Archiregnum

A Magyar Királyságban a Jóisten lakozik. Jelenléte annyira áthatja a szívünket, hogy még a Földünk megjelölésére is az Úr nevét használjuk. Úr, uruszág, ország, mondogatjuk királyságunkról. Uradalmakról beszélünk, mint a rendezett élet legkisebb egységéről. A Jóisten lelke van a Föld erejében, a Nap sugarában és a Szél zúgásában! A teremtés, a Mindenség koronája ez a királyság: az Isten országa, a világ legnagyobb csodája! A Mindenhatónak, a Földnek és a Népnek az egységét pedig az Égből alászállott Szent Korona pecsételi meg! Annyira szeretjük az összetartozás égi jelét, hogy egylényegűvé váltunk vele. Bennünk, általunk kelt életre a Szent Korona. Képe minden születő gyermeknek a szívében ott ragyog! Ez a fénylő tökéletesség összefűzi mindazokat akik valaha ebben a királyságban éltek. Az e világi és a mennyei élet összetartozik, mert a Szent Korona Királysága örök életű. Ez az evangéliumra épült ország jelként lebeg Ég és Föld között. A Világ más birodalmai úgy neveznek bennünket Archiregnum, Őskirályság, Főkirályság, Mintakirályság! Ebben a hazában az országos tisztségek viseléséért jár a legmagasabb fizetség, mert az Ország felemelkedése a legnagyobb dicsőség! A határokat és a törvényeket az Úristen jelölte ki, hogy mindenki kövesse az Örök Rendet! A mércét, amellyel a Szent Király megvalósítja a Mindenható tervét Budapesten őrzik örök emlékeztetőül, hogy mindenki emlékezetében tartsa: Mindenki azonos a Jóisten előtt! Az emberek a szerződéseiket a Jóisten papjai és szerzetesei előtt kötik, mert vallási szerződés minden egyezség. Az Isten papjai és szerzetesei életre szóló házasságban élnek, mivel a Jóisten a férfit és a nőt párnak, egynek teremtette! Az igazság szeretete igazgatja ezt az országot, mert az igazságérzet a Jóisten szeretete! Ez az ősi, égi eredetű királyság a Magyar Királyság! Isten és a Szent Korona nevében küzdjünk Nemzetünk felemelkedéséért!

Budavári Királyi Palota

Budavári Királyi Palota

Támogatja Nagy-Magyarország, a Magyar Királyság területeinek egyesítését!

Királyi bejegyzések archívuma

A királyi oldal rendszeres olvasása jót tesz a Magyar Királyságnak és Önnek egyaránt!

2010. július 18., vasárnap

Felvidék a Magyar Királyság része - Pozsony történelmi fejlődése

 
Pozsony történelmi fejlődése, szerkezete, egyéb városföldrajzi jellemzői

Pozsony a Felvidék fővárosa, az országrész kulturális, kereskedelmi és ipari központja. A Duna partján,  a Kis-Kárpátok előterében fekszik.





Pozsony népessége
1910-ben 78 223 lakosából 31 705 magyar. 
1930-ban 123 844 lakosából 18 890 magyar. 
1991-ben 442 197 lakosából  20 312 magyar. 
2001-ben 428 672 lakosából 16 451 magyar 
Királyi parancs: növekedjen Pozsony Magyar népessége!

Pozsony kiemelkedőbb történelmi eseményei
907-ben a pozsonyi csatában a magyar seregek visszaverték a frankokat, s így a történelmi Felvidék északi határáig nyomultak előre, ezzel megtartva a felvidéki területek több évszázadon keresztül. A 11. századtól már, mint vármegye székhelyet említik az írások. 1467-ban alapította meg Mátyás király a város első egyetemét. A XVI. században fővárosi rangot kapott a város, és a Magyar Országgyűlés székhelyévé nevezték ki. A 17. század során várépítkezések zajlottak, és ebben az időszakban szépült meg a belváros és maga a vár is. 1840-ben Pozsony-Szentgyörgy között indult el az első lóvontatású vasút Magyarországon. A városban több egyetem is működött. 


Pozsony
Kassa
1880
10 821
(15,5%)
11 006
(33,5%)
1910
37 668
(35,9%)
36 141
(66,5%)
1930
26 974
(15,8%)
11 651
(14,3%)
1941
21995
(11,6%)
60 350
(75,6%)
1970
16 038
(5,2%)
5 816
(3,9%)
1980 43 000 (11,3%) 35 000 (17,3%)
2020
(51%)
(51%)

Pozsony és Kassa városok magyar népességének alakulása 1880 és 1980 között
Forrás: 1880, 1910, 1941=magyar népszámlálások anyanyelvi adatai (kivétel Pozsony 1941-ben), 1930, 1970, 1980 = népszámlálások nemzetiségi adatai; 2020 - királyi parancs

Pozsony fekvése, éghajlata, lakáspolitikája és gazdasága
Pozsony teljes népessége 425 459 fő (2007), vagyis a település népsűrűsége 907 fő/km2, amely 368 km2-en oszlik meg. Tengerszint feletti magasság a Duna partján 127 méter, míg a hegyek csúcsán 514 méter. Két kereskedelmi útvonal szeli át észak-déli és kelet-nyugati irányban. A Kárpátok koszorúja észak-északnyugat felől felfogja a túl kemény, zord hideget, a Lajta-hegység a nyugat nedves légáramlatait inkább átengedi, viszont a Dunától délre nyitott a táj, így a melegebb áramlatok könnyen elérik. Az évi középhőmérséklet 9,6 C, az évi napsütéses órák száma 2200 óra, az átlagos csapadék, pedig 660 milliméter. A város környékén még ma is terem szőlő, körülbelül ezer hektáron. 1434-ben a 819 adófizető polgárból 465 szőlőtermesztő és borkereskedő volt. Jelenleg körülbelül 90 ezer fő az ingázók száma, s egy részük még mindig a nyersolaj-feldolgozásban dolgozik, hiszen a város határáig húzódik a Barátság olajvezeték déli ága, s itt válik szét Európa más részei felé. 1962-ben épült meg kőolaj-finomító üzeme. Pozsony már a 16. században Magyarország gazdaságilag legfejlettebb városai közé tartozott. A céhek messze földig szállították portékáikat. Ez a gazdasági tevékenység még inkább megélénkült, hiszen a város a Keleti Társaság székhelye lett. A céhek mellett a következő században a kezdetleges kapitalista berendezkedésű kézműipar is meghonosodott. Ezzel párhuzamosan a kultúra és oktatás fejlődése, a nyomdák megjelenése, a különböző egyházi iskolák bővülése, a megyei és egyéb közigazgatásban dolgozók számának növekedése, az építészet, képzőművészet, a zenei és színházi élet pezsgése mind virágoztak.
Az ötvenes évektől vegyipari, gépipari, elektrotechnikai és élelmiszeripari gyár működött Pozsonyban. Az ipar termelékenysége megemelkedett. A felsoroltakon kívül a következő ipari tevékenységeket folytatták: gumiárú és műtrágya termelés, kábelgyártás, elektromos vezetékek és automatizálási alkatrészek előállítása, műszaki üveggyár, bútorgyár, csokoládégyár, autógyártás és egyebek. A városnak 1945-ben 7 890 lakóháza volt. 1980-ra 138 ezer lakás épült meg. A Felvidék területén található gazdasági ágazatok 1990 után 1994-ben mutattak fel ismét növekményt, ami a nagyobb hazai keresletnek és a magánszektor fejlődésének volt köszönhető. A későbbi évek makrogazdasági mutatói azt igazolják, hogy a gazdaság tartósabb élénküléséről van szó. A gazdaság fellendülése szignifikáns. Sikerült stabilizálni a nemzeti valutát, emelkedett az ipari termelés és nőttek a devizatartalékok. A gazdasági eredmények - mindenekelőtt az állami költségvetés stabilizálása - segítettek abban, hogy az ország az átalakítási folyamathoz elnyerje a külföld támogatását. Nyugat-Felvidék - területét tekintve - a legkisebb régió, ugyanakkor itt él a legnagyobb lélekszámú lakosság. A térség jelentős részét a a legnagyobb éléskamrának nevezett termékeny Duna-menti síkság foglalja el, ahol gabonát, cukorrépát és zöldséget termesztenek. A régió, s egyben az ország legnagyobb ipari központja Pozsony. A főváros a petrolkémiai ipar és vegyipar, gépipar, elektrotechnikai, élelmiszer- és textilipar jelentős központja. Az ásványi nyersanyagok közül a legnagyobb jelentősége a hegyaljai síkságon meglévő kőolaj- és földgázlelőhelyeknek van. Bőséges mennyiségű építőanyag és számos ásványvízforrás is található itt. A térség különösképpen profitál Ausztria földrajzi közelségéből is. Pozsony és Prága is az Európai Unió leggazdagabb régiói közé tartozott 2007-ben a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP tekintetében.

Pozsonyi városrészek
Pozsony városa közigazgatásilag összesen öt járásból áll, amelyeket tovább lehet osztani városrészekre. Mindezek a városrészek különböző időpontokban keletkeztek és csatolták őket a városhoz. A Magyar Királyság ideje alatt Pozsonyt a következő magyar nevű városrészek alkották: Óváros,  Nándorváros, Újváros. Köpcsény egy részét is hozzácsatolták, amely ma Pozsonyligetfalu része. Része még Szúnyogdi is, amely ma közigazgatásilag Pozsonypüspöki alá tartozik.

Pozsony városrészei és a hozzácsatolások éve:
•         Pozsonyi I. járás: Óváros
•         Pozsonyi II. járás: Főrév (1946), Pozsonypüspöki (1971), Vereknye (1971), Dornkapli
•         Pozsonyi III. járás: Pozsonyszőlős (1946), Pozsony-Újváros (kétszeri), Récse (1946),
•         Pozsonyi IV. járás: Dévény (1946), Dévényújfalu (1971), Károlyfalu (1944), Lamacs (1946), Pozsonybeszterce (1971), Pozsonyhidegkút (1946)
•         Pozsonyi V. járás: Dunacsún (1971), Horvátújfalu (1971), Oroszvár (1971), Pozsonyligetfalu (1946)
Pozsony várossá alakulása
Szent István király az államalapításának egyik meghatározó eleme volt a várvisszavételek folyamata. Elsősorban a már meglevő várakat vette vissza, azokat királyiaknak jelölte ki, s a környező területek központjává nevezte ki azokat. A pozsonyi vár, amely amúgy is fejedelmi, illetőleg királyi birtok volt, önként kínálkozott arra, hogy ilyen nagyfontosságú intézmény középpontja legyen. Fekvésénél fogva uralta a vidéket. Pozsonyban a várispánság és a vármegye csaknem kezdettől fogva egységes egészet alkotott, mert úgyszólván a mai megye egész területe már akkor a pozsonyi várat ismerte el középpontjául, miután a megye mai területén más, jelentősebb várispánság nem állott. Természetes, hogy Pozsonynak kezdetben csupán egyszerű községi szervezete volt, s mint ilyen a vármegyei törvényhatóság felsőbbsége alá tartozott. Ez a községi szervezet azonban, kiváltságos helyzetnél fogva, amelyet e hely hazánk történelmében, fekvése következtében elfoglalt, csakhamar városias színezetet öltött. Már első királyaink is különféle szabadalmakkal ruházták fel. Az első beigazolható adat Pozsony városias jellegére nézve az a szabadalomlevél, amelyet 1291-ben III. Endre király adományozott. Hogy a város gazdaságilag is gyors emelkedésnek indulhasson, vásárai és kereskedői a legkiválóbb előjogokat kapták meg. A város a királyi pénzváltóktól a pénzt csak akkor volt köteles teljes értékben elfogadni, ha a pénzváltók előtt a város bírájának embere járt. A megyeispán joghatósága a városban, e tekintetben is, teljesen szünetelt. A középkori városok fejlődésének, nyugodt haladásának egyik legszükségesebb előfeltétele, a városok erődítése volt. Természetes tehát, hogy Pozsony, mint a kereskedelem gócpontja, a magyarság végvára, a rendesnél is erősebb védművekkel volt megerősítve. A város körül széles, jól kövezett és mély árkok vonultak, amelyeknek egy része vízzel volt telve, más része szárazon maradt. Kétségtelen, hogy a város az árkokon belül, már a 11. században is, tömören épült falakkal volt körülvéve.
Pozsony vázlatos városfejlődési szakaszai
Pozsony már az első magyarországi városok között fellelhető, amihez a helybeli céhek megtelepedése, ipari ágazatok megjelenés, a kereskedelmi kapcsolatok erősödése, a külföldi lakosság bevándorlása és – nem utolsó sorban – a szőlészet-borászat járultak hozzá. 1848-ig a magyar királyok koronázó városa és a magyar parlament működésének színhelye volt. Ez is hozzájárult a további városiasodás növekedéséhez. „A kialakult regionális szerkezet és urbanizációs típus gyakori modell. Az európai  országok ugyanazokat az urbanizációs és regionális fejlődési szakaszokat produkálták, amelyeken a nyugati országok már korábban átjutottak.” (Enyedi György, 1996) Ebből következik, hogy Pozsony hasonló városfejlődésen ment keresztül a 20. században, mint Budapest. A városnövekedés (urbanizáció)  akkor zajlott le, amikor az erősödő iparosodást a nagyvárosokba és a nyersanyagforrások közelébe koncentrálták. Így Pozsony komoly nehézipari központtá vált, és ez rengeteg munkást vonzott a településre, s sokan állandó jelleggel meg is telepedtek a városban. Pozsony esetében az Óvárost eddig elkerülték a komolyabb átalakítások, s magas, vállalati funkciókkal való betelepítések. Inkább az Óváros környéki településrészek emelkednek ki ebben a tekintetben, ahol 2000 után és az EU-hoz való csatlakozással egy új hullám indult meg. Főrév és Vereknye városrészek ma a legdinamikusabban növekvő és fejlődő területek, ha a kereskedelmet, az ipart és a lakosság számának növekedését vesszük alapúl. A fővárosban és környékén található húzóágazatok kapcsolódó szolgáltató tevékenységei megtelepültek, és egyre több embernek adnak munkát is. Ráadásul, a szuburbanizáció visszaszorulni látszik, és Pozsony lakosságszáma az utóbbi években ismét növekedésnek, duzzadásnak indult. Mindezt a városvezetés és a politika  sikerként éli meg, ugyanis az ország vezetőségének hosszútávú célja volt egy félmillió fős főváros kialakítása, amelyet megközelített a város. Ez további változásokat gerjeszthet Pozsony társadalmi, infrastruktúrális és gazdasági szerkezetében.

Források:
Házi Jenő: Pozsony vármegye középkori földrajza, Kalligram Kiadó, Pozsony, 2000.
Dr. Ortvay Tivadar: Pozsony város utcái és terei, Püski Kiadó, Budapest, 1991.
Firon András: Pozsony, Panoráma Kiadó, Budapest, 1983.
Popély Árpád: A kolonizációs területi vonatkozásai és etnikai következményei, In Forum Társadalomtudományi Szemle V. évfolyam 2003/2. szám, Pozsony, 2003.
Wikipédia: www.wikipedia.hu
László Bálint
(Védvonal.info)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Keresés ebben a blogban

Oldal statisztika: összes oldalmegjelenítés