Értékmérő. Tisztelete 1083 után teljesedett ki, amikor Szent László az Árpád-ház legitimálásaként szentté avattatta az államalapítót. Az Istvánt és az ő Szent Jobbját övező kultusz végképp beépült a magyar történelmi köztudatba, az örök legendáriumba. A 12. században a kultikus tisztelet kiegészült Szűz Mária alakjának bevonásával, hiszen első keresztény uralkodónk halála előtt a Szent Koronát Máriának ajánlotta fel. Szent István mítosza ezáltal jelentős metamorfózison ment át, sőt a 16–17. században, az ellenreformáció idején a barokk népi vallásosság elemeit is magába fogadta.
Az elveszett, de Szent László parancsára felkutatott, jelképi erejű Szent Jobbnak a tatárjárás idején nyoma veszett. Csak a 18. században bukkantak rá a dalmáciai antik múltú városban, Raguzában. Mária Terézia a magyaroknak szánt gesztusként hazahozatta a Szent Jobbot, amelyet először Bécsbe, majd a budai várba szállíttatott, ünnepélyes körülmények közepette. Körmenetet ekkoriban még nem tartottak. 
Az első 1819-ben Habsburg József főherceg – az akkori nádor – vezetésével zajlott.
Az államszervező király kultusza mindvégig erősen élt a magyar köztudatban, s a 19. században felerősödött, annál is inkább, mert a magyarságnak sokáig nem létezett saját, egységesítő nemzeti ünnepe. Az erősen protestáns kormányzó, Kossuth Lajos is tudta, hogy ennek a kultusznak erős nemzetkohéziós szerepe lehet. Ezért a magyar szabadságharc vezetői szorgalmazták 1848. augusztus 20-án a körmenet megtartását.
A világosi fegyverletétel után jó ideig nem lehetett Szent Istvánról még csak beszélni sem. 1860. augusztus 20-án engedélyezte először a magyarszeretetéről kevésbé híres Ferenc József a körmenet megtartását, amely azonban hatalmas Habsburg-ellenes tüntetéssé szélesedett. A kiegyezés megkötése, 1867 után, az 1880-as évektől a magyar képviselőház tagjai szorgalmazták, hogy a Magyar Királyság nemzeti ünnepét tegyék augusztus 20-ra, és nyilvánítsák munkaszüneti nappá. Céljukat 1891-ben érték el. Ekkortól a Szent István-nap valóban országos jelentőségű rendezvénysorozattá emelkedett. Nehezítette azonban a helyzetet, hogy a protestáns vezetők mindvégig ágáltak az ünnep katolikus jellege miatt. Augusztus 20. a maihoz hasonlatos képét a két világháború között nyerte el, amikor is Szent István szimbóluma lett a magyar nemzeti egység megteremtésének. Az 1920-as trianoni békediktátum után augusztus 20. lett az az ünnep, amelyhez számos kulturális program – színielőadás, hangverseny, virágkorzó – és szórakoztató esemény, tűzijáték, ökörsütés, légi bemutató, kézművesvásár, lóverseny kapcsolódott. 
Persze nem maradhatott el a budai várban megrendezett pompázatos Szent Jobb-körmenet sem. Ezen a napon avatták fel a Ludovika Akadémia udvarán a fiatal tiszteket is. 1938-ban, Szent István halálának 900. évfordulóján jubileumi évet hirdettek, amikor is az egész országban aranyvonaton vitték körbe a Szent Jobbot.
A második világháború után sejteni lehetett, hogy az ünnep elveszíti egyházi jellegét. Éppen ezért a klérus, élén Mindszenty József bíboros-hercegprímással, a Szent Jobb-körmenetet – ahol ÁVH-s besúgók is szép számmal képviseltették magukat – antibolsevista protestálásként vezényelte le. 1948-ig, a fordulat évéig több százezren vettek részt – ekkoriban már a bazilika előtt – az augusztus 20-i körmeneten. Egy év múlva viszont már az ünnepet megfosztották minden egyházi jellegétől. Augusztus 20. a Magyar Népköztársaság születésének és a kommunista alkotmánynak a napja lett. A körmeneteket betiltották, de a tisztavatás, a tűzijáték – a panem et circenses jegyében – megmaradt. És e napon lakótelep-, pályaudvar- és iskolaátadások zajlottak. 
Szent István kultikus napja a rendszerváltás után nyerte vissza régi fényét, bár egyes politikai erők ekkor sem hagyták meg méltóságában, érintetlenül az ünnepet. A balliberális koalíció tagjai gyakorta gunyoros megjegyzésekkel illették a tradicionális Szent Jobb-körmenetet, és az ünnep mély tartalmát a tűzijáték meg a légi parádé külsőségeivel igyekeztek helyettesíteni – nem sok sikerrel… A 2006-ban bekövetkezett szörnyű tragédia, amikor a vihar a rakparton érte az ünneplő tömeget és áldozatokat szedett, megrendítette a közvéleményt, ráirányította a figyelmet arra, mit okozhat a pénz- és nem emberközpontú ünnepszervezés. Négy ártatlan ember halála és háromszáznak a megsebesülése emlékeztet a tragikussá vált ünnepnapra.
E napot a mai kormányzat az ország születésének napjává szerette volna átkeresztelni. Hasztalan. A tradíció erős. Az államalapító Szent István király napja a köztudatban maradt a régi nemzeti és egyházi fényű ünnep. Amit a kollektív emlékezetből nem lehet kisöpörni.
|
Szent István király és hagyatéka ezerkilenc esztendeje a magyar történelmi valóság megkerülhetetlen része. Etalon. Igazodási pont.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése