500 évvel ezelőtt született Kálvin János, a reformáció egyik legnagyobb alakja, akinek tanításai nem csak a korabeli egyháztörténetet, de a mindennapok világát is megváltoztatták, és megalapozták a modern demokráciát is.A kortársak azonban nem örültek neki túlzottan: egy diktatórikus hajlamú, keménykezű egyházi zsarnokot láttak benne, aki eltérítette útjáról a reformáció lutheri elképzelését.
A kortársak nem rajongtak érte
Az egyházi reformok mellett azonban egy merev erkölcsi szabályzatot is bevezetett, amely nem csak a káromkodásokat, szerencsejátékokat és paráználkodást tiltotta meg, hanem a tánc mindennemű formáját is, még az esküvőkön is. Emellett azokat is elítélték, akik például engedély vagy megfelelő indok nélkül hiányoztak az istentiszteletekről, és az erkölcsi kódex szigorúságára jellemző, hogy a házasságtörést és a homoszexualitást akár halállal is büntethették.
A reformok bevezetése nem ment könnyen, és Kálvinnak nem csak a genfiekkel, hanem az ott élő több ezer francia menekülttel is problémája akadt, akiknek nem tetszett a mindennapi élet ellehetetlenülése. Az egyik legbefolyásosabb 20. századi teológus, Karl Barth szerint „az élet olyannyira szigorú volt a városban, és Kálvin annyira zsarnokian viselkedett, hogy a mai emberek közül senki sem élt volna szívesen abban a városban”. Volt persze, akinek tetszett a sajátos utópia: Kálvin skót követője, John Knox szerint „ez volt a legistenibb város az apostolok napjai óta”. 
Herman J. Selderhuis holland egyháztörténész szerint azonban nem csak ennek köszönhetjük a kortársak Kálvinról kialakított negatív képét: azt nagyban erősítette Szervét Mihály spanyol teológus kivégzése is, akink nézeteit Kálvin olyannyira radikálisnak találtta, hogy a férfit 1533-ban eretnekként elégettette. Emellett a boszorkányüldözések is ekkor kaptak erőre, és Kálvin vezető szerepet játszott a pestis terjesztésével vádolt nőszemélyek elítéltetésében és kivégeztetésében.
Bár Kálvin Genfben saját radikális elképzeléseit a helyi kereskedővilág gazdasági támogatására építette fel, radikalizmusával pont az ő ellenszenvüket sikerült kivívni, hiszen a katolikus igától megszabadulva nem akartak egy újabb korlátozó egyházat a nyakukba venni. Éppen ezért kiegyezésre volt szükség a nyugalomhoz, amely 1555 után már éreztette hatását. Ekkortól engedték a kamatszedést is, amely újabb felhalmozott vagyonokat, a szegények, elesettek és menekültek támogatását, vagy épp a helyi akadémia megalapítását tette lehetővé.
Kálvin tuberkulózisban szenvedett, de több más kór is kínozta, puritán életmódja, a túlzott böjtölés miatt állandó fejfájás gyötörte. Mielőtt Kálvin 1564. május 27-én meghalt, saját haláláról is rendelkezett: eszerint testét a legegyszerűbb körülmények között kell eltemetni. Szerénységéről árulkodott az is, hogy soha nem fogadta el, hogy teológiáját kálvinizmus néven emlegessék.
A reformátor hatása még ma is érezhető a Genfben: a Vöröskeresztet is egy hívő kálvinista, Henry Dunant alapította, és az ENSZ elődjének számító Nemzetek Szövetségét is azért Genfben telepítették le, mert Woodrow Wilson amerikai elnök maga is presbiteriánus volt, így jobban örült egy ilyen döntésnek, mintha a katolikus Brüsszelbe helyezték volna a szervezetet.
Az 500. évforduló kapcsán a Vatikán is megszólalt: "kiváló" reformátornak nevezte a férfit a Vatikán lapja, a L’Osservatore Romano múlt pénteki számában, olyan kereszténynek, akinek "jelentős hatása volt", noha a francia származású svájci vallásalapító rendíthetetlenül szemben állt a katolikus egyházzal. "Tekintve az őt ért bírálatok hevességét, nem hasztalan leszögezni, hogy Kálvin keresztény volt" - írta a lap a fél évezredes évforduló és annak alkalmából, hogy a francia Gallimard kiadó La Pléiade elnevezésű patinás sorozatában megjelentette Kálvin műveit.
A L’Osservatore Romano szerint "csak két ember tudta úgy letéríteni az európaiak egy részét történelmi útjukról, hogy ki tudott jelölni számukra egy másik irányt: Jean-Jacques Rousseau, aki átformálta a 19. századot, sőt a 20-at is, de még inkább Kálvin". Azt taglalva, hogy a reformátor mely területen fejtette ki a legnagyobb hatását, a lap megállapítja: a kálvinista (református) egyház zseniális alkotás, amely felsőbbrendűségének és hatékonyságának köszönhetően ügyesen ellen tudott állni a modernség minden változásának és forradalmának, ellentétben a lutheránus (evangélikus) világ tekintélyelvű merevségével.
mult-kor.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése