Francia Királyság és Versailles XVII.-XVIII. század

 

A király nagy lakosztálya 

 

Bőség szalon, részlet

Apollón szalon, részlet

A királyi lakosztály hét szalonból áll, amelyek a kastély északi oldalán helyezkednek el és a kertre néznek. A szalonokba a padlótól a mennyezetig érő ablakokon keresztül árad a fény , amely újszerű megoldásnak számított építése idején, (1670 körül). Ezeket a szalonokat reprezentációs céllal alakították ki, azért, hogy az uralkodó tetteinek hivatalos hátteret biztosítsanak. Ez az oka, hogy a szalonokat rendkívül gazdagon díszítették, a mennyezet, a falak és a bútorok díszítéséhez a rajzokat Charles Le Brun, a király hivatalos udvari festője készítette. XIV. Lajos nem sokkal később úgy döntött, hogy átköltözik a Márványudvarra néző kisebb lakosztályba. Így a királyi lakosztály szalonjait fogadótermekként használták tovább. Napközben mindenki számára nyitva álltak, a látogatók megcsodálhatták a szalonok díszítéseit, vagy megnézhették a királyt ahogy kiséretével a kápolnába vonul. A király nagy lakosztályának részei:

• Herkules szalon: a szalonok közül ez készült el utoljára a Napkirály uralkodásának vége felé. A szalon helyét eredetileg a kastély kápolnája foglalta el 1682-től 1710-ig az új kápolna felszenteléséig. A Herkules szalon fő dísze két Veronese festmény, amelyeket a velencei doge ajándékozott XIV. Lajosnak hálából a támogatásért a törökök elleni harcban. A Napkirály halála után a szalon díszítésének munkálatai egy évtizedig szüneteltek, végleges formáját 1736-ban nyerte el, amikor François Lemoine befejezte a Herkules megdicsőülését ábrázoló mennyezetfestményt.

• Bőség szalon itt szolgálták fel a frissítőket, kávét, bort, likőröket és ez a szalon volt az előszobája a XIV. Lajos ritkasággyűjteményét tartalmazó termeknek, amelyeket a hátsó falon levő ajtón keresztül lehetett megközelíteni. A ritkasággyűjteményt csak a legelőkelőbb vendégek láthatták. A gyűjtemény legszebb és legritkább darabjai megjelennek Bőség szalon mennyezetfestményén is.

• Vénusz szalon a Diana szalonnal együtt a Vénusz szalon volt a király hálószobájába vezető két előszoba, az 1752-ben lebontott Követek lépcsője ide vezetett. Állami ünnepségek alkalmával asztalokat állítottak fel, rajtuk virág-, és gyümölcskosarakkal. Ez, és az utána következő szalonok bolygók neveit viselik, ami szoros összefüggésben van a nap mítosszal, az egész kastély díszítésének fő témájával. Itt a Vénusz bolygót a mennyezeten a szerelem istennőjének alakjában ábrázolják. A szalonok közül a Vénusz szalon díszítését tekinthetjük a leginkább barokk stílusúnak. Ez az egyetlen olyan szalon, ahol Le Brun a díszítésben egységes egészet alkotott.

• Diana szalon a Vénusz szalonnal együtt a király hálószobájába vezetett, XIV. Lajos idejében biliárdteremnek használták. Dianát, a vadászat istennőjét a Holddal hozták kapcsolatba, ezenkívül testvére volt Apollónak a napistennek. A mennyezet festményei vadászjeleneteket ábrázolnak, utalva Diana istennő mellett a Napkirályra is, akinek vadászszenvedélye közismert volt.

• Mars szalont eredetileg őrszobának használták, ehhez kapcsolódik díszítése és elnevezése is. Később az állami ünnepségek alkalmával táncteremként funkcionált. A kandalló mellett kétoldalt emelvényeket állítottak fel a zenekar számára, melyeket 1750-ben lebontottak. A mennyezet közepén Claude Audran festménye Marsot ábrázolja farkasok által húzott kocsiján. A kandalló felett látható XIV. Lajos kedvenc festménye Dominichino műve, a Hárfán játszó Dávid. Az oldalfalakon a két portré XV. Lajost és feleségét Leszczyńska Máriát ábrázolja, mindkettő Carle Van Loo alkotása.

• Merkúr szalon; eredetileg ez a szalon volt a királyi lakosztály hálószobája bár télen az ágyat áthelyezték egy másik szalonba, hogy helyet csináljanak a játékasztaloknak. A szalont eredetileg tömör ezüst asztalok, gyertyatartók, tükrök és egy, az ágyat a szalon többi részétől elválasztó rács díszítette. 1689-ben XIV. Lajos kénytelen volt a teljes ezüst díszítést beolvasztatni, hogy finanszírozni tudja az Ausburgi Liga elleni háborút. A szalont szinte soha nem használták hálószobaként. Az egyik különleges alkalom akkor volt, amikor XIV. Lajos unokáját V. Fülöp néven Spanyolország királyává nyilvánították, és a fiatal herceg három héten át ebben a szalonban aludt, mielőtt Spanyolországba költözött. Itt ravatalozták fel XIV. Lajos holttestét 1715 szeptember 2-án. A mennyezetfreskót Jean-Baptiste de Champaigne festette és Merkúrt ábrázolja, ahogy kocsiját két kakas húzza. Az napjainkban is látható ágyat Lajos Fülöp helyeztette el a szalonban, amikor a kastélyt múzeummá alakíttatta át.

• Apolló szalon a napistennek ajánlották, akivel XIV. Lajos azonosította magát, ezért ez a szalon volt a legdíszesebb. A mennyezet festményeihez a többi szalonhoz képest ragyogóbb színeket használtak, a szobrokat bearanyozták. A szalon ezüst bútorait, köztük a király majdnem háromméteres trónját szintén be kellett olvasztani, hogy fedezni tudják a háború költségeit. Az ezüsttrónt egy aranyozott fából készült trónszékkel helyettesítették, amely egy perzsa szőnyeggel borított emelvényen állt.

A Tükörgaléria és a hozzá tartozó szalonok 

 

A Tükörgaléria

Szalon részlet

A szalon, a Tükörgaléria, és a Béke szalonja együttesen csaknem száz méter hosszú teremegyüttest alkotnak, ami méltó folytatása, és lezárása a királyi lakosztálynak. A tükörgalériát a hozzá kapcsolódó szalonokkal együtt reprezentációs céllal alakították ki. A Tükörgaléria volt a nagy állami ünnepségek színhelye.1678-ig három másik, a teraszra vezető helyiség is tartozott hozzájuk, ám ezeket lebontották. 1678-ban a francia-holland háború lezárása után lehetőség nyílt újabb átalakításokra, ekkor kezdődött a Tükörgaléria és a hozzá tartozó két szalon építése Hardouin-Mansart irányításával. A dekorációt ezekben a termekben is Le Brun tervezte, majd műhelye segítségével elkészítette a festményeket. A tükrök nemcsak a nap, hanem a gyertyák fényét is visszaverték. A níjmegeni béke jelentette XIV. Lajos uralkodásának csúcspontját, így a Háború szalon összes festményének témája Franciaország győzelme ellenségei felett. A Tükörgaléria, ami egy 73 méter hosszú folyosó, világosan kinyilvánítja Franciaország politikai, gazdasági, és művészi sikerét:

• politikai siker: a mennyezet harminc festménye XIV. Lajos uralkodásának első tizennyolc évét illusztrálja 1661-től a níjmegeni békéig.
• gazdasági siker: a teremben található 357 tükör bizonyítja, hogy a francia ipar képes volt megtörni Velence tükörmonopóliumát.^[2]
• művészi siker: a márvány oszlopokat egy újfajta típusú, francia oszloprendnek nevezett aranyozott bronz oszlopfőkkel díszítették.^[2]

A Tükörgalériát leggyakrabban a nemesség találkozóhelyeként használták, naponta nyitva állt az előkelő sőt még a közrendű látogatók előtt is. Csak kivételes esetekben tartottak itt ünnepségeket, olyankor, amikor a király a legmesszebbmenőkig hangsúlyozni kivánta udvara pompáját, rendszerint külföldi követek fogadásakor. Ilyenkor a Tükörgaléria egyik végén emelvényt állítottak fel a király trónszéke számára. Ilyen kivételes alkalom volt 1685-ben a genovai doge látogatása vagy 1715-ben a perzsa, 1742-ben az Oszmán Birodalom követének fogadása. Ezenkívül itt tartották 1697-ben XIV. Lajos unokájának és 1745-ben XV. Lajos fiának esküvői ünnepségét. A Háború szalonja -középpontjában Antoine Coysevox-nak az ellenséget eltaposó uralkodót ábrázoló domborművével- XIV. Lajos győzelmét ünnepli, a Béke szalonja viszont az uralkodása alatt beköszöntött békét. XIV. Lajos uralkodása után a szalont egy paravánnal leválasztották a Tükörgalériától és a királyné lakosztályához csatolták. XV. Lajos uralkodása alatt a szalonban a királyné, Leszczyńska Mária kívánságára minden vasárnap koncerteket adtak. Később utóda Mária Antónia a szalonban játéktermet rendezett be.

 

A királyné lakosztálya 

A királyné hálószobája

Királyné testőrségének szobája, részlet a mennyezet díszítéséből

A királyné lakosztálya szimmetrikus a király lakosztályával és a déli oldalról néz a kastély kertjére. A királyné lakosztálya ellentétben a király lakosztályával -amelyeket reprezentációs célra használtak- egészen a francia forradalomig az egymást követő királynék, és trónörökösnék lakhelye volt. Mária Terézia 1683-ban bekövetkezett halála után két trónörökösné Mária Adelheid savoyai hercegnő és Mária Jozefa Karolina szász hercegnő lakott benne, majd Leszczyńska Mária királyné 1725-től 1768-ig, majd legvégül Mária Antónia 1770-től (amikor még csak trónörökösné volt) 1789-ig. A királyné lakosztálya öt helyiségből áll:

• a királyné hálószobája, a legfontosabb helység, ahol a leggyakrabban tartózkodott. Reggelenként látogatókat fogadott, felkelési szertartása a királyéhoz hasonlóan óramű pontossággal zajlott. A királyi gyermekek is ebben a szobában születtek. A szoba díszítése a három királyné kívánságait tükrözik, a mennyezet dekorációja Mária Terézia, a festmények Leszczyńska Mária, a bútorok és a kandalló Mária Antónia idejéből valók.
• a nemesek szalonja előszobaként használták a királyné hálószobájához. Itt fogadta hivatalos körülmények között vendégeit, valamint ebben a szalonban társalkodott udvarhölgyeivel. Mária Antónia az egész dekorációk kicseréltette, csak a mennyezetfestményeket tartotta meg. A szalonban a legújabb angol divat szerinti bútorokat helyeztek el, melyek abban a korban sokkal modernebbül hatottak, mint a kortárs francia bútorok.
• az étkezőben zajlottak a szertartásos és nyilvános étkezések, melyek mindig nagy tömegeket vonzottak. Az asztalnál csak a királyi család tagjai foglalhattak helyet. Körülöttük hercegnők, hercegek és magas beosztású hivatalnokok ültek zsámolyon. Végül következtek azok, akik rangjuk vagy a király kegye alapján jelen lehettek, de állva kellett maradniuk. XIV. Lajos majdnem minden nap részt vett ezeken a nyilvános étkezéseken, XV. Lajos azonban jobban kedvelte a privát vacsorákat, ahol a királyi családon kívül csak néhány bizalmasa volt jelen. XVI. Lajos idejében Maria Antoinette kívánságára egy pódiumot állítottak fel egy zenekar számára.
• a királyné testőrségének szobája, ahol éjjel-nappal tizenkét testőr teljesített szolgálatot. A Királyné Lépcsője, vagy más néven a Márványlépcső is ide vezet. Versailles-ban csak a királynak, a királynénak és a trónörökösnek volt személyi testőrsége. A királyné lakosztályában ez az egyetlen helyiség amelynek megmaradt 17. századi díszítése. A királynék szinte sosem tartózkodtak itt, így nem fordítottak figyelmet a szoba díszítésére.
• a koronázási terem; a nagyméretű termet a 19. században teljesen átépítették, amikor Lajos Fülöp király a kastélyt múzeummá alakíttatta át. Ebben a formájában a történelmi galériákhoz tartozik, amelyek a kastély jelentős részét elfoglalják. A festmények Napóleon korára utalnak, nevét Dávid híres alkotásáról, a Napóleon megkoronázásáról kapta. A forradalom előtt a termet mérete miatt többféle célra használták pl. esküvői ünnepségekre, nagycsütörtöki lábmosás-ceremóniákra, stb.

A király kis lakosztálya 

A király hálószobája

A hagyományosan a királynak két lakosztálya volt. Az egyik, a király nagy lakosztálya a hivatalos eseményekre, és egy magánlakosztály, ahol az uralkodó a magánéletét élte. Nem sokkal azután, hogy az udvar végérvényesen Versailles-ba tette át székhelyét 1682-ben a király átköltözött egy, a Márványudvar melletti kisebb lakosztályba, amelyet hivatalos és magán célokra is használt. A magánélete egyre inkább nyilvánossá vált, az egész élete egy színielőadáshoz kezdett hasonlítani, ahol minden percet az etikett szabályozott. Ezt az életformát részben követték utódai is, akik viszont figyelmet fordítottak arra, hogy legyen egy privát lakosztályuk is ahová időnként visszahúzódhattak. Egészen a francia forradalomig ez a lakosztály volt a francia királyság központja. A lakosztály négy részből áll:

• a „ökörszem” szalon nevét az ajtó felett elhelyezett ovális alakú ablakról kapta. Ez volt az egyik előszoba, ahol az udvaroncok várakoztak, mielőtt a király fogadta őket. Tizenhét évig a szalon helyén két kisebb helyiség volt. A átalakításokra azért volt szükség, mert a felkelési ceremónián résztvevő udvaroncok száma egyre nőtt, így az előző helyiségek kicsinek bizonyultak. Jelenlegi formáját és díszítését XIV. Lajos utasítására nyerte el 1701-ben.
• a király hálószobája, a francia udvar központja, 1701-ben került jelenlegi helyére a kastély közepére. Amikor a király a hálószobában tartózkodott a belépést az etikett szigorúan szabályozta, ellenkező esetben a szobába bárki beléphetett. A rituális felkelés első részére a „petit lever”-re csak kevés, bizalmas udvaronc léphetett be, később a „grand lever” alatt az uralkodó több száz ember előtt öltözött fel. XIV. Lajos délután egy óra körül visszatért a hálószobába és egyedül ebédelt néhány bizalmasa társaságában. Ebben a szobában zajlottak a magánkihallgatások, egyes követek fogadása és a legmagasabb rangú tisztek eskütétele. XIV. Lajos utódai egy kisebb, kényelmesebb hálószobát használtak.
• a tanácsterem helyén is eredetileg két, kisebb helyiség volt, az egyiket XIV. Lajos dolgozószobának használta, ahol minden nap délelőtt 11-től ebéig tanácskozott minisztereivel. 1755-ben XV. Lajos alakíttatta át jelenlegi formájára. A falak díszítését Antoine Rousseau készítette Gabriel Rousseau tervei alapján. Több mint egy évszázadon keresztül a legnagyobb horderejű politikai döntéseket itt hozták meg, köztük 1775-ben Franciaország belépését az Amerikai függetlenségi háborúba.
• a király kis lakosztályába vezető márványlépcső számított a kastély legfontosabb lépcsőjének, két irányba vezetett, a király és a királyné lakosztályába. 1681-ben építették, hogy a kastély túloldalán lévő, az azóta lebontott Követek lépcsője párja legyen. A lépcső díszítésének alapja a különböző színű márványok használata.

A király magánlakosztálya 

XV. Lajos íróasztala

A király magánlakosztálya a Márványudvarra és a Királyi udvarra néz. XV. Lajos utasítására alakították ki egy kisméretű őrszobával kezdve a munkálatokat, hogy a király lakosztályába vezető lépcső őrzése biztosítva legyen. A lépcső az első emeletre vezet, ahol két előszobát, egy hálószobát és egy dolgozószobát építettek. A dolgozószobából újabb, már korábban meglévő termek nyílnak. XIV. Lajos uralkodása alatt ezekben a helyiségekben helyezték el a király ritkasággyűjteményét, közöttük Leonardo Da Vinci híres festményét a Mona Lisát.

• XV. Lajos hálószobája 1738-ban készült el, nem messze XIV. Lajos díszes ám rendkívül célszerűtlenül kialakított hálószobájától. Kisebb elődje szobájánál, viszont déli fekvésű, ezért könnyebben befűthető. A falak díszítését Jacques Verbeckt szobrász készítette. A hálószobán 1789-ig csak minimális mértékben változtattak egy kis öltözőkabin hozzáadásával, és néhány új bútorral.
• XV. Lajos dolgozószobája, sarokszobának is nevezik, mert egyik oldalról a Márványudvarra, másik oldalon a Királyi udvarra néz. XV. Lajos uralkodása alatt a szobát többször is átalakították, ami komoly összegeket emésztett fel. A falakon látható domborműves díszítésű panelek Jacques Verbeckt legszebb munkái. A bútorzat legkiemelkedőbb darabja XV. Lajos zárható tetejű iróasztala (az első^[2] ilyen típusú asztal), ami lehetővé tette a király számára, hogy elöl hagyja fontos dokumentumait, de egyúttal védte is az illetéktelenektől. Nem csak kialakítása és díszítése rendkívüli, hanem a zárszerkezete is, ami lehetővé tette, hogy egy mozdulattal egyszerre kinyissa, illetve bezárja az asztal fedelét és az összes fiókot.
• a fürdőszoba az utolsók között készült el, a falakon lévő medalionokra vízzel kapcsolatos jeleneteket véstek. A fürdőszoba díszítésére nem Verbeckt hanem legnagyobb riválisa Antoine Rousseau kapott megbízást, aki a munkát 1771-ben fejezte be. A fürdőkádat XVI. Lajos idejében eltávolították, mert az uralkodó ide helyeztette el hivatalos, bizalmas iratait.
• XVI. Lajos könyvtárszobája az építész Ange-Jacques Gabriel műve 1774-ben, nem sokkal XV. Lajos halála előtt készült el. Később XVI. Lajos kedvelt tartózkodási helye volt, ahol szabadon hódolhatott a tudományok - főként a földrajz - iránti szenvedélyének.A szoba közepén álló több, mint két méteres asztal lapja egy darab mahagónifából készült.
• a porcelán étkezőt 1769-ben építették XV. Lajos számára. Később XVI. Lajos és Mária Antónia használta éveken át az úgynevezett társasági étkezésekhez, amelyek átmenetet képeztek a szertartásos és a privát étkezések között. Körülbelül negyven személy vehetett részt rajtuk, ha a hely kevés volt akkor a férfiak a szomszéd helyiségben étkeztek a biliárdasztalon. Azért hívták porcelán szalonnak, mert minden évben itt állították ki a Sèvres porcelángyárban készült legszebb darabokat.
• játékterem; eredetileg itt volt XIV. Lajos ritkasággyűjteményének egy része, de a többszöri átalakítás miatt napjainkban ebből már semmi nem látható. A szoba jelenlegi formája azt az állapotot tükrözi, amikor XVI. Lajos idejében játékteremnek használták. A bútorzatot, amit a forradalom idején elárvereztek nagyrészt sikerült visszavásárolni.