazgatója. A magja valószínűleg egy megerősített lakótorony lehetett, amelyet kezdetben talán nem is kőfalak öveztek. Itt született valószínűleg Vajk, a későbbi István, s itt került sor a megkoronázására, a mára már eltűnt, Szent István protomártír tiszteletére emelt templomban.


Az esztergomi várhegy sorsát kezdetekben az állami és a szakrális, egyházi tekintély egyaránt kísérte. Ugyan István idején a formálódó magyar állam fővárosaként lehet számon tartani, már ekkor, 1010 táján építeni kezdték az első Szent Adalbert-székesegyházat. A várhegy jövője két évszázadon át a világi és az egyházi hatalom közt billegett, végül 1198-ban Imre király az érsek javára lemondott a várról.

Ám ezt a vár legfényesebb királyi korszaka előzte meg. A bizánci udvarban nevelkedett III. Béla a keleti pompa után sivárnak érezhette az addig is időről időre bővített várat, azért az átépítésébe fogott.

A korszak európai jelentőségű emléke a várkápolna, amelynek nyolc éve tart a restaurálása, s jövőre talán ismét megnyílhat a látogatók előtt. A most még felállványozott térben a deszkaerdő sem tudja elrejteni a 12. század második felét még uraló román stílushoz képest csúcsosabb, karcsúbb íveket: a király Franciaországból nem csak (második) feleséget, de építőmestereket is hozatott, akik itt alkották meg Közép-Európa egyik első gótikus remekét. Nem messze a kápolnától, az új királyi lakótoronytól és palotától pedig újjáépítették a Szent Adalbert-székesegyházat is.

A kápolnától alig néhány lépést kell megtennünk, hogy egy kétszáz évvel későbbi korszakba érkezzünk.

Vitéz János dolgozószobája (a studiolo) az elmúlt évek legnagyobb művészettörténeti szenzációját rejti – egyelőre még szó szerint, hiszen tart az Erényeket ábrázoló seccók restaurálása, így csak előzetes bejelentkezéssel, s egyszerre csupán néhány látogató tekintheti meg a Botticellinek tulajdonított falképeket.

„A restaurálás befejeztével sem engedhetünk majd be egyszerre túl sok látogatót a studiolóba” – mondta a múzeumigazgató. „Sérülékenyek a falképek, a kilélegzett levegőben lévő pára nem használ nekik, s nem csupán a bemutatás egy múzeum feladata, hanem a megőrzés is az eljövendő korok számára.”

A Vitéz János-kori, majd az őt követő évtizedek reneszánsz pezsgése ismét átformálta a palotát. A legnagyszerűbb reneszánsz faragványok azonban nem itt, hanem a székesegyházban láthatók: az 1521-ben elhunyt Bakócz Tamás érsek kápolnája a magyarországi reneszánsz építészet egyik legszebb alkotása. Viszonylag épségben vészelte át az elkövetkező ostromokat, a török kort is, míg végül a 19. században köveire szedve beépítették a készülő székesegyházba.

A reneszánsz virágzást ugyanis hamar pusztulás követte: Mohács után a vár védelmi jellege lett a döntő, s később egyszerű végvárrá vált. Várnak pedig akkorra már nem a legjobb volt: míg korábban a tatárok rohamának is ellenállt, a tűzfegyverek megjelenésével fény derült egy gyenge pontjára: a közeli Szent Tamás-hegyről ágyúval be lehetett lőni a területére.

Az elkövetkező századokban további hanyatlást ért meg a vár, a 18. században már „romeltakarítás” folyt a területén, Csupán a 20. században kezdődött el a rehabilitációja, amikor István halálának 900. évfordulójára Gerevich Tibor vezetésével 1934-ben kezdetét vette a palota maradványainak feltárása, míg a helyreállítást Lux Géza tervezte.

„Csaknem negyven éve dolgozom a várnál, s örülök, hogy mind több és több látnivalót mutathatunk annak, aki eljön hozzánk” – mondta Horváth Béla. „A magyar történelem sajátossága a folytonos pusztulás és megújulás. Évszázadokon át egymás fölé épültek itt a falak, s meggyőződésem, hogy mindegyik korszakot meg kell mutatnunk a látogatóknak.”


Kovács Olivér
http://www.geographic.hu

Kusánok és heftaliták

Szkíta népek nyomai Indiában

Dr. Aradi Éva indológus

Nagyon tetszett Kőrösi Csoma Sándor igazi székely tartása, a földön háló, a csupán jakvajon és teán élő, mindent kibíró ember. Tiszteltem a hazaszeretetét is, magáról büszkén írta minden adandó alkalommal, hogy a magyar fajnak a székely ágához tartozik, akik Krisztus után a IV. században elfoglalták a Kárpát-medencét - nyilatkozta lapunknak Dr. Aradi Éva indológus.

Ön néhány napja érkezett vissza New Yorkból, ahol komoly kitűntetést vehetett át az indiai külügyi államminisztertől. Milyen alkalomból került erre sor?

Egy indiaiak által szervezett tanácskozáson, ahol a jelenlévők kérvényezték, hogy az ENSZ vegye fel hivatalos nyelvei közé a hindit is, hiszen egymilliárd ember beszéli. A tanácskozáson mintegy hétszáz indiai küldött előtt felszólalt az ENSZ főtitkára és India államminisztere is. Rajtuk kívül talán húszan lehettek más nemzetiségűek, Európából pedig csupán kettőnket hívtak meg egy olasz hölggyel és küldték el számunkra a repülőjegyet, biztosították a szállást és ellátást.

Milyen érdemei alapján választották Önt a díszvendégek és kitüntetettek közé?

1975-ben a budapesti ELTE után a bombayi India Tudományok Főiskoláján tanultam tovább. Az akkori tanácskozás főszervezője engem is meghívott, sőt számomra teljesen váratlanul oklevéllel tűntettek ki, amit Indira Gandhi személyesen adott át. A kitüntetetteknek, így nekem is, néhány perces előadást illett tartaniuk hindiül, jóllehet az én nyelvismeretem akkor még gyermekcipőben járt. A miniszterelnök asszony egy szvasztikával díszített kókuszdiót is átadott, amiért azóta sok támadást kaptam azzal együtt, hogy náluk a kókuszdió szerencsét hoz, a szvasztika pedig az égtájakat és a napjárást jelenti, ráadásul a horogkereszthez képest fordított állású. A mostani meghívásomat annak köszönhettem, hogy az akkori résztvevők közül mára én maradtam az egyetlen európai hindi tanár.

Ennyire nehéz elsajátítani a hindi nyelvet?

Könnyebben mint a magyart, jóllehet a tanácskozás nyelvészeti csoportjában éppen a nehézségekről tartottam előadást. A hindi ábécének száz betűje és még ötven ligatúrája, azaz betűösszevonása van. A magyar E-hez hasonlóan náluk az A betűből van sok, szó közben nem is jelölik, hanem egy betűk feletti vonallal helyettesítik. Ragozó nyelv hím- és nőnemű szavakkal, szókincsének 70 %-a az előbbi, 30 %-a az utóbbihoz tartozik. A jelentősebb tárgyak, fogalmak, pl. óceán, város hímnemű, a kisebbek pl. folyó, falu nőnemű.

Valahol azt olvastam, hogy Körösi Csoma Sándor a példaképe. Mi vonzotta: az utazó, aki a magyarok ősét Keleten kereste, vagy emberi kitartása?

Mindkettő, főleg a makacssága, amellyel mindenképp meg akarta találni a magyarok őseit és ha nem hal meg, talán el is jut az ujgurokhoz, akikben a magyarokhoz genetikailag legközelebb álló népcsoportot sejtette. Nagyon tetszett az igazi székely tartása, a földön háló, pusztán jakvajon és teán élő, mindent kibíró ember. Tiszteltem a hazaszeretetét is, magáról büszkén írta minden adandó alkalommal, hogy a magyar fajnak a székely ágához tartozik, akik Krisztus után a IV. században elfoglalták a Kárpát-medencét.

Tapasztalatai ellenére a MTA nem az ő nézeteit vallja. Indokolta ezt a részükről valaki?

Nem, sőt biztos forrásból tudom, hogy Kőrösi Csoma bizonyos anyagait visszatartják, azok nem kutathatók.

Nagysikerű, A hunok Indiában - a heftaliták története című szakkönyve után most min dolgozik?

A kusánok történetén. Az eredetileg kínaihoz hasonló nyelvü yüecsi népcsoportot a kínai évkönyvekben Kuei-Suang-nak nevezték, ami Győztes törzset jelent. A xiungnukkal egy időben az Ordosz völgyében éltek az Orkhon folyónál és noha mindkettő szkíta nép volt, ősi ellenségnek számítottak. Krisztus előtt 170-ben az erejük teljében lévő xiungnuk szinte megsemmisítő vereséget mértek a yüecsikre, akik ekkor elindultak Nyugat felé, és az első szkíta törzsként lettek a népvándorlás elindítói. Ötven évvel később elfoglalták Baktriát, nagyjából a mai Afganisztán területét. Ezt követően a már száz éve uralkodó öt törzs közül Kr. előtt 50-ben a legerősebb legyőzte a másik négyet és egyesítette a törzseket, ettől kezdve nevezték őket a perzsák és indusok hasonlóan kusánnak.

A puszta feltételezéseken kívül mivel bizonyítható a szkítákkal, és főleg a magyarokkal való rokonságuk?

A Delhitől 160 kilométerre lévő maturai múzeumban rengeteg kusán érme látható, Kashmirban, Észak-Indiában, Afganisztánban nem különben. Ezek felirataiból tudjuk, hogy első uralkodójuk neve Kadzsula Kadfiszesz volt. A Kadzsulában hozzám hasonlóan Obrusánszky Borbála is a Gyula nevet ismeri fel, annál is inkább, mert a kusánok ugyanolyan osztott királyságban éltek, mint a magyarok, ahol Kadzsula nem király volt, hanem Árpádhoz hasonlóan hadvezér. Még a szobrát is megtalálták, igaz fej nélkül, mert azt a muzulmán hódítás idején letörték, de a rajta lévő, akkoriban még bráminak nevezett írás szanszkrit felirata szerint őt ábrázolja. Az érem feliratokat is éppen az egyik oldalukon lévő szanszkrit írás segítségével sikerült megfejteni, ahogyan annak idején a hieroglifákat is a rosett-i kő alapján.

Hogyan fogadták India őslakói a kusán, ha szabad így mondani, hódítókat?

Meglehetősen barátságosan. 220 éven át tartó indiai fennhatóságuk során az egyik legnagyobb uralkodójuk a 18 évesen trónra került Kaniska negyven évig megtartotta hatalmát. Ezalatt államvallássá tette a buddhizmust, zsinatot szervezett, monostorokat, sztupákat építtetett, noha ő maga Siva követő, valamint Napisten és Földanya hívő is volt, ami jellegzetesen belső-ázsiai vallás. A kusánok ellenőrizték a Selyem út déli, Kashmiron, Indián, Kabulon át vezető szakaszát a mai Kasgartól Heratig. Mivel mindenkit megadóztattak, India hálás volt nekik, mert bekapcsolódva a kereskedelembe fellendült a kézműipar, kereskedelem és Gudzserátban épült a fő kikötővárosuk. Itt és Radzsasztánban napjainkra sok csatornázott város romjait tárták fel, amelynek kútjaiból a mai napig isznak a falusiak.

Kik és mikor vetettek véget ennek a civilizációnak?

A szászanidák. Ez a nép időről időre eltűnt, visszavonult a mai Nyugat Iránba, majd megerősödve legyőzte a pártusokat és a kusánokat, akik ezt követően Kabulba és az attól 100 kilométerre lévő vallási székhelyre, Bégrámba vonultak vissza. A szászanidák alattvalóiként adót fizettek, de saját fejedelmük és pénzük lehetett. Végső vereségüket Kr. után 250-ben szenvedték el.

A kusánok ennek ellenére nem tűntek el a történelem porondjáról, a turbános szikhek és a panzdsábiak is utódaiknak vallják magukat.

Ezt a heftalitáknak köszönhetik, akik Kr. után 350 táján jelentek meg az Oxus, mai nevén Amu Darja mentén. Ők a nyugati xiungnuk, azaz hunok, mert a Puránák, az ókori indiai történelemkönyvek ekkor már csak így említik őket. Lényegében ellenállás nélkül győzték le a kusánokat, ami arra vall, hogy rokonokról van szó. A kusánok még örültek is, hogy egy ilyen erős, harcias nép jött, amelynek segítségével visszavehetik az elveszített területeket, Gandarát, ami most Észak Pakisztán, Kashmirt, a Gangesz völgyét Pandzsábot, a mai Radzsasztánt és Gudzserátot, amelyek egykoron hozzájuk tartoztak. Lassanként beolvadtak a heftaliták közé, akik magukat szanszkritül svéta-huna, fehér hunnak nevezték. Napjainkban a rádzsputok egy része tekinti magát leszármazottaiknak. A heftaliták uralmát végül szintén a szászanidák törték meg az 567-ben felettük aratott győzelmükkel.

A Tamana elmélet szerint a Kárpát-medencében található és a világban másutt is előforduló azonos nevek tőlünk származnak.

Ön szerint az indiai Biharnak van-e kapcsolata a mi Biharunkkal?

Noha a bihar hindiül ligetes területet jelent és ott valóban ilyen a táj, ne feledjük, hogy a buddhista kolostorokat vihar, viharának hívták. Mivel a B és a V könnyen felcserélhető, a bihar jelentése inkább kolostor. Annál is inkább, mert Buddha a Bihar tartományban lévő Bodgajában világosodott meg, ott létesültek az első kolostorok, tehát sajnos semmi köze a mi Bihar megyénkhez. Vannak persze közös szavaink, mint pl. a kutya=kutta, amit ők a türkből vettek át. Szerintem nem a szanszkrit hasonlít a magyarra, hanem a szanszkritba már a kusánok előtt, az indoszkíták idejében beszivárogtak a türk nyelvek. A Kína közeléből jött népek inkább mongolul, az Afganisztánhoz, vagy Iránhoz közeliek törökül beszéltek. Más kérdés, hogy Szentkatolnai Bálint Gáborhoz, Ucsiraltu professzorhoz és Obrusánszky Borbálához csatlakozva magam is azt vallom, hogy a magyar és mongol nyelvnek a hun volt a közös őse. Kőrösi Csoma Sándor is azért szerkesztette meg a szanszkrit - hindi - magyar szójegyzéket, hogy világossá tegye a szanszkrit átvételeket.

Szakács Gábor
Demokrata.hu

2009. szeptember 18., péntek

Belga Királyság - Üvegházak, zöldházak

Greenhouses in Laeken

Die Königlichen Gewächshäuser von Laeken
Virtual tour

During the 19th century, progress in construction techniques, especially the use of metal and glass as construction materials, made a new type of building possible: the greenhouse.

In 1873, architect Alphonse Balat designed for King Leopold II a complex of greenhouses which complement the castle of Laeken, built in the classical style. The complex has the appearance of a glass city set in an undulating landscape. The monumental pavilions, glass cupolas, wide arcades that cross the site like covered streets, are much more than an anecdote on the architectural applications of iron and glass or on little greenhouses of exotic plants. What the Royal Greenhouses express concerns architecture and, specifically, a major construction programme: the "Ideal Glass Palace".

They are the culmination of various meetings, letters, sketches and plans exchanged between architect Alphonse Balat and King Leopold II. But above all, they are a reminder that they inspired the new Belgian architecture of the day, and their influence spread, with Art Nouveau, throughout the world.

The present-day plant collection at the Greenhouses in Laeken is valuable from three viewpoints. First of all, some of the plants belonging to Leopold II's original collections still exist. Furthermore, the current collections still respect the spirit that prevailed when the original collections were planted. Finally, the Royal Greenhouses still contain an enormous number of rare and valuable plants.

Each year, in the spring, the Greenhouses of Laeken are opened to the public, during almost three weeks. This tradition has been carried on for a century.

BIBLIOGRAPHY :

  • Les Serres Royales de Laeken. Bruxelles, Service de presse de la Régie des Bâtiments, 1998.

  • Edgard Goedleven. Les serres royales de Laeken. Bruxelles, Racine & SFI, 1997.
  • Piet Lombaerde and Ronny Gobyn. Léopold II Roi-Bâtisseur. Gand, Pandora, 1995.
  • Liane Ranier. Léopold II urbaniste. Bruxelles, Hayez, 1973.
  • Irène Smets. The Royal Greenhouses of Laeken. Ghent, Ludion, 2001.
  • Emiel Vandewoude, Jos. Vandenbreeden, Paul Van Gorp. Les serres royales à Laeken. Bruxelles, Donation Royale, 1981.
  • Emiel Vandewoude. De bouw van de Wintertuin te Laken, 1874-1876. Een initiatief van Leopold II in: Album Carlos Wyffels. Brussels, 1987, pp. 457-473.
  • Album Carlos Wyffels. Bruxelles, 1987, pp. 457-473.
Top

360° images

Overall view
Built on the initiative of King Leopold II, The Royal Greenhouses of Laeken are among the main monuments of the 19th century in Belgium. They were built entirely of metal and glass, which was a spectacular innovation at the time. The greenhouses house a sizeable collection of plants and flowers, particularly exotic ones, including a very important collection of camellias. Each year in the spring, the greenhouses are opened to the general public, which demonstrates the desire of the current Sovereigns to share their love of plants and flowers with everyone.



The Pier (outside)
Built in 1886-1887, the Pier Greenhouse was intended to receive guests when the King was holding court in the Winter Garden or the Dining Room Greenhouse.



The Pier (inside)
The staircase leads to the Winter Garden. At the ends of the Pier are two statues by Charles Van der Stappen, Dawn and Evening. Medinillas (a tropical plant from the Philippines) are laid out in Chinese vases brought back by King Leopold II from a trip to the Far East while he was still Duke of Brabant.



The Winter Garden


Designed by architect Alphonse Balat and built between 1874 and 1876, the Winter Garden was the first greenhouse in the imposing city of glass which would be built over thirty years on the Laeken estate. The dimensions of this greenhouse allowed tall palm trees, the majority of which date from the time of Leopold II. As soon as it was completed, this greenhouse was used for royal receptions.



http://www.monarchie.be

360° Image

Keresés ebben a blogban

Hiba történt a modul működésében

Oldal statisztika: összes oldalmegjelenítés