Budavári Királyi Palota

Budavári Királyi Palota

Támogatja Nagy-Magyarország, a Magyar Királyság területeinek egyesítését!

Királyi bejegyzések archívuma

A királyi oldal rendszeres olvasása jót tesz a Magyar Királyságnak és Önnek egyaránt!

2010. július 29., csütörtök

Erdélyi Magyar Televízió


Az Erdélyi Magyar Televízió célja:

Az erdélyi és moldvai magyar közösség egységes, erdélyi szintű informálása közéleti, politikai, kulturális, gazdasági és társadalmi eseményekről.

Műsorainkat az alábbi értékrendek határozzák meg:

Az erdélyi hagyományok, örökségek ápolása.
A család, a közösségi értékek bemutatása.
Nyitottság a világra, az új dolgokra.
 


2010. július 26., hétfő

Egy az Isten, egy a Nemzet!

Reformkori ruha bemutató

A Király miniszterelnöke - Egyesítsük Nagy-Magyarországot!

A magyar szervezetek fóruma


A Máértnek megvan a világos statútuma, magyar pártok, politikai szervezetek vesznek részt benne, ez a magyar szervezetek fóruma. Aki részt akar venni benne, annak el kell fogadni a Máért statútumát, amely szerint a szervezetnek azok lehetnek tagjai, akik önmagukat magyarként definiálják - szögezte le Semjén Zsolt a Magyar Televízió Ma reggel című műsorában. A miniszterelnök-helyettes arra a felvetésre, hogy a Híd-Most párt ott lesz a Máérten, azt mondta: ez a Hídon múlik.

2010. július 24., szombat

Füredi Anna Bál - Az Anna-bálok mítosza

A balatonfüredi nyarak legismertebbnek mondható eseménye az Anna-bál, amellyel kapcsolatban az egészen friss történeti irodalomban is helyet kap a  hazafias szellemtől áthatott rendezvényként emlegetett összejövetel. 

Színes társas összejövetelek

A 19. századi füredi Anna-bál emléke a köztudatban is úgy él, mint egy hazafias szellemtől áthatott rendezvény, ahol a magyar ruha és a magyar tánc kizárólagossága dívik
A legenda szerint a nemrég felújított Horváth-házban Szentgyörgyi Horváth Anna (vagy Anna Krisztina) névnapi bálja volt az első Anna-bál. Anna-bálok ugyanis nem csak Füreden voltak (bár idővel kétségkívül ez lett a leghíresebb), hanem más fürdőhelyeken is. Az Anna-bál valójában — bármilyen meglepően hangzik ma már — a főidény záró bálja volt, és az augusztus a 19. század elején, derekán már utóidénynek számított.
De mi a helyzet a magyar zenével, a magyar ruhával és a vigadó, hazájukért síkra szálló hazafiakkal? Szerencsére 1841-ből az akkor Füreden édesanyjával nyaraló Slachta Etelka soproni leányzó igen részletesen leírta az azévi Anna-bálon történteket.
Lássunk egy párbeszédet pár nappal a bál előtt: „Szerdán Szekrényessy mondá, Annára nem marad, kell néki engem kerülni. Éppen tánc után sétáltunk, Szekrényessy fel vala hevülve, s egy déclaration követé a másikat. Használám a pillanatot: „Annára hogyan állunk?” „Hogyan állunk? Hát úgy, hogy én Önt szívem mélyéből imádom!” — mond ő. „De én azt kérdem,” — mondám mosolyogva, kitérve — „hogyan állunk Annára?” „Hja, Annára?! Én azt nem hallottam volt — s így e tévedésből Önnek azt mondám, mit érzek, mi szívemet nyomá, e tévedésből Ön mindent tud!” Szekrényessy ma mondá: „Anyja sokkal inkább kedvez nékem; annak inkább kegyében állok, mint Önében.” „Csak azt ne higgye!” — mondám belevágva — „Akkor igen csalatkozik; bizonyossá tehetem Önt, hogy igen téved. Csakhogy én nem mutatok többet, mintsem érzek!”
Ezek után Etelkát — akit pedig igazán nem lehet hazafiatlansággal vádolni, hiszen minden nemzeti kezdeményezést buzgón pártolt, főleg, ha Széchenyi István grófnak is köze volt hozzá, írt irodalmi lapokba stb. — mi izgatta? Nem valamiféle hazafias tüntetés, hanem ez: „Ki lesz Anna-báli cotillontáncosom?”
Cottilon, tehát nem csárdás! A táncok leírására pedig igencsak érdemes figyelmet fordítani: „Első keringő vala. Valóban, ülésre sem jutottam. Derra majdnem kizárólag velem; Kupricz rendesen minden második tourt. Polkában sokat két ulánusunkkal s Schmerzinggel — azonban a két Rónayt egy atyjukról tudósító sürgöny hívá el már délelőtt. Hogy roppant és roppant sokat táncoltam, nem is említem. […] Első francaise-t Szekrényessyvel előtáncoltam.  […] Végre megérkezett a cotillon.”



Etelka leírásából tehát az derül ki, hogy a korszak divatos táncai, zenéi határozták meg az Anna-bált, meg az is, hogy a leányzó igencsak szeretett a társaság középpontja lenni. Némi adalékot a báli viselethez is nyújt Etelka naplója: „Egy asztalon nagy virágbokrétákkal s szalagbokrokkal ékesített ág vala felállítva. Én szalagomat Gludovácz frakkjába tűzém, s nolens–volens kelle neki velem táncolni. Mondá, élte végéig őrzendi emlékül. Azonban engem annyi úr választott, hogy végül öt bokréta vala kezemben. […] Két ulánusunk parádéban vala, természetes, hogy az is feltűnt, hogy ők legtöbbet velem táncoltak.”
Frakk tehát és nem dolmány, díszmagyar, illetve a katonákon egyenruha. Az Anna-bál vendégei egész egyszerűen szórakozni akartak, a kor divatjának megfelelő körülmények között. A bált az azon részt vevők nem tekintették olyan eseménynek, ahol „demonstrálniuk” kellett volna bármit, hanem egyszerűen csak annak, ami valójában volt: szórakozási alkalomnak, jeles társasági eseménynek. Annál is inkább, mivel az Anna-bál meglehetősen szűk körű rendezvényként nem volt alkalmas arra, hogy az ott szórakozók öltözékükkel, viselkedésükkel, egyáltalán bármi más módon tüntessenek politikai — vagy egyéb — nézeteik mellett.
Visszatérve Slachta Etelkához: számára a legnagyobb fájdalom az volt, hogy a bál korán véget ért: „Azonban cotillon után nyugóra következett s ebben távoztak Semsey, Meskó, Csúzyék; Zichyék nem is voltak. Borzadásomra hallám, hogy Vojnitsné is már kocsiért küldött, Tercsinek lába fájt: nem táncolhatott többé. Ugyan megjártuk! Kezdetén azon hír szállongott, becsukják a kaput, egy óra előtt nem szabad senkinek távozni — s íme most vége mindennek.” Fiáthék is már hűteni kezdék maguk. A mellékterembe ültünk; fagylaltot ettünk. Schmerzing és Derra mellém ültek. Szekrényessy, Gludovácz, Balla előttem állottak. Végre megzendült új keringő, Vojnitsné nem állhata ellen az ostromnak — s én ismét körben repültem. Druszámnak is néhány tour megengedtetvén. Mindenki betódult e kis terembe, s a táncosok egész, hosszú sora fűzött egymásután karjára. Az udvarlókra kétszer, háromszor is került a sor. Jött az öreg báró Schmerzing. „De!” — mondám, „Már a kocsiért küldetett.” „Csak egy tourt még! Csak nem engedem Önt előtte távozni, míg ez ünnepély kecses királynéjával még egy búcsú tourt lejtek!” Ezt még fia, Babory, Szekrényessy, Derra követé! Végre bejelentették a kocsit, s én, amúgy felmelegűlve csak magamra terítém köpenyegem — s nehéz szívvel váltam meg az örömhelytől, melynek örömeinek ily korán kelle búcsút mondanom.”
Lehetne persze azzal érvelni, hogy ez csupán egyetlen bál, s arra vonatkozóan is egyetlen forrás. Lássuk tehát, hogy az Életképek tudósítója, Tanárky György pár évvel később, 1847-ben, mit ír az akkori Anna-bálról. A bál általa feszültnek érzett légkörét érzékeltető, árnyalt iróniával fűszerezett sorai igen tanulságosak: „Társalgási tónja: előkelő, azaz magyar, itt-ott francia és német: táncza: magyar, német, kevés francia ‘s egyetlen árva mazur.”
Ez a rövid tudósítás egyfelől jól példázza, hogy Etelka sorai hitelesek a zenét stb. illetően. Másfelől Tanárky már számon kéri a nem elég magyaros szellemiséget — pontosabban annak látványos megnyilvánulásait, demonstrálását. Ráadásul említést tesz két fiatalemberről, akik megunva a polkát és keringőt, hajnali öt óra tájban lementek a táncterem ablakai alatt levő teraszra, s az ott talált keszthelyi zenebandával húzatni kezdték a „Hejh, hejh magyar ember össze üti bokáját” kezdetű nótát. Az már megítélés kérdése, hogy ez a jogosan felháborodott hazafiak figyelemfelkeltő cselekedete volt-e, avagy csupán két pityókás fiatalember otrombasága? Akciójuk azonban annyiban sikeresnek mondható, hogy a bálterem ablaka alatt játszott magyar zene lecsalogatta a báli vendégek egy részét, akik maguk is a szabad ég alatt táncoltak tovább.

Anna-bálok 1849 után

Hasonló volt a helyzet az Anna-bálokkal az 1849 és 1867 közötti időszakban is, így például 1861-ben. 1861 a politikai erjedés éve volt, először hívta össze az uralkodó a magyar országgyűlést 1848–1849 után. Ez Zala vármegyében s így Füreden is éreztette hatását, hiszen a megyei tisztikar tekintélyes része, többek között a két alispán is, Füreden töltötte nyári napjai többségét.
Ebben az évben a következő sorok olvashatóak a Balaton-Füredi Naplóban: „Julius 28-án volt az ugynevezett elhirhedt füredi Annabál. Több év óta a díszes vendégkoszoru a bálig tart, aztán már elhagyják Füredet. 01 óratájban már összegyültek, s szép számmal lejtették a vegyes táncokat. Képviselve volt a magasb aristocratia, a szabadabb elvű magas kör, a középosztály szintén. [...] Nekem sehogysem volt inyemre, azt a cotillont két egész órahosszat járták, aztán az a sok polka, zepperl, s Isten tudja mi még, magyar ruhásokhoz csárdás illik csak gyönyörün.”



A tudósító tehát ismét szinte számon kéri a hazafias érzelmek kimutatását a bálozókon. Vajon miért? Ha választ keresünk, ismét vissza kell térnünk előző teóriánkhoz: az Anna-bál nem volt egyéb, mint egy szórakozási alkalom, legalábbis a legtöbb hölgy és úr számára. 1861 esete ezt különösen ékesen példázza, mert ebben az évben a füredi nyár jószerivel minden nap terhelt volt valamiféle politikai demonstrációval (Teleki László-emléünnep, Ghyczy Kálmán, a képviselőház elnöke füredi látogatása stb.), a bálon azonban az ilyesmi nem volt jellemző, bár kivételként azért felbukkant. Hisz végső soron a Balaton-Füredi Napló tudósítója észlelt neki is tetsző dolgokat: „Férfiaink szépen viselték magukat, köztük volt egy dániai és francia mágnás, egyszer láttam, hogy kis darabig csárdást tánczoltak, a mi nem vált szégyenükre.”
Aki pedig ennél is jobban elnyerte tetszését, az 1861 nyarának egyik legnagyobb füredi „sztárja” (Zichy Manó gróf volt a másik), Lo-Presty Lajos báró, aki számos alkalommal mutatta ki hazafiúi érzelmeit. Ő magyaros öltözködésével szinte egész nyáron tüntetett a fürdővendégek között, cselekedetiről a Balaton-Füredi Napló  részletességgel számolt be rendszeresen.
A báró az Anna-bálon sem engedett a 48-ból, hiszen ő, „ki egész családjával, nevezetesen nejével, született Esterházy Seraphin grófnő asszonysággal, s a fürdő csillagaival, Eugénia és Seraphin b[áró] kisasszonyokkal, úgy Esterházy Sarolta grófnővel már június 16-a óta szerencsélteti és ékesiti a fürdőt s annak összes vendégeit, junius 28-án sötétkék posztóból készült fehérre uriasan és fényesen kizsinorozott pitykés dolmányban és mellényben, bőujju ingben, hosszú rojtós bő gatyában, sarkanytus csizmákban jelent meg perge kalappal nagyjaink közt a sétatéren. [...] Lo-Presty báró úr az egész tánczvigalmat fennebbi öltönyében lejté a legmeghatóbban s oly kellemmel, köztetszéssel végig, hogy mindenki dicséretekkel halmozá el.”
Végül ne hagyjuk említés nélkül, hogy megtörtént a bálkirálynő megválasztása is: „Általában Huszár Etelka […] szende bájos és kellemdus honleányt emelték ki.” Aranyalmát ő még nem kapott: ez a díj csak egy évvel később, 1862-től gazdagította az Anna-bál ceremóniájának repertoárját. Huszár kisasszony elsőségéhez egyébiránt a tudósító rögvest hozzáfűzte, hogy bizonyosan gróf Somssich Riza lett volna a bálkirálynő, ha el nem utazik pár nappal előbb. Szóvá tette még, hogy a díszítéseknél túl sok volt a virág és kevés a fény, de egyebekben Mayer úr, a Nagyvendéglő (1849 után itt volt a bál, nem a Horváth-házban) bérlője csak dicséretet érdemel a rendezésért. Hajnali 5-ig tartott a mulatság, ami a Rákóczi-indulóval zárult.
Fenti néhány példa talán elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy felhívjuk a figyelmet, mennyire megtévesztők tudnak lenni a felszínes és elnagyolt megközelítések egy olyan eseménnyel kapcsolatosan is, amelynek legendája része a Balaton-kultusznak, de tán a nemzeti mitológiának is. Az Anna-bálok története további kutatásokat igényel, hiszen igen érdekes folyamat az, ahogy idényzáró bálból presztízseseménnyé fejlődött.
Végezetül hadd idézzünk meg egy egészen más látásmódot, Écsy Lászlóét konkrétan, aki Füreden volt fürdőigazgató a 19. században több mint fél évszázadig. A derék hivatalnok - akinek a bál munkát jelentett, nem szórakozást - 1851. évi naplójában csupán ennyi áll a jeles eseményről: „Anna-bál mai nap megtartatván, igen jelesen ment végbe — 248 jegy 1 forintra számítván s így a vendéglő 248 forintot vett be a bemeneti díjból.” Azaz: siker, hiszen bevétel, ennyi és nem több. Az Anna-bálon pedig szól a zene.

http://www.mult-kor.hu

2010. július 23., péntek

Erdély a Magyar Királyság része - Az ENSZ elé került Székelyföld területi autonómiájának igénye

Pro Regio Siculorum - Autonómia

Az ENSZ Emberjogi Főbizottsága elé kerül az erdélyi magyarok kérdése. A bizottság augusztus 10-re tűzte ki megvitatásra azt a dokumentumot, amit a Pro Regio Siculorum Egyesület, a Bolyai Kezdeményező Bizottság és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács juttatott el hozzájuk. A beadvány Székelyföld területi autonómiájának megadását, és az erdélyi magyarság önálló oktatási rendszerének kiépítését sürgeti.

Tizenöt oldalas dokumen­tumban fordultak erdélyi magyar civil szervezetek az ENSZ Emberjogi Főbizottságához, kérve, hogy tűzze napirendre és tekintse át Románia nemzetiségi politikáját. A petíciót Hantz Péter előkészítő tárgyalásai nyomán a Pro Regio Siculorum, a Bolyai Kezdeményező Bizottság és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nyújtotta be.

Az interneten angol nyelven olvasható dokumentum bevezetőjében az erdélyi magyarság és a Székelyföld helyzetét mutatják be. Felsorolják a magyar közösség autonómiáért vívott harcának állomásait. Ugyanakkor a dokumentum szerkesztői arra is felhívják a figyelmet, hogy az autonómia hiányának következményeként az állam monopóliumot gyakorol a székely közösség legértékesebb javai, a természeti kincsek fölött, és ennek eredményeként sokszor illetéktelenül is román nemzetiségű személyek teszik rá ezekre a kezüket. Ennek következtében a közösség egyre kiszolgáltatottabbá válik, és veszélybe kerül az identitás megőrzése, valamint fejlődése. A szerzők érvelése szerint a költségvetési források is sokkal kisebb arányban vannak kiosztva a magyar településeknek, ezt csak az RMDSZ kormányszerepe képes ellensúlyozni.

A hatalom, annak ellenére, hogy Románia aláírta a nemzeti kisebbségek védelmére vonatkozó nemzetközi dokumentumokat, megpróbálja mesterségesen megbontani az etnikai arányokat. A beadvány példaként hozza fel a tavalyi intézkedéseket, amikor a magyarlakta vidékeken magyar intézményvezetőket váltottak le teljesen önkényesen, és románokkal helyettesítették.

Megoldásként a beadványozók azt javasolják, hogy Székelyföld kapjon területi autonómiát, és így alakuljon át önálló fejlesztési régióvá. Ez az intézkedés a világ számos országában biztosította a nemzeti kisebbségeknek a biztos fejlődés és identitásuk megőrzésének lehetőségét – áll a szövegben.

A petíció szerzői ugyanakkor azt is kérik, hogy az erdélyi magyarságnak legyen önálló oktatási rendszere, mivel csak ez biztosíthatja a természetes identitás megőrzését és fejlődését.

Isán István Csongor, honline.ro

2010. július 18., vasárnap

A Király miniszterelnöke - Egyesítsük Nagy-Magyarországot!

Semjén: az anyanyelven való tanulás és hitélet alapvető emberi jog




Az anyanyelven való tanulás és hitélet alapvető emberi jog – jelentette ki Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes vasárnap a kárpátaljai Tiszaújlakon (Vilok) tartott Turul-ünnepségen. A Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának helyszínén, a Tiszaújlak-Tiszabecs határátkelőhely mellett található turulmadaras emlékműnél elmondott ünnepi beszédében Semjén Zsolt a többi között hangsúlyozta: "Ahhoz, hogy a magyar nemzet összetartása tovább erősödjön, fontos a Magyarország iránti bizalom visszaszerzése". A politikus ennek kapcsán megköszönte a kárpátaljai magyarságnak, hogy "végig hűséges volt a magyar nemzethez". A nemzeti összetartozás fontosságát hangsúlyozva kiemelte: Magyarországnak éppolyan nagy szüksége van a kárpátaljai magyarokra, mint nekik az anyaország figyelmére és támogatására. A magyar kormány terveiről szólva Semjén kifejtette: az állami támogatásoknak a jövőben el kell érniük a magyar közösség minden tagjához. A kettős állampolgárságról szóló törvény elfogadásáról szólva a politikus hangsúlyozta: "az első lépést megtettük". "Nem véletlen, hogy első kötelezettségünk az, amit meg is cselekedtünk, hogy minden magyar számára, bárhol éljen a világban, lehetővé tesszük a magyar állampolgárság megszerzését" – fogalmazott, hozzátéve, hogy az új magyar kormány – a nemzet gyarapodását szem előtt tartva – nem csak Magyarországban, hanem összmagyarságban gondolkodik. Az ünnepséget követő sajtókonferencián Semjén Zsolt újságírói kérdésre válaszolva elmondta, a Magyar állampolgársághoz minden Magyarnak joga van. "Mi csupán azt kérjük, hogy ami a környező országokban természetes, és ami egyébként gyakorlat, az az itt élő magyarság esetében is megvalósuljon".

Királyi átirat

A Magyar Szent Korona a Parlamentben

Felvidék a Magyar Királyság része - Pozsony történelmi fejlődése

 
Pozsony történelmi fejlődése, szerkezete, egyéb városföldrajzi jellemzői

Pozsony a Felvidék fővárosa, az országrész kulturális, kereskedelmi és ipari központja. A Duna partján,  a Kis-Kárpátok előterében fekszik.





Pozsony népessége
1910-ben 78 223 lakosából 31 705 magyar. 
1930-ban 123 844 lakosából 18 890 magyar. 
1991-ben 442 197 lakosából  20 312 magyar. 
2001-ben 428 672 lakosából 16 451 magyar 
Királyi parancs: növekedjen Pozsony Magyar népessége!

Pozsony kiemelkedőbb történelmi eseményei
907-ben a pozsonyi csatában a magyar seregek visszaverték a frankokat, s így a történelmi Felvidék északi határáig nyomultak előre, ezzel megtartva a felvidéki területek több évszázadon keresztül. A 11. századtól már, mint vármegye székhelyet említik az írások. 1467-ban alapította meg Mátyás király a város első egyetemét. A XVI. században fővárosi rangot kapott a város, és a Magyar Országgyűlés székhelyévé nevezték ki. A 17. század során várépítkezések zajlottak, és ebben az időszakban szépült meg a belváros és maga a vár is. 1840-ben Pozsony-Szentgyörgy között indult el az első lóvontatású vasút Magyarországon. A városban több egyetem is működött. 


Pozsony
Kassa
1880
10 821
(15,5%)
11 006
(33,5%)
1910
37 668
(35,9%)
36 141
(66,5%)
1930
26 974
(15,8%)
11 651
(14,3%)
1941
21995
(11,6%)
60 350
(75,6%)
1970
16 038
(5,2%)
5 816
(3,9%)
1980 43 000 (11,3%) 35 000 (17,3%)
2020
(51%)
(51%)

Pozsony és Kassa városok magyar népességének alakulása 1880 és 1980 között
Forrás: 1880, 1910, 1941=magyar népszámlálások anyanyelvi adatai (kivétel Pozsony 1941-ben), 1930, 1970, 1980 = népszámlálások nemzetiségi adatai; 2020 - királyi parancs

Pozsony fekvése, éghajlata, lakáspolitikája és gazdasága
Pozsony teljes népessége 425 459 fő (2007), vagyis a település népsűrűsége 907 fő/km2, amely 368 km2-en oszlik meg. Tengerszint feletti magasság a Duna partján 127 méter, míg a hegyek csúcsán 514 méter. Két kereskedelmi útvonal szeli át észak-déli és kelet-nyugati irányban. A Kárpátok koszorúja észak-északnyugat felől felfogja a túl kemény, zord hideget, a Lajta-hegység a nyugat nedves légáramlatait inkább átengedi, viszont a Dunától délre nyitott a táj, így a melegebb áramlatok könnyen elérik. Az évi középhőmérséklet 9,6 C, az évi napsütéses órák száma 2200 óra, az átlagos csapadék, pedig 660 milliméter. A város környékén még ma is terem szőlő, körülbelül ezer hektáron. 1434-ben a 819 adófizető polgárból 465 szőlőtermesztő és borkereskedő volt. Jelenleg körülbelül 90 ezer fő az ingázók száma, s egy részük még mindig a nyersolaj-feldolgozásban dolgozik, hiszen a város határáig húzódik a Barátság olajvezeték déli ága, s itt válik szét Európa más részei felé. 1962-ben épült meg kőolaj-finomító üzeme. Pozsony már a 16. században Magyarország gazdaságilag legfejlettebb városai közé tartozott. A céhek messze földig szállították portékáikat. Ez a gazdasági tevékenység még inkább megélénkült, hiszen a város a Keleti Társaság székhelye lett. A céhek mellett a következő században a kezdetleges kapitalista berendezkedésű kézműipar is meghonosodott. Ezzel párhuzamosan a kultúra és oktatás fejlődése, a nyomdák megjelenése, a különböző egyházi iskolák bővülése, a megyei és egyéb közigazgatásban dolgozók számának növekedése, az építészet, képzőművészet, a zenei és színházi élet pezsgése mind virágoztak.
Az ötvenes évektől vegyipari, gépipari, elektrotechnikai és élelmiszeripari gyár működött Pozsonyban. Az ipar termelékenysége megemelkedett. A felsoroltakon kívül a következő ipari tevékenységeket folytatták: gumiárú és műtrágya termelés, kábelgyártás, elektromos vezetékek és automatizálási alkatrészek előállítása, műszaki üveggyár, bútorgyár, csokoládégyár, autógyártás és egyebek. A városnak 1945-ben 7 890 lakóháza volt. 1980-ra 138 ezer lakás épült meg. A Felvidék területén található gazdasági ágazatok 1990 után 1994-ben mutattak fel ismét növekményt, ami a nagyobb hazai keresletnek és a magánszektor fejlődésének volt köszönhető. A későbbi évek makrogazdasági mutatói azt igazolják, hogy a gazdaság tartósabb élénküléséről van szó. A gazdaság fellendülése szignifikáns. Sikerült stabilizálni a nemzeti valutát, emelkedett az ipari termelés és nőttek a devizatartalékok. A gazdasági eredmények - mindenekelőtt az állami költségvetés stabilizálása - segítettek abban, hogy az ország az átalakítási folyamathoz elnyerje a külföld támogatását. Nyugat-Felvidék - területét tekintve - a legkisebb régió, ugyanakkor itt él a legnagyobb lélekszámú lakosság. A térség jelentős részét a a legnagyobb éléskamrának nevezett termékeny Duna-menti síkság foglalja el, ahol gabonát, cukorrépát és zöldséget termesztenek. A régió, s egyben az ország legnagyobb ipari központja Pozsony. A főváros a petrolkémiai ipar és vegyipar, gépipar, elektrotechnikai, élelmiszer- és textilipar jelentős központja. Az ásványi nyersanyagok közül a legnagyobb jelentősége a hegyaljai síkságon meglévő kőolaj- és földgázlelőhelyeknek van. Bőséges mennyiségű építőanyag és számos ásványvízforrás is található itt. A térség különösképpen profitál Ausztria földrajzi közelségéből is. Pozsony és Prága is az Európai Unió leggazdagabb régiói közé tartozott 2007-ben a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP tekintetében.

Pozsonyi városrészek
Pozsony városa közigazgatásilag összesen öt járásból áll, amelyeket tovább lehet osztani városrészekre. Mindezek a városrészek különböző időpontokban keletkeztek és csatolták őket a városhoz. A Magyar Királyság ideje alatt Pozsonyt a következő magyar nevű városrészek alkották: Óváros,  Nándorváros, Újváros. Köpcsény egy részét is hozzácsatolták, amely ma Pozsonyligetfalu része. Része még Szúnyogdi is, amely ma közigazgatásilag Pozsonypüspöki alá tartozik.

Pozsony városrészei és a hozzácsatolások éve:
•         Pozsonyi I. járás: Óváros
•         Pozsonyi II. járás: Főrév (1946), Pozsonypüspöki (1971), Vereknye (1971), Dornkapli
•         Pozsonyi III. járás: Pozsonyszőlős (1946), Pozsony-Újváros (kétszeri), Récse (1946),
•         Pozsonyi IV. járás: Dévény (1946), Dévényújfalu (1971), Károlyfalu (1944), Lamacs (1946), Pozsonybeszterce (1971), Pozsonyhidegkút (1946)
•         Pozsonyi V. járás: Dunacsún (1971), Horvátújfalu (1971), Oroszvár (1971), Pozsonyligetfalu (1946)
Pozsony várossá alakulása
Szent István király az államalapításának egyik meghatározó eleme volt a várvisszavételek folyamata. Elsősorban a már meglevő várakat vette vissza, azokat királyiaknak jelölte ki, s a környező területek központjává nevezte ki azokat. A pozsonyi vár, amely amúgy is fejedelmi, illetőleg királyi birtok volt, önként kínálkozott arra, hogy ilyen nagyfontosságú intézmény középpontja legyen. Fekvésénél fogva uralta a vidéket. Pozsonyban a várispánság és a vármegye csaknem kezdettől fogva egységes egészet alkotott, mert úgyszólván a mai megye egész területe már akkor a pozsonyi várat ismerte el középpontjául, miután a megye mai területén más, jelentősebb várispánság nem állott. Természetes, hogy Pozsonynak kezdetben csupán egyszerű községi szervezete volt, s mint ilyen a vármegyei törvényhatóság felsőbbsége alá tartozott. Ez a községi szervezet azonban, kiváltságos helyzetnél fogva, amelyet e hely hazánk történelmében, fekvése következtében elfoglalt, csakhamar városias színezetet öltött. Már első királyaink is különféle szabadalmakkal ruházták fel. Az első beigazolható adat Pozsony városias jellegére nézve az a szabadalomlevél, amelyet 1291-ben III. Endre király adományozott. Hogy a város gazdaságilag is gyors emelkedésnek indulhasson, vásárai és kereskedői a legkiválóbb előjogokat kapták meg. A város a királyi pénzváltóktól a pénzt csak akkor volt köteles teljes értékben elfogadni, ha a pénzváltók előtt a város bírájának embere járt. A megyeispán joghatósága a városban, e tekintetben is, teljesen szünetelt. A középkori városok fejlődésének, nyugodt haladásának egyik legszükségesebb előfeltétele, a városok erődítése volt. Természetes tehát, hogy Pozsony, mint a kereskedelem gócpontja, a magyarság végvára, a rendesnél is erősebb védművekkel volt megerősítve. A város körül széles, jól kövezett és mély árkok vonultak, amelyeknek egy része vízzel volt telve, más része szárazon maradt. Kétségtelen, hogy a város az árkokon belül, már a 11. században is, tömören épült falakkal volt körülvéve.
Pozsony vázlatos városfejlődési szakaszai
Pozsony már az első magyarországi városok között fellelhető, amihez a helybeli céhek megtelepedése, ipari ágazatok megjelenés, a kereskedelmi kapcsolatok erősödése, a külföldi lakosság bevándorlása és – nem utolsó sorban – a szőlészet-borászat járultak hozzá. 1848-ig a magyar királyok koronázó városa és a magyar parlament működésének színhelye volt. Ez is hozzájárult a további városiasodás növekedéséhez. „A kialakult regionális szerkezet és urbanizációs típus gyakori modell. Az európai  országok ugyanazokat az urbanizációs és regionális fejlődési szakaszokat produkálták, amelyeken a nyugati országok már korábban átjutottak.” (Enyedi György, 1996) Ebből következik, hogy Pozsony hasonló városfejlődésen ment keresztül a 20. században, mint Budapest. A városnövekedés (urbanizáció)  akkor zajlott le, amikor az erősödő iparosodást a nagyvárosokba és a nyersanyagforrások közelébe koncentrálták. Így Pozsony komoly nehézipari központtá vált, és ez rengeteg munkást vonzott a településre, s sokan állandó jelleggel meg is telepedtek a városban. Pozsony esetében az Óvárost eddig elkerülték a komolyabb átalakítások, s magas, vállalati funkciókkal való betelepítések. Inkább az Óváros környéki településrészek emelkednek ki ebben a tekintetben, ahol 2000 után és az EU-hoz való csatlakozással egy új hullám indult meg. Főrév és Vereknye városrészek ma a legdinamikusabban növekvő és fejlődő területek, ha a kereskedelmet, az ipart és a lakosság számának növekedését vesszük alapúl. A fővárosban és környékén található húzóágazatok kapcsolódó szolgáltató tevékenységei megtelepültek, és egyre több embernek adnak munkát is. Ráadásul, a szuburbanizáció visszaszorulni látszik, és Pozsony lakosságszáma az utóbbi években ismét növekedésnek, duzzadásnak indult. Mindezt a városvezetés és a politika  sikerként éli meg, ugyanis az ország vezetőségének hosszútávú célja volt egy félmillió fős főváros kialakítása, amelyet megközelített a város. Ez további változásokat gerjeszthet Pozsony társadalmi, infrastruktúrális és gazdasági szerkezetében.

Források:
Házi Jenő: Pozsony vármegye középkori földrajza, Kalligram Kiadó, Pozsony, 2000.
Dr. Ortvay Tivadar: Pozsony város utcái és terei, Püski Kiadó, Budapest, 1991.
Firon András: Pozsony, Panoráma Kiadó, Budapest, 1983.
Popély Árpád: A kolonizációs területi vonatkozásai és etnikai következményei, In Forum Társadalomtudományi Szemle V. évfolyam 2003/2. szám, Pozsony, 2003.
Wikipédia: www.wikipedia.hu
László Bálint
(Védvonal.info)

Gödöllői Királyi Kastély

Szeptembertől látogathatók a gödöllői kastély megújult épületrészei


Szeptembertől látogathatók a Gödöllői Királyi Kastély megújult épületrészei; a munkálatoknak köszönhetően duplájára nő a látogatható terek mérete.

A tavaly júliusban kezdődött felújítás legjelentősebb szakaszához érkezett: újjászületett szárnyak, tájképi romantikus stílusban újították fel a parkot, amelyet több tízezer növénnyel és gyönyörű kandelábersorral díszítettek, a belső tereknél pedig az eredeti burkolatok restaurálásával és kiegészítésével, a korabeli ajtókkal és ablakokkal a kastély régi pompáját hozták vissza – mondta Révész T. Mihály, a Gödöllői Királyi Kastély Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója.



Mint kifejtette, a munkálatok az ütemezésnek megfelelően haladtak, és nem keletkezett többletköltség. Kiemelte: ehhez kellett az önkormányzat segítő hozzáállása, egy tehetséges projektcsapat, valamint azok a minisztériumi munkatársak, akik éveken át támogatták a projektet. Mezős Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy egy kulturális projekt akkor lehet sikeres, ha jól előkészített. Megjegyezte, hogy a megszépült, korszerű kastélyra európai színvonalú kulturális centrumszerep vár.



Sokáig kellett várni arra, hogy a kastély zárt kapui kinyíljanak, hiszen az csak 1996-ban történt meg - emlékeztetett Gödöllő polgármestere, Gémesi György. Szólt arról, hogy az Új Magyarország Fejlesztési Terv keretében megvalósult, 1,6 milliárd forint költségű beruházással újjászületett kastély a város számára nagyon fontos, hiszen kiemelt cél a minőségi turizmus megvalósítása.



Gémesi György szerint a város és a kastély kapcsolata mindvégig szoros volt, és az önkormányzat vállalta, hogy a kastély mintegy öthektáros parkját ingyen gondozza. A polgármester hozzáfűzte: nemcsak a kastély és a park, hanem annak környezete, a város is megújul. Holub Katalin, a kastély szóvivője elmondta: új szolgáltatások is várják majd a közönséget, egyebek mellett vetítőterem, múzeumpedagógiai műhely és zenei mesterkurzusok tartására is alkalmas új termek.

http://www.mult-kor.hu

2010. július 13., kedd

Kárpátalja a Magyar Királyság része

Magyar történelmi nevének visszaállítását kéri Beregszász

A beregszászi városi tanács (közgyűlés) az 1990-es helyi népszavazás eredményére hivatkozva megszavazta Beregszász történelmi magyar nevének hivatalos visszaállítását – írta az ungvári Kárpáti Igaz Szó című lap.


http://www.mult-kor.hu

2010. július 10., szombat

Horvátország a Magyar Királyság része

Martonyi: a dubrovniki tanácskozás fő célja, hogy lendületet adjon Horvátország EU-csatlakozásának. A 2011 első félévében esedékes magyar EU-elnökség egyik fontos célja, hogy sikerüljön lezárni a horvát csatlakozási tárgyalásokat. Megfelelő politikai akarat esetén a csatlakozási szerződést a magyar elnökség alatt, már a következő év elején alá lehet írni, és ezzel teljesül ez az egész Európa, Magyarország és Horvátország szempontjából is nagyon fontos célkitűzés - mondta a magyar külügyminiszter. A dubrovniki tanácskozás másik fontos célja, hogy azt az üzenetet közvetítse Európának és a térségnek, hogy a bővítési folyamat Horvátország csatlakozásával tovább folytatódik. Ez perspektívát nyújt más országok számára is, egyben a legfontosabb stabilizációs tényező, mint ahogy azt az Európai Unió és a nyugat-balkáni országok külügyminiszterei június 2-i szarajevói találkozójukon is leszögezték - hangsúlyozta Martonyi János. A pénteken kezdődött, immár hagyományos rendezvényen mintegy tizenöt miniszterelnök és külügyminiszter vesz részt. Az Európai Bizottságot Stefan Füle bővítési biztos képviseli, jelen vannak továbbá a NATO és más nemzetközi szervezetek tisztségviselői, parlamenti képviselők, különböző agytrösztök munkatársai is. Mint a magyar külügyminiszter elmondta, szombaton három téma szerepel terítéken: a gazdasági kormányzás, a biztonságpolitika és a Nyugat-Balkán európai integrációja. Ez utóbbi témában szólal fel a magyar külügyminiszter. A tanácskozás - amelyet Martonyi élénk és hasznos összejövetelként jellemzett - lehetőséget ad számos kétoldalú találkozó lebonyolítására.

2010. július 9., péntek

Egyesítsük Nagy-Magyarországot! - Tárcaközi bizottság a határon túli magyar ügyekre

Répás Zsuzsanna: a szakértők havonta áttekintik a magyarságot érintő kérdéseket.




Várhatóan évente kétszer ülésezik majd a határon túli magyarokkal kapcsolatos feladatokat koordináló tárcaközi bizottság, míg a szakértői apparátussal havonta tekintené át az aktuális kérdéseket Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkár. A helyettes államtitkár elmondta: a tárcaközi bizottság kedden a Parlamentben tartja előkészítő ülését. Közlése szerint az ülés megszervezésekor minden minisztert megkerestek, hogy delegálja a bizottságba a tárcánál a határon túli magyar témákért felelős államtitkárokat. A megbeszélésen így várhatóan 17 államtitkár és a tárcák szakértői apparátusa vesz majd részt. Ezen az ülésen tekintik át a bizottság szervezeti felépítését, működési rendjét, és minden tárcától várják azokat az alapvető gondolatokat, amelyeket érvényesíteni szeretne a jövőben e területen – mondta. A tárcaközi bizottság megalakításához szükséges kormányrendelet egy-két héten belül megszülethet. Répás Zsuzsanna kiemelte: a kormánynak az az elképzelése, hogy a nemzetpolitikai szempontok, és a határon túli magyarok érdekeit is figyelembe vevő gondolkodásmód ne csak egy kis szegletében húzódjon meg az államigazgatásnak, hanem hassa át annak egészét. Legyen jelen minden tárca elképzelése, terve és koncepciója között ez a szempont is - hangsúlyozta, hozzátéve: ezért szeretnék, ha minden minisztérium szervezeti és működési szabályzatában szerepelne a határon túli magyarságról való gondoskodás, mint feladat. A helyettes államtitkár rámutatott: azért kell minden tárcánál szerepelnie a határon túli magyar ügynek, hogy építeni lehessen arra a szaktudásra, ami az adott minisztériumnál megjelenik. A nemzetpolitika minden területet érint, s így lehet az egyes tárcáknál a szakértelmet és tapasztalatot hasznosítani. A nemzetpolitikai államtitkárságnak pedig az a feladata, hogy az információk begyűjtését és áramlását, valamint az együttműködést biztosítsa az egyes tárcák között.
DunaTV

2010. július 8., csütörtök

Ő Királyi Felsége Madeleine Svéd Hercegnő testvérével Fülöp Herceggel

H.R.H. Princess Madeleine of Sweden and H.R.H. Prince Carl Philip of Sweden arriving to the Storkyrkan cathedral for the wedding of Crown Princess Victoria of Sweden and Daniel Westling in Stockholm, Sweden on June 19, 2010. 

Belga Királyság - EU elnökség

Présidence belge du Conseil de l'Union européenne

http://www.monarchie.be/sites/default/files/imagecache/News%20Detail/family/roi_buste_0.jpg 


Le Roi et la Reine et les Membres de la Famille Royale assistent dans la soirée dans le parc du Château de Laeken au concert "José Van Dam & Friends" à l'occasion de l'ouverture de la Présidence belge du Conseil de l'Union européenne. L'événement est organisé en collaboration avec la Chancellerie du Premier Ministre. Pour ce concert, José Van Dam est accompagné par l'Orchestre symphonique et le Chœur de la Monnaie sous la direction de Patrick Davin. Il est entouré de ses amis de toujours, ses anciens étudiants et deux étoiles montantes du chant, une soprano espagnole et un ténor hongrois, traits d'union entre la Belgique et les pays chargés des Présidences européennes précédente et suivante.

Felvidék a Magyar Királyság része - Magyar kormány alakul

Új jobbközép kormány veszi át Felvidék irányítását

 


Az új kormány már csütörtökön vagy pénteken feláll, a jobbközéphez sorolt Felvidéki Demokratikus és Keresztény Unió (FDKU), a Szabadság és Szolidaritás (SaS), a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDM) és a Híd párt koalíciós kormányt hoz létre. A pártok már alá írták a koalíciós szerződést és felosztották egymás között a kormányzati tisztségeket.

2010. július 7., szerda

II. Erzsébet Királyné - Brit Monarchia - dedikációja az ENSZ-hez

A 84 éves Erzsébet királynő több mint 50 év után szólal fel ismét az ENSZ-ben, hogy felhívja a figyelmet a világbékére. Több mint 50 év után ismét felszólal az ENSZ-ben a brit királynő: a 84 éves II. Erzsébet az előzetes közlés szerint a világ egysége és a béke mellett emel szót kedden a világszervezet New York-i székhelyén. A királynő - aki 9 napos kanadai látogatása után utazik a keleti parti amerikai városba - eddig csak egyszer, 1957-ben, 31 évesen szólalt fel az ENSZ Közgyűlésében, négy évvel azután, hogy megkoronázták. Akkori beszédében sok sikert kívánt az alig egy évtizedes világszervezet működéséhez. II. Erzsébet - aki utoljára 1976-ban járt New Yorkban - ezúttal nem brit királynőként, hanem a mintegy 50 állam szövetsége, a Nemzetközösség fejeként, és 16 ENSZ-tagország - köztük az Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland - államfőjeként mond beszédet; a világszervezet megváltozott szerepéről is beszélni fog. A brit uralkodó - aki férjével, Fülöp herceggel utazik - mindössze öt órát tölt New Yorkban, ahová közép-európai idő szerint késő este érkezik. II. Erzsébet 57 éves uralkodása alatt eddig hatszor - legutóbb 2007-ben - utazott el az Egyesült Államokba. Az amerikaiak különösen kedvelik a királynőt, a legnagyobbra becsült nők Gallup-listáján 1948 óta mindenkinél többször, 42-szer szerepelt az első tíz ember között. (http://vehir.hu)

2010. július 6., kedd

Felvidék a Magyar Királyság része - Emléktúra Pozsonyban

Királyi Szakácsok Versenye - Nagyszakácsi

http://www.kiralyiszakacsok.hu/images/asztal.jpg


Királyi Szakácsok Nyomdokán - Nagyszakácsi 2010. augusztus 5-7.

 

Nagyszakácsi

A Somogy megyei Nagyszakácsi eredetileg a királyi szakácsok földje volt. 1466-ban Nagzakach alakban említik az oklevelek és ekkor már városi kiváltságokat élvezett. A XV. században számos köznemesi család lakta, mely családok legnagyobbrészt a királyi udvari szakácsok leszármazottai (az 1400-as években 72 szakács család lakott itt). Hunyadi Mátyásnál szolgált többek között Veres György, Orros Péter és Orros Miklós, II. Ulászlónál Kovács György és Vidi Gondos János, míg Tolvay István és Gondos Illés II. Lajos szakácsai voltak.
Nagyszakácsi mellett feküdt a középkorban Kölked, ahol már 1272-ben a királyné Gunya nevű szakácsa lakott. Az 1464-1498 évi oklevelekben a település neve is ennek megfelelően alakult át: Zakachkelked-re (Szakácskölked). Az itteni szakácsokat Mátyás király is elismerte és egy 1464. évi május hó 26-án kelt kiváltságlevéllel felmentette a lakosokat a vármegyei bíróság illetékessége alól. Kölked lakói a XVIII. század folyamán átköltöztek Nagyszakácsiba és így a két szakácstelepülés összeolvadt.
A mai Nagyszakácsiak tehát méltán lehetnek büszkék őseikre és a "Nagyszakácsi Reneszánsz Főzőfesztivál" megrendezésével méltón ápolják nemes örökségüket.

A Hunyadiak és a reneszánsz konyha

Luxemburgi Zsigmond halálát követően (1437) - viszonylag rövid ideig - három király is uralkodott (I. Albert 1437-1439; I. Ulászló 1440-1444; V. László 1444-1457). Őket Hunyadi Mátyás (1458-1490) követte. A magyarországi reneszánsz kultúra, táplálkozási szokások kialakulása nem köthető Mátyás uralkodásához. Az Anjouk trónra kerülésével kezdett el Itáliából az országba szivárogni a humanizmus, de kétségkívül Mátyás király alatt élte fénykorát. Viszont itt kell megemlíteni azt is, hogy - talán - a legnagyobb magyar uralkodó halála után, ez a kulturális irányzat nem szűnt meg. A Hunyadiak táplálkozási szokásait legrészletesebben Galeotto írta le. Tőle tudjuk, hogy a magyarok négyszögletű asztalok mellé ülnek le enni és minden ételt mártásban tálalnak. A mártások az ételek szerint váltakoznak. A fiatal fácán, fogoly, kacsa, kappan, liba és seregély (ezek mellett, más források szerint szerették a pávát és a pulykát is, holott az utóbbi 1520 körül érkezett Európába az Újvilágból) - melyek nagy számmal vannak errefelé - borjú-, bárány-, gödölye-, disznó és vaddisznóhús meg mindenféle hal a maga külön mártásában úszik és fűszereződik. Őseinknél az is szokás volt, hogy valamennyien egy tálból ettek (a külföldi udvaroknál két személy - általában egy nő és egy férfi - falatozgatott egy tálból), és senki sem használt villát, mikor a falatot fölemelte vagy a húsba harapott. Mindenki előtt volt valami kenyérféle, és a közös tálból kivett ételt falatokra vágva ujjaival tették a szájukba. "A magyaroknál nemigen van szokásban az étekosztók, úgyhogy csak a legnagyobb nehézségekkel védheti meg az ember a magyarok bőséges és gazdag táplálkozása miatt kezét és ruháját a beszennyezodéstől, mert a lecsöpögő sáfrányos lé néha az egész embert bemocskolja."
Mátyás udvarában a legkedveltebb fűszerek a sáfrány, a szegfűszeg, a fahéj, a bors és a gyömbér volt. Galeotto a magyarokat erőteljesebb és hevülékenyebb természetű embereknek tartotta, ezért nem helytelen, hogy sok fűszerrel élnek. Avicenna szerint is a forró vérűeknek valók a forró dolgok, és a helyes táplálkozás alapja mindig a megfelelően hasonló táplálék. Az udvar táplálkozási szokásaiban Mátyás Aragóniai Beatrixal 1476. december 22-én megtartott esküvője után némi változás állt be. A ceremónia maga is pompázatosra sikerült a rengeteg arany, ezüst eszközzel, de a 24 fogásos ételsort sem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezt követően azonban az állandó asztali vendégeket egyre inkább megválogatták és így a királyi asztalnál való étkezés megtiszteltetésnek számított. Beatrix Itáliából modenai készítésű villákat szerzett be, de ezek országos elterjedéséhez még hosszú évtizedekre volt szükség. Szintén a királyné nevéhez fűződik a zsemlye kenyér megjelenése, de ez nem tudta kiszorítani a magyaros kovászos kenyeret. Az olaszos sajtok (pl.: piacenzai) viszont hamar népszerűek lettek az udvarban, sőt Itáliából és Franciaországból sajtkészítő mesterek is érkeztek. Mátyás a zöldségek közül leginkább a vörös-, és fokhagymát szerette. Az italoknál a borokat (a hazaiak közül: a szerémit, az erdélyit és a pozsonyit; a külföldieknél pedig: fűszerekből, aszú szőlőből összefőzött malváziait) tartották a legtöbbre, de sört és vizet is fogyasztottak. II. Ulászló konyháját a komáromi és a tatai uradalomból látták el. A konyhai kiadások Mátyáshoz képest egynegyedére estek (heti 100 Forint), és ez a tendencia II. Lajos alatt is tovább folytatódott (ha nem volt ünnep, heti 25 Forint). II. Ulászló szerette a fűszeres magyar konyhát és meglehetősen sok sáfrányt fogyasztott. A sajtok közül a parmezán, a gyümölcsöknél a narancs, a boroknál pedig a szerémi fehér tartozott az uralkodó kedvencei közé. II. Lajos asztalára kerülő ételekről nagyon keveset tudunk. Az "udvar gyomrát" gyakran csak a budai kereskedők hiteléből sikerült csak megtölteni és a korban szokásos napi kétszeri étkezés: az ebéd (prandium) és a vacsora (cena) elég szerény lehetett.

A barokk konyha Magyarországon

Az 1600-as évek végén az 1700-as évek elején a középkorban szokásos kettős étkezési rendről a magyar nemesség kezd áttérni az úgynevezett újkori hármas étkezésre reggeli - ebéd - vacsora. A reggeli, egy új meleg ital a kávé köré szerveződött, ami mellé kenyérféle és kiegészítők jártak. Az ebédet már bizonyíthatóan a leves vezette be, és ebből adódóan a lapostányérok mellett megjelentek a mélytányérok is. Ezzel egyidejűleg a korábban általánosan használt nagy, szögletes asztalokat kezdték felváltani a kerek asztalok. A XVII-XVIII. század fordulóján az európai étkezési kultúrában kezdenek megjelenni az Újvilág növényei. Ezek közül a két legjelentősebb a kukorica és a burgonya. A kukorica viszonylag hamar közkedvelt eledele lesz a szegény parasztoknak és a városlakóknak - a jómódú rétegek mindenhol elzárkóznak tőle - ellentétben a burgonyával, ami sokkal nehezebben terjedt el az Óvilágban, de minden népréteg viszonylag hamar megbarátkozik vele. A hagyomány szerint a kukorica névadója Kolumbusz fia lehetett. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a növényt ő említi először naplójában. Európába portugál hajósok jóvoltából kerül a kukorica. Portugáliát követően Spanyolországban, Franciaországban, Itáliában és Törökországban ismerik meg a növényt. Ezután török közvetítéssel jut a Balkán-félszigetre majd Magyarországra, Ausztriába és a többi német területre. A kukorica kezdetben konyhakerti növényként jelent meg a parasztcsaládok kertjében és ezért adózniuk sem kellett utána. A növény elterjedését ez nagyban segítette, azonban a birtokosok is rájöttek, hogy érdemes a kukoricát szántóföldön termeszteni, s ezzel együtt beilleszteni a földbérleti szerződésekbe, vagyis a terményjáradék fizetése szempontjából egyenrangúvá tenni a hagyományos gabonákkal. A parasztok kukoricatermesztés iránti lelkesedése e döntés hatására igencsak lelohadt és az a helyzet állt elő, hogy a földbirtokosok kezdték ösztönözni a jobbágyokat az "új növény" termesztésére, viszont ettől egy részük elzárkózott. A fordulópont a XVIII. század közepén következik be, amikor a földesurak által gyakorolt nyomáshoz az éhínség kényszerítő ereje is járult.
A kukorica az 1700-1720-as évtizedekben vált általánossá Erdélyben. Ellenben a klimatikusan alkalmatlan észak-kárpáti zónában a növény termesztése nem számottevő. A burgonya a prekolumbián Amerikában valószínuleg a mai Peru és Észak Bolívia területén az Andok magashegyi medencéiben és fennsíkjain vált vadnövényből emberi táplálékká. A spanyolok 1570 előtt hozták be Európába és már 1574-ben a sevillai kórház papjai ezzel táplálták a betegeiket. A krumpli ennek ellenére nem a mediterrán világban lesz meghatározó alapélelmiszer, hanem a kontinens északi és középső részén jól lefedve a kukorica és a szálas tészta által kihagyott részeket. A burgonya magyarországi termesztését eddigi ismereteink szerint elsők között a kamarai birtokokon kezdték meg. Kolozsvári Mátyus Istvántól származik 1762-bol a növény első magyarnyelvű leírása. Tőle tudhatjuk, hogy vízben főzve vajjal eszik. Az 1760-as évektől a kormányszervek folyamatosan népszerűsítették nemcsak étkezési és takarmányozási, hanem ipari (szeszfőzés) céljából is. Azonban az emberek csak az 1814, 1817-es esős, nedves, ínséges esztendők után fogadták el általánosan. Az új növények mellett új italok is jelentek meg, illetve terjedtek el széles körben Magyarországon (kávé, tea, csokoládé, rozsólis). A rozsólis szó az olasz rosoglio-ból származhat (rosolare = főzni, aszalni), viszont nem kizárt, hogy a latin ros solis, azaz nap harmatját jelenti. Európában a XVII században jöttek divatba az édes likorök, és ezek elterjedésében minden bizonnyal nagy szerepet játszhatott XIV. Lajos likőrszeretete, akinek szíverősítő gyanánt készítették. 1686-ban Francesco Procopio dei Coltelli szicíliai nemes párizsi kávéházában, a kávén és teán kívül már kapható volt csokoládé, fűszeres borok és különböző likőrök, így rozsólis is. A rozsólist általában különböző fűszerekkel (szegfűszeg, szerecsendió, fahéj, ánizs, barack, fenyőmag) vagy virágokkal (rózsa, narancs), pálinkával, nádmézzel és esetenként tiszta vízzel (forrás vagy esővíz) napokon, esetleg heteken keresztül erjesztve készítették. Ennek eredményeként egy nagyon kellemes "nőies" italhoz jutottak.  A rozsólisról tudnunk kell, hogy Magyarországon nem a XVIII. században ismerték meg. Bethlen Miklós önéletleírásában olvashatjuk, hogy Buda visszavételének idején is kedvelték és fogyasztották. Ennek Apor Péter Apafi erdélyi fejedelem udvaráról (1661-1690) írt visszaemlékezésében ellentmond: "ha valakit kínáltál volna rosólissal, talán azt gondolta volna, hogy napfeljötte előtt harmatot szedtél, s avval kínálod, avagy rozsból is sült kenyérrel kínálod". Apor korához való elfogultságát ismerve ez nem fedheti teljes mértékben a valóságot. A rozsólisfogyasztás általánossá válása azonban a XVIII. század második felére tehető. Ekkor ugyanis már az inventáriumokban is kezd megjelenni. Egy 1762-ből származó somogyi összeírásban szerepel: "rozsolis pohár metszet, rozsolis égetőt, rozsolis pohár 2 db". A korban a nagyüzemi gyártás is elkezdődött. 1795-ben a Komárom megyei Marcellházán, rozsóliskészítő likőrgyárat alapítottak.

 

www.kiralyiszakacsok.hu

2010. július 3., szombat

Virágcsokor a Svéd Királyságból


Erdély a Magyar Királyság része - Ezer Székely Leány Napja

Először 1931-ben szervezték meg a nívós rendezvényt.


"Hitében erős, erkölcsében tiszta, őseik hagyományához ragaszkodó édesanyákat akarunk." A székelyek sorsáért aggódó értelmiségiek ezzel a jelmondattal szervezték meg 1931-ben az Ezer székely leány napját. Üzenetük ma is aktuális, az 1990-ben újjászülető ünnepet idén július 3-án tartják Csíkszeredában. Őrizni a népdalokat, néptáncokat és visszaadni egykori méltóságát a székely népviseletnek. Ezért hívták életre 1931-ben a szociális testvérek és Domokos Pál Péter néprajzkutató az Ezer székely leány napját.  János Pál gyermekként figyelte az előkészületeket, édesapja unokatestvére, Venczel József szociológus, a főszervező Domokos Pál Péter barátja volt: "Én fentről a boltíves barokk tornácból néztem végig a táncosokat. Kilenc éves gyermek voltam, engem nagyon nem érdekeltek se a nők, se a tánc. De fentről nézni azt a nagy forgatagot, ahogy a különböző székely ruhák, leányok ruhája, a legények csűrdöngölő tánca lejtett ott lent, az kábító volt, szédítő volt" - emlékezett.  Ferencz Jolán nyugdíjas tanárnő az 1940-es években tartott találkozók élményeit idézte: "Népi táncot kellett bemutatni, és a nővérem is a táncosok közé tartozott. Egy alkalommal elmentem meglesni, hogy a nagyok mit csinálnak. Táncoltak, volt, ahol leány leánnyal táncolt, fiú kevés volt, s ezt a háború okozta."  "Négyesével mentek, énekeltek szép énekeket" - így emlékszik a hetven évvel ezelőtti ünnepre Miklós Lászlóné, aki a két Somlyóhegy közötti nyeregben bemutatott egyik színdarab szereplője volt. Boros Károly főesperes, az Ezer székely leány napja Alapítvány elnöke szerint az előadások is lelki töltekezés lehetőségei voltak a fiatalok számára, akik közül sokan jobb megélhetés reményében vándoroltak el szülőföldjükről. Ez a találkozó a népdal és néptánc ünnepe is. "A tánc és a dal ezen a helyen imádság a Nagyboldogasszonynak, a Magyarok Nagyasszonyának. Az idén több mint 800 fellépő lesz a helyszínen, de a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes is több mint száz munkatársával, illetve tanítványával közösen lép színpadra" - mondta el András Mihály, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes igazgatója. Az a település, amelyet a legnépesebb székelyruhás csoport képvisel idén is esketői székeket kap ajándékba. Lesz kézműves kiállítás és vásár, "népszámláló" aranykapu, közös tánc és közös fotó is.

(Duna TV, Térkép)

Pálfordulás - Új királyi kancellár a Sándor Palotában



2010. július 1., csütörtök

A Király miniszterelnöke

Erdély a Magyar Királyság része!
Semjén Zsolt a Székely Nemzeti Tanács delegációjával találkozott Megerősítették elkötelezettségüket Székelyföld autonómiája iránt Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes és a Székely Nemzeti Tanács delegációjának tagjai csütörtöki budapesti találkozójukon. A miniszterelnök sajtóstábjának közleménye szerint a miniszterelnök-helyettes hivatalában fogadta a delegáció tagjait: Izsák Balázs elnököt, Tulit Attila alelnököt és Árus Zsoltot. A felek a megbeszélésen megerősítették elkötelezettségüket az autonómia mellett az Európában kialakult formák szerint, különös tekintettel a Székelyföld autonómiájára. A tanács honlapja szerint a Székely Nemzeti Tanács a székelység közképviseleti testülete. A szervezet célja többek között, Székelyföld őshonos lakossága, a székelység nevében igényelni és elnyerni a történelmi terület autonómiáját, nemzeti alapú eurórégióvá nyilvánítását.

Keresés ebben a blogban

Oldal statisztika: összes oldalmegjelenítés