Időpont: 2010. május 1. 10 óra
A Gödöllői Királyi Kastély barokk épületegyüttese sok tekintetben különlegesnek számít, ezért építése után mintává vált, típust teremtett. De különlegesség az épületet övező kert is, amely több kertépítészeti stíluskorszakot megélt és az átalakítások nyomait máig őrzi. Mint az épületről, sajnos a kastélyt kiegészítő első kertről sem maradtak meg pontos, részletes adatok és ábrázolások a Grassalkovich család levéltárának pusztulása miatt.
A KASTÉLYPARK
A XVIII. századi magyar főúri kastélyok kertépítészetére a legerősebb hatást a bécsi közvetítésű francia barokk kertművészet gyakorolta, amely kissé megkésve élte fénykorát hazánkban. Így történt ez Gödöllőn is, ahol egy Felső- és egy Alsókertet alakítottak ki az akkori kertművészetet hűen tükröző igényességgel. A kastély mögött elterülő rész a Felsőkert, amely közel 28 hektár, és nagysága nagyjából megegyezik a XVIII. századival.
A Felsőkertbe a kastély szárnyai által határolt bensőséges hangulatú díszudvarból induló lépcsőkön lehetett kilépni.
A kert két oldalán nyírott gesztenyefasor volt, melynek végében mitológiai témájú szobrok álltak. Ma már csak az egykori gesztenyefasor nyomvonala látható, végében az egykori szobor posztamensével.
A kastélyt építtető Grassalkovich I. Antal a kerten kívül az északnyugati oldalon egy mesterséges dombot létesített, amelyre egy hatszögletű pavilont, az úgynevezett Királypavilont építtette. Itt a kor divatja szerint a magyar uralkodók és hadvezérek arcképcsarnoka kapott helyet.
A királydombbal szemben szimmetrikusan egy L alaprajzú két helyiséges Lövöldeház is épült, oszlopos, timpanonos nyugati oldalát szobor díszítette.
A kastély előtt elterülő rész volt az Alsókert, amely "... négy részre van osztva: virágos kertre, jobbra eső zöldséges kertre, vadaskertre, melyben a kert legmagasabb részén lécekkel elkerített területen a legszebb szelíd dámvadak tenyésztek."
Grassalkovich II. Antal korában, az 1780-as évektől kezdődően már érezhető egy változás a Felsőkert jellegét illetően. Miszerint a drága fenntartási költségeket igénylő franciakertet kezdik átalakítani angol tájképi kertté. Ennek kiteljesedése III. Antal korában volt, miután a herceg kiutazott Angliába, hogy ott tanulmányozza a tájképi kerteket, hogy valami egészen más, valóban mesés parkot hozzon létre. Segítőtársa az igen művelt és botanikus hajlamokat mutató felesége herceg Esterházy Leopoldina volt.
A kor divatja szerint különleges és ritka növényfajokat ültettek, mint például a most is látható páfrányfenyőt (Ginkgo biloba).
1817-ben készült el a főhomlokzat előtt a Rákos-patak vízéből duzzasztott két hattyústó, a hercegnő "mulatópavilonjával" együtt.
(Ezt a két tavat később a királyi időszakban Erzsébet királyné óhajára feltöltötték, az egyiket az 1870-es, a másikat az 1890-es évek elején, mivel a patak már nem tudta kellő vízhozammal ellátni azokat.)
A herceg és hercegnő által kialakított gyönyörű kastélypark adta alapját a királyi időszak mesés pihenőhelyének. "A kastély két belső szárnya által képzett udvarnak mintegy folytatása a Felsőpark, mely szintén elhanyagolt állapotban került a korona birtokába… De a szakavatott kezek csakhamar átalakították virágzó tündérkertté s ma már a műkertek halálos ellensége is csak gyönyörködni tudna e földi paradicsomba… A park elején egy óriási örökzöld fenyőfa teregeti tűlevelű gallyait, melyek egészen a földre hajolnak. Baloldalt hatalmas gesztenyefasor húzódik s a régi törzsek buja hajtásai összefonódnak, hogy még a napsugár sem törhet át rajtuk… Legszebb a park tavasszal és ősszel, mikor a rügy fakad, virág nyílik, s mikor lehull a levél, hervad a virág…."
Ez jól tükröződött a kastély előtt lévő előkertek kialakításánál. Az észak-északkeleti oldalon volt a Király, a déli oldalon a Királyné kertje.
Hogy az uralkodó párt az itt-tartózkodása alatt senki se zavarhassa, a kastély elé, a bástyafal köré sűrűn ültettek lombhullató és örökzöld fákat, cserjéket. A A verandát és a hozzá csatlakozó teraszt szobrok díszítették, az építményt vadszőlővel futtatták be. E terasz hangulatához szorosan illeszkedett a kis előkertben kialakított virágágyás, melybe - a királyné érkezésekor az évszakoknak megfelelően - kedvenc virágait ültették ki. Ugyanitt temették el a királyné két kedvenc kutyáját, amelyek közül az egyik márványtáblája még ma is látható. A királyi időszakban nagy léptékkel kezdődött meg az utak építése. Az Alsóparkot - elhelyezkedéséből adódóan - összekötő közlekedési útvonalak szelték át a kastély, a város és a vasútállomás között. A királyi időszakban létesített bogárhát kiképzésű, gyöngykaviccsal felszórt sétautak mellé hársfákat ültettek, melyeket gondosan ápoltak.
Még ma is látható a Felsőkertben az a családi úszómedence, amelyhez egy fából épült kis öltöző kabin tartozott. A pavilont és környékét egynyári és egzotikus dézsás növényekkel díszítették.
Az 1980-as évekre már tarthatatlanná váló helyzet miatt állami költségvetésből elkezdődött a kastély épületének helyreállítása, és 1994-től fokozatosan a kastélyparkot is rendbe hozzák. A Grassalkovich - kastély együtteshez tartozó Elő- és Felsőkertet természetvédelmi területté nyilvánították. A műemléki rekonstrukció mind az épületre, mind pedig a kastélyhoz tartozó Felsőkertre kiterjed, s a tervek szerint néhány év múlva talán be is fejeződik.
|
Ismeretlen mester:
Grassalkovich I. Antal portréja |
A magyarországi kastélyépítészet egyik legjelentősebb, méreteiben is impozáns műemlékegyüttesének építtetője Grassalkovich Antal gróf (1694-1771), a XVIII, században újraformálódó magyar főnemesség jellegzetes alakja, királyi személynök, a Magyar Kamara elnöke. Mayerhoffer András (1690-1771) salzburgi származású építőmester 1735 után kapott a főúrtól megbízást a kastély építésére.
 |
A KASTÉLY GRASSALKOVICH
III. ANTAL IDEJÉBEN
AZ ÚJ ORANGERIE-VEL,
THOMAS ENDER: GÖDÖLLŐ
C. VÍZFESTMÉNYÉN |
A kettős U alakú, hatalmas parkkal rendelkező kastély még a század során több bővítésen és átalakításon ment keresztül, mai formáját végül is a XIX. század elején, a Grassalkovichok harmadik generációja idejében nyerte el. Az ekkorra nyolcszárnyúvá terebélyesedett együttesben az urasági lakosztályok és reprezentatív terek mellett templom, színház, lovarda, fürdő és virágház, valamint narancsház kapott helyet.
A Grassalkovich család férfi ágának kihalása (1841) után több tulajdonosa is volt a kastélynak, majd 1867-ben vásárlás révén a koronajavak állományába került és az országgyűlés döntése alapján a mindenkori magyar uralkodó pihenőrezidenciájául jelölték ki.
Ebben a korszakban a kastély az önálló magyar államiság egyik szimbólumává vált, s mint rezideális központ, politikai jelentőséggel rendelkezett. |
|
A királyi időszak évtizedeiben az épületegyüttesen szintén végeztek átalakításokat és bővítéseket. Közülük a lakosztályok komfortosabbá tétele mellett a legjelentősebb az új márványistálló és a hatalmas kocsiszín megépítése, valamint a lovarda átalakítása volt.
