Archiregnum

A Magyar Királyságban a Jóisten lakozik. Jelenléte annyira áthatja a szívünket, hogy még a Földünk megjelölésére is az Úr nevét használjuk. Úr, uruszág, ország, mondogatjuk királyságunkról. Uradalmakról beszélünk, mint a rendezett élet legkisebb egységéről. A Jóisten lelke van a Föld erejében, a Nap sugarában és a Szél zúgásában! A teremtés, a Mindenség koronája ez a királyság: az Isten országa, a világ legnagyobb csodája! A Mindenhatónak, a Földnek és a Népnek az egységét pedig az Égből alászállott Szent Korona pecsételi meg! Annyira szeretjük az összetartozás égi jelét, hogy egylényegűvé váltunk vele. Bennünk, általunk kelt életre a Szent Korona. Képe minden születő gyermeknek a szívében ott ragyog! Ez a fénylő tökéletesség összefűzi mindazokat akik valaha ebben a királyságban éltek. Az e világi és a mennyei élet összetartozik, mert a Szent Korona Királysága örök életű. Ez az evangéliumra épült ország jelként lebeg Ég és Föld között. A Világ más birodalmai úgy neveznek bennünket Archiregnum, Őskirályság, Főkirályság, Mintakirályság! Ebben a hazában az országos tisztségek viseléséért jár a legmagasabb fizetség, mert az Ország felemelkedése a legnagyobb dicsőség! A határokat és a törvényeket az Úristen jelölte ki, hogy mindenki kövesse az Örök Rendet! A mércét, amellyel a Szent Király megvalósítja a Mindenható tervét Budapesten őrzik örök emlékeztetőül, hogy mindenki emlékezetében tartsa: Mindenki azonos a Jóisten előtt! Az emberek a szerződéseiket a Jóisten papjai és szerzetesei előtt kötik, mert vallási szerződés minden egyezség. Az Isten papjai és szerzetesei életre szóló házasságban élnek, mivel a Jóisten a férfit és a nőt párnak, egynek teremtette! Az igazság szeretete igazgatja ezt az országot, mert az igazságérzet a Jóisten szeretete! Ez az ősi, égi eredetű királyság a Magyar Királyság! Isten és a Szent Korona nevében küzdjünk Nemzetünk felemelkedéséért!

Budavári Királyi Palota

Budavári Királyi Palota

Támogatja Nagy-Magyarország, a Magyar Királyság területeinek egyesítését!

Királyi bejegyzések archívuma

A királyi oldal rendszeres olvasása jót tesz a Magyar Királyságnak és Önnek egyaránt!

2013. augusztus 16., péntek

A királykoronázás útvonala és állomásai

A koronázás útvonala
A királyok koronázásukra rendszerint Budáról érkezvén a középkorban Buda felé használatos úton közlekedtek. Erről érkeztek. Itt állott a koronázással kapcsolatba hozható három épület, a Szent István kápolna (1), a Szűz Mária kápolna (2) és ehhez kapcsolódóan a Királykút (3).
A Budai kapun (4) a Belvárosba belépvén az újabb királyi várba és palotába (5), innen pedig a préposti palotába (6) vezetett az útjuk. A koronázási szertartás a Szűz Mária tiszteletére szentelt királyi bazilikában (7) történt. Innen a Szent Péter templomba (8) majd pedig a Palotai kapun (9) és az Ingoványi kapun (10) át a Szent Márton templomba (11) vonult a koronázási menet. Végül a koronázást megelőző éjjelen a Szent Imre kápolnába (12) vezették, amely Szent Imre születési helyén épült. A középkori Buda felé vezető út, illetőleg a koronázási menet útvonala, tehát a koronázási ceremónia színtere azonos a mai Buda felé vezető 7-es számú országút, a Budai út, Király sor, Móricz Zsigmond út, Berényi út, Szekfű Gyula út, Zichy liget, Fő utca, Városház tér, Koronázó tér, Liszt Ferenc utca, Piac tér, Vörösmarty tér, Széchenyi utca, Horvát István utca nyomvonalával.

A Buda felé vezető országút
Míg a 7-es országút, Budapest – Székesfehérvár – Siófok, majd a Balaton déli partja mentén kiépített szakaszát, csak a 18-19. században, addig a Zágráb felé eső részt már 1464-ben megnevezték. A Buda felé vezető szakasz névadása legtöbbször az utca irányára (Buda) utal: Via ad Pakozd versus Buda (1730 k.),  Budai út (1826, 1899 e., 1899, 1904, 1924, 1929, 1932, 1990, 2004). Az elnevezés arra is utalhat, hogy az utcát, vagy annak egy szakaszát újonnan nyitották: Via Nova (1797), Via neo erecta (1804). A Budai Ország Út (1826) esetében a névadás egyúttal az út irányára és típusára is fényt derít. Az utca irányára, típusára, helyére nézve kapunk információt a Budai út-Erzsébet ligetsor-Külső Budai út (1909) elnevezésből. Irány- és helymutató névadás a Budai út –külső Budai út (1921) és a Budai-út és Budai-út külső (1931). A már ismerteken kívül az 1222-ben II. András király által kiadott Aranybullának is emléket állít néhány útnév: - Budai út-Aranybulla út (1937), Budai út-Aranybulla út (1943).  A Civitas Exterior egykori erődített részéről indult, ugyancsak Buda felé, az 1797-ben Via Postale ex Palota Buda. Az út nevéből megtudjuk, hogy ekkor Palota és Buda között postaútként használták. 1826-ban is útirányt jelző neve van, Budai Ország Út. Későbbi nevét valószínűleg annak köszönhette, hogy a középkori koronázási ceremóniákra érkező királyaink ezen az úton jöttek: Király sor és Alsókirály sor (1899), Felsőkirály sor (1899, 1924: Felső Királysor) 1932), Alsókirály-sor (1929)1932, Felső Király sor és Alsó Király sor (1899 e.: 1904, 1909, 1921, 1931, 1937, 1940, 1941, 1943). A felséges név: mára újra Király sor (2004) olvasható az utcanév táblákon.

A Szekfű Gyula utca
A Budára vezető országút Budai külváros területére eső szakasza a középkorban a Szent Miklós utca nevet viselte. (1495, 1543: platea Sancti Nicolai, 1499: Platea … Sancti Nicolai, 1539: Szent Miklós negyed. Később az utca Chemin de Buda (1689), Ofnerweg (1691), Weg nach Ofen (1730 k.) névadása az utca irányára utal. Az ezt követő elnevezések az itt létesített temetőre (Csutora Utsza (1826)), személyekre, illetve útirányra (Engels Frigyes utca (1957, 1984-85, 1959), Engels Frigyes utca, Berényi u. (1972), Szekfű Gyula u. (2004)) utalnak.

A Fő utca
A Fő utcában egyetlen egy középkori ház homlokzatát sem ismerjük. Ennek ellenére az ismert történelmi városalaprajzok ismeretében egyértelmű, hogy az utca a középkori utca hozzávetőleges nyomvonalán fut és eredetileg a belváros két kapuját (Palotai- és Budai kapu) kötötte össze a Theatrum Civitatis és a mai Liszt F. utca segítségével. A középkori város legfontosabb, legimpozánsabb utcája volt. Nem véletlen tehát, hogy a középkori Vicus Magnusszal azonosítottuk. Nagy Lajos véleménye szerint már az új Budai kaputorony építésével összefüggésben, 1647-ben kiszélesítették az utcát. Bizonyos azonban, hogy 1809-ben József nádor tiszteletére, díszes bevonulását előkészítvén, lebontották a Budai kapu melletti városfalszakaszt, hogy megnyissák az utcát észak felé és egyúttal a palatinus tiszteletére Nádor utcának keresztelhessék el. Valószínű azonban, hogy a középkori utca kiszélesítésére már korábban sor került, hiszen mellette 18. századi házak homlokzatai is állnak. A Vicus Magnus (1387, 1406, 1470,1489 névadás az utca nagyságára, fontosságára, a névalak az utca irányára derít fényt. Nádor Utsza (1809, 1826) Az utcát valószínűsíthetően 1809-től, József nádor tiszteletére nevezték így (Nádor Utcza (1872 k.), Nádor utcza (1899 e.), Nádor utca (1899), Nádor utca (1909)).

A Városház tér   
Az Árpád-kori piactér a korai királyi vár, a prépostsági épületegyüttes, a Szent Bertalan templom és a Szent Jakab templom között terült el a Palotai kapu közelségében. Mai ismereteink alapján (Dormuth Árpád 1936-ban végzett feltárásakor a városháza falával párhuzamosan futó középkori fal, azaz a korai királyi vár fala dél felől, a királyi bazilika fala keletről, északról a ferences templom előtt talált romok és a Hiemer-ház előtt talált középkori falak, nyugatról pedig a Jókai u. 2. és a Liszt F. u. 1. között rekonstruálható homlokzati falak vonala határolta), így a tér nyugati oldalától kelet felé egy enyhén összetartó oldalvonalú téglalap alaprajzú térről beszélhetünk. A teret a középkori piac- térrel, a Theatrum Civitatis-szal azonosítottuk. A közelmúltban Szabadság tér volt a neve. A Piactér elnevezésénél többször említik a téren folyó tevékenységet, a piacot. 1077–1095 között Szent László király törvényeiben és azt követően többször megnevezik a város piacát. Az 1249 előtti hetipiac vásárvámja a bazilika és a veszprémi püspök jövedelmét gyarapította. A fehérvári piac jelentőségére a „pondus Albensis,"a fehérvári súly, mely a pénz értékét szabályozta, illetve a fehérvári véka elnevezés is utalhat. 1153-ban, az arab Idrisi, Fehérvár sokak által látogatott vásáráról és rendszeresen működő iparos műhelyeiről írt. Ezeket a vásárokat már ekkor a Theatrum Civitatis területén tartották. Ennek Dlugoss leírása sem mond ellent, miszerint a piac a Szent Péter templom mellett volt. Ugyanis a Theatrum Civitatis sem feküdt messzire a templomtól, ám a Dlugoss által említett piac lehetett a Vicus Teutonicalis mellett levő húspiac is. 1249-ben a fehérvári polgárok megkapják a vásárjogot. Bizonyos, hogy 1279 előtt már országos vásárok voltak Fehérváron augusztus 12-28. között. A 13. században már borral kereskedtek a fehérvári latinok. Egy 1373-ban kelt adat szerint a szebeniek viaszt szállítottak a fehérvári piacra. A fehérvári vásárok az állatforgalom és az állatkivitel tekintetében Pest mellett a legjelentősebbek voltak, e városok fontosságára utal egy 1431-ben és egy 1433-ban kelt oklevél. Korábbi fehérvári marhavásárokra utal, hogy már 1384-ből ismerünk szíjártót a városban. 1498-ban elrendelték, hogy a harmincadok Fehérvár, Buda és Pataj kivételével csak az ország határain létezhettek. Székesfehérvár a nagy fontosságú Buda–Zágráb–Zengg útvonal egyik legjelentősebb állomása volt, de 1431-ben kismartoni textilkereskedők is megfordultak Fehérvár országos vásárán. Fehérváron működött szabó, majd szabó céh 1443-ban, illetve 1512-ben. 1498-ban Fehérvár polgárainak bérelt földjeit bor- és gabonakilenced alá vetették. A 15. században erdélyi és bártfai kereskedők üzleteltek Fehérváron, vásárát 1477-ben, hetivásárát 1498-ban említi oklevél. Kubinyi András kutatásai alapján tudjuk, hogy a középkori Fehérváron évente négy országos vásárt valamint két hetipiacot tartottak. A városban folyó kiterjedt piaci tevékenység a török hódoltság alatt sem szünetelt. 1545-ben vásártéri- és vásár adó kivetése jelzi, hogy a teret is igénybe vették. A hódoltság-kori áruk összetételéről 1545-ben a Szigeti és Ingoványi kapuknál levő vámhelyek vámtevékenységéből értesülünk. Ezeknél a kapuknál bort, állati bőröket, élő állatot, textíliát és vasárut vámoltak el. A vásárteret 1547-ben, 1548-ban és 1558-ban említik a defterek. 1560-ban Dsafar Báli fizetett a kapu, a bolt és a vásártér bérletéért. A török hódoltság idején, 1544-ben a piac felé vendéglőszerű épület nézett. Hogy a piac helye a törökkor után is a mai Városház téren maradt, bizonyítja egy 1706-ban íródott városi rendelet, mely szerint minden adás-vételt itt kell lebonyolítani. A tér környékén állt a Szent Imre kápolna tulajdonában levő, középkori rostásház, illetve a forrásokban 1544-ben felbukkanó, Dósa Imre „három császár", vagy „három király"-féle háza. Ugyanekkor a defterekben egy, a Piac térre néző nagy vendéglőszerű épület is szerepel. Az 1689-es városalaprajzon La Vergne „11. Les bains" megnevezéssel négyzetes alaprajzú török fürdőt ábrázol. A fürdő a városház tér (Theatrum Civitatis) közepén áll, nyugati fala egyvonalban állt az Oskola utca – Arany János utca vonal keleti házsora homlokzati falaival. Evlia Cselebi 1664-ben egy várbeli fürdőt látott és ez csak az akkor már álló Güzeldzse Rüsztem pasa fürdő lehetett. Behrám Dimiski néhány évvel később már két fürdőt írt le. Elképzelhető tehát, hogy a tér középpontjában álló fürdőt csak 1670 körül építették. Mindenesetre viszonylag kevés ideig állhatott, hiszen már 1688-ban a városi tanács első üléseinek egyikén – mint az a jegyzőkönyvben áll – jutalmat fizetnek azoknak a városi polgároknak, akik az egyik fürdő bontásában részt vesznek. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól akkor, amikor úgy véljük, hogy csakis ennek a fürdőnek a bontásáról lehetett szó, hiszen a fürdőt az 1691-es és a későbbi városalaprajzok már nem ábrázolják. A jégverem a Városház tér (feltárásakor: Szabadság tér) keleti részén, részben az Országalma helyén állott. 1602-ben már létezhetett, hiszen ekkor három török túszt vezettek, majd zártak be az élelmiszerraktárba. La Vergne 1689-ben készült felvételi rajzán e helyütt kettős építmény áll. (A másik rész a kútház felépítménye lehetett.) Téglalap alaprajzú építményt mutatnak e helyen az 1691-ben, az 1720-ban és az 1738-ban készített városalaprajzok. Tudjuk, hogy az 1700-as évek elején börtönként használták. 1704-ben évi 15 forintért bérelte Rátz Miklós a törökkori jégvermet, mely a Fő téren levő piac területén állt. 1753-ban a város a „török jégverem" lebontását kérvényezte, hogy helyére Szentháromság szobrot építhessenek. Lebontását azonban a katonai parancsnok és a kamara a várható költségek miatt ellenezte. 1767-ben Eilhard György kamarás új jégvermet építtetett. Ezután kerülhetett sor felmenő részének lebontására, belsejének betöltésére, hiszen 1777-ben Holner György mézesbábos már a jégverem egykori helyén bérelt 30 öl területet, hogy a piacon portékáját árusíthassa. Liptay János 1797-ben készült városalaprajza e helyütt már csak egy kutat (Fons Regis) ábrázol, melyet ásatásunk tanúsága szerint részben a jégverem elbontott falaira építettek. A városháza területén öt bélyeges olvasztótégely maradványa került elő. Valószínűleg ötvösműhely működött a környéken. Bizonyos, hogy a városi magistratusnak már korábban épülete lehetett a téren, azonban ezt először csak 1487-ben említették. 1516–1526 között Kalmár fehérvári bíró adott ki oklevelet. Egy verekedés során mások mellett a 12 fehérvári esküdt a városba fát szállító Kerezthes Gáspárt a város házához, vagyis tanácsterméhez hurcolta 1530 november 25. körül. Egy 1539-ben kelt oklevél ismét a város tanácsát említi. A török hódoltság idején nyilván elvették a megszálló hatóságok az épületet a magyaroktól. Valami jogfolytonossága azonban maradhatott a városházának, hiszen az 1691-es német városalaprajz már a mai helyén ábrázolta („9. das Rathaus"), ott, ahol a középkorban, vagy a törökkorban is jelentős, vagy akár középület állhatott. Véleményünk szerint a tatárjárás után, a 14. században, a Theatrum Civitatis déli oldalán épült fel a városháza. A Városház tér történelmi elnevezései: Piactér (1407) (Nevét funkciója után kapta), Forum in Civitate Albensi (1433), Theatrum Civitatis Albaregalis (1487), Forum (1787, 1804), Belső Piac (1826), Nagy Piatz (1826), Városház tér (1899 e.: 1899, 1904: nevét az 1730-óta itt álló városházáról kapta.? 1909, 1931, 2004),  Szabadság tér (1957, 1959, 1972, 1984-85)).

Liszt Ferenc utca
Az utca középkori nevét, ha volt egyáltalán, nem ismerjük. Fontos középkori utca volt, hiszen a Theatrum Civitatist és a Palotai kaput kötötte össze. Az 1738-as német nyelvű városalaprajz szerint az utca déli oldalán, a Palotai kapu mellett állott a Fő őrség (Hauptwacht) helye, melyet 1760-ban Martin Grabner tervei szerint átépítettek. 1776-ban a Palotai kapu mellett említik a Fő őrséget: „ ... neben den Wachthaus bei dem Palotaer Thor." Történelmi utcaneve is csak kettő van ezek Szőgyén Marich és Liszt Ferenc nevét viselik. (Szőgyén M u. (1899 e.), Szőgyén Marich utca (1899), Szőgyén Marich-utca (1904), Szőgyén u. (1909), Szőgyén Marich utca (1931), Liszt F. u. (1980)).

A Koronázó tér
A  középkori koronázó templom illetve annak kerengője helyén épült ki. A középkorban tehát nem volt itt közterület. 1787-ben Plateam Viae nova Comartialis, 1826-ban Fazekas Piatz, 1899-ben pedig a Kórház utcza nevet viselte.

Az Arany János utca
A mai Arany János utca (1957, 1959, 1972, 1984-85, 2004) volt a középkorban a Vicus sancti Petri (1381, 1406, 1446, 1471, 1478, 1511). Nevét az itt álló Szent Péter templomról kapta, melyet   IV. Béla alapított 1225 körül. Négy kőrácsos ablaka a püspöki szh. két tornyán ma is látható. 1543-ban Szent Péter utca városrész, a török kort követően Szent István Utszája (1826) néven illették. Nevét az egykor itt álló Szent Péter templom helyett több fázisban ide épített püspöki székesegyházról kapta, melyet 1689-ben Szent István tiszteletére neveztek el. (1899 e., 1899, 1904, 1909, 1921, 1929, 1931), Szent István u. (1943)

Géza nagyfejedelem tér
A Géza nagyfejedelem tér az egykori korai királyi vár elméleti középpontjában áll. Területén állott a középkori Szent Péter templom. Ettől északra temető terült el, melynek északi oldalán a mai Szent Anna kápolna áll. A templomtól délre állott a plébánia ház, ettől délre és keletre az 1689-es városalaprajz alapján utca futott, mely a Szent Péter templom szentélyétől északkeletre, keleti irányba fordult és a mai Kossuth L. utcába torkollott. Amennyiben a középkorban az utcák a törökkori mahallékhoz hasonlóan háztömböket jelöltek, talán ez az utca is a Szent Péter utca része volt. Mellette, a Szent Péter templommal ellentétes oldalon, a korai királyi vár elbontott falaira épülve polgárházak álltak. A Géza nagyfejedelem tér tehát a középkorban nem létezett. Nevét az egykor itt álló, Géza és Adelheid nyughelyeként számon tartott, Szent Péter templomról kapta, melyet Géza fejedelem alapított. A későbbi Szent István tér (1899, 1904, 1909), nevét az egykor itt álló Szent Péter templom helyett ide épített  Szent István templomról kapta.

A Piac tér (Palotaváros)
A középkori Ingovány falu főutcája volt az Ingovány utca (1494: Inghwanwltza, 1498: Vicus Ingowan, 1546: Inkován városrész). Később beszélő, illetőleg személyeket megörökítő utcanevek voltak rá jellemzőek: Búza piac városrész (1546), Hal Piatz és Búza Piatz (1826), Simor utcza (1899 e.), Hal tér és Simor utca (1899, 1904, 1909, 1921, 1931), Haltér (1924, 1929, 1931, 1932), Simor u. (1924, 1932), Piac tér és Simor u. (1937) Piac tér (1957, 1959, 1972, 1984-85, 1990, 2004). A Simor u.- Boldog asszony tér (1943) névadás azt mutatja, hogy itt állt már Mária szobra.

A Vörösmarty tér
A Vörösmarty tér elnevezése 19. század végi névadás (1899, 1904, 1909, 1921, 1929, 1931, 1932, 1943, 1957, 1959, 1972, 1984-85, 1990, 2004). Korábban e helyütt az Ingoványi kapu állt, az előtte kiépített árokrendszerrel.

Széchenyi utca
Az utca korábbi elnevezései annak irányára utalnak (Schickwarrerweg (1691), Via ad Keresztúr (1730 k.), Weg von Simonthurn (1730 k.).Továbbiakban a 19. század elejétől Sós tó Utsza (1826), majd Széchenyi út (1899 e., 1899, 1929 , 1937, 1941, 1943, 1972, 1984-85, 1990, 2004). Közben Tanyasor (1929, 1932), valamint Széchenyi u. - Tanyasor (1904, 1909, 1921, 1924, 1931, 1957, 1959)

A koronázás állomásai

1. Szent István kápolna  
A koronázás
A király a koronázási ceremónia során kilovagolt a Buda felé elterülő külváros szélén álló Szent István király kápolnába s a kápolna előtt felállított sátornál megesküdött a haza védelmére és az alkotmány megtartására, tudósított a korabeli eseményről Ursinus Velius. 

A kápolna 
Mindenképpen a Budai külvárosban állott, véleményünk szerint valahol az erődített külváros és a szőlőhegy között. Ezen a területen egyetlen lelőhely létezik, ahol sírt és sírleletet, azaz feltételezhető templomhelyet találtak. A sír, melyben 15. századi kétélű kard volt, a Major u.–Rákóczi u. találkozásánál került elő 1954-ben.

2. Szűz Mária kápolna 

A koronázás 
Tubero Ulászló koronázásakor (1490) elmeséli, hogy amikor a király fényes kíséretével Fehérvárra érkezett, a Szűz Mária kápolnába ment, mely a belváros falain kívül, széles térségben állt. („Sed priusquam rex urbem ingreditur, regni insignia accepturus ad aedem Divae Virginis extra muros, in planitie satis patente sitam, divertit.”) A kápolna előcsarnokából, pedig kíséretével együtt üdvözölte az őt dicsőítő tömeget. Károly János véleménye szerint (adatok nélkül) a királyok Buda felől érkezvén a koronázás előtt itt öltöztek át. Thuróczy krónikájában elítéli aki semmibe véve a hagyományokat nem tért be a Szűz Mária kápolnába, hanem fegyverének csörgése közepette, egyenesen a bazilikába vonult. Ez azt jelenti, hogy a Szűz Mária kápolnában történt átöltözés, felfrissülés és üdvözlés a királykoronázás tradicionális állomása volt.

A kápolna 
Bél Mátyás 1543-ra vonatkoztatott véleménye alapján, miszerint a Szűz Mária kápolna a ferences kolostor közelében állt és mellette nagy sáncot építettek, Fitz Jenő úgy vélte, hogy a kápolna helyét a Budai külváros erődített területén, annak sáncánál, a ferencesek kolostora mellett kell keresnünk. A Vásártéren (ma: Ányos Pál u. – Berényi u. sarok) épülő új polgári iskola munkálatai közben 1931-ben három csontvázra, egy keleti és egy északnyugati irányú épületfalra (melyet erődítménynek tartottak) valamint egy bordás középkori ívrészletre bukkantak. Ugyaninnen 1952-ben egy csontkorcsolya került a SZIKM-be. Az Engels Frigyes (ma: Szekfű Gy.-) u. 9. sz. ház előtt húzott csatornázási gödörből 1965-ben Kralovánszky Alán egy homokkőből faragott körtetagos bordatöredéket gyűjtött. A Kovács Sándor (Semmelweis-) u. 2. sz. alatt épülő Egészségházban folyó munkálatok során az épületen belül négy sírt dúltak fel. Egy sírt Molnár Vera tárt fel 1961-ben, 2,5 m mélységben, jelentős újkori feltöltés alatt. A nyújtott helyzetű csontváz tárolása kelet–nyugati irányú volt, sírmellékletet nem találtak. A Vásártér (Horthy Miklós tér, Marx tér, ma: Csitári G. Emil utca, Virág Benedek utca és III. Béla király tér) területéről, tehát a lelőhelyen 1910-ben 13. századi bekarcolt vonaldíszes agyagfazekat, 14. századi vas sarkantyúkat, 15. századi tornasarkantyút, továbbá középkori páncélinget találtak. A Szűcs Gyula (Ányos Pál-) utca 1. sz. ház területén építkezés alkalmával 1955-ben középkori és újkori edénytöredékeket gyűjtött Fitz Jenő. A Szegfű Gyula úton álló Királyi Törvényház telkén 1910-ben 14. századi gyertyatartó, bronz kereszt és bronz csüngődísz került elő. Ugyanitt egyébként római kori gabonatároló hombárt és sok csontot is találtak. A Szűcs Gyula (Semmelweiss-) u. 4. sz. ház területén, építkezés során 1955-ben egy Árpád-kori szürke bögrét és több, 14–15. századi kerámia- és kályhaszem-töredékeket fenőkövet találtak.

3. Királykút
A koronázás  
II. Ulászló koronázásakor 1490-ben, mikor a Szűz Mária kápolnában átöltözött, valószínűleg a Királykút vizével frissült fel. Ez a koronázásra érkező királyok esetében, mint azt Kis Károly példáján látjuk, tradíció lehetett. 

A kút
A középkori eredetű kutat 1796-ban, az akkor már Székesfehérváron élő Jakob Rieder tervei alapján foglalták kútházba. Köztudomásúan kiváló vizet adott.

4. Budai kapu

A koronázás 
A koronázásra érkező királyok a tatárjárás után újabb királyi várral szervesen egybeépített régi Budai kapun át léptek a városba. 

A kapu
A régi Budai kaput az újabb királyi várral szerves egységben, a belváros északkeleti sarkában nyitották. Innen vezetett az út Buda, illetve Esztergom (a Német–Római Birodalom, Lengyelország) és Visegrád, valamint Győr és Bécs irányába. Maga a kapu nem csupán az újabb királyi palotával, hanem a városfallal is egy időben épült a tatárjárást követően. Alaprajzát, nézeti rajzát az 1601-ben készült olasz alaprajzi vázlat és francia metszet, valamint ásatási megfigyeléseink alapján ismerjük. Részletei megfigyelhetők az 1689-es és az 1738-as városalaprajzon. A várost 1601–1602 között elfoglalták a keresztény csapatok. Ekkor, a közelgő török ostrom előtt a város észak–déli közlekedési útvonalát, irányát módosítva a kaput áthelyezték hozzávetőleg a mai Fő utca vonalába. Ezzel egy időben a régi Budai kapu elvesztette eredeti funkcióját. Tudjuk, hogy a vár akkori kapitányát, Warkocs Györgyöt a törökök a Budai kapu előtt ölték meg. Törökkorban, 1558-ban e helyütt a Varsáni kapu vámjáról írtak. 1560-ban Ali fizetett az azab kapu alatti vámszedésért. Mivel ugyanitt említik a lovasok kapuját (báb-i fáriszán), valamint a Palotai- és az Ingováni kaput, valószínűsíthető, hogy a Budai kapu kocsi- és gyalogos kapujáról van szó. Az Azab kapu 1560-ban már javításra szorult, ugyanekkor ácsokat fizettek meg a lovasok kapujának javításáért. A régi Budai kapu tornya 1727-ben még állott, éppen Holzer Regina háza mellett: „Zwischen dem offner Thor und Regina Holzerin ...mit dem Rükhen az die Pasteyn Liegendt ..." Az 1738-as városalaprajzon is látható még a négyzetes alaprajzú torony, mely éppen azt a kis utcát zárja le, mely a Lenhardt (Holzer)- féle ház és a Riemer- és Effert-féle háztömb között húzódott még 1804–1805 táján is és az 1804 és 1805 táján készült bástyarajz felirata szerint éppen ez az utca biztosította a bástyára való bejáratot: „Eingang auf die Bastein". Részletei még a 18. század végén is álltak, hiszen egy 1787. június 8.-i telekkönyvi bejegyzés szerint Lenhardt János háza szomszédságában még látható volt a régi Budai kapu. Az újabb királyi vár nyugati fala mentén alakították ki a régi Budai kapuhoz tartozó falszorost. A falszoros északi és déli végét eredetileg torony zárhatta le. Az északi torony helyett épült Mátyás király idején (1473) a kaput biztosító rondella az újabb királyi vár északnyugati sarkán. Lenhardt János szomszédságában, pedig a déli tornyot említették 1787-ben. Ugyanezt a tornyot ábrázolta az 1738-as városalaprajz. Maga a kapu (vagy kapuépítmény) az olasz alaprajzi vázlat és a francia metszet szerint a falszoros nyugati falán nyílt az északi városfalak és a rondella védelmében. Ezzel átellenben kaput nyitottak az újabb királyi vár falán és a falszoroson át közelíthették meg az 1473-ban épült rondellát, illetve a déli tornyon keresztül magát a várost. A Budai kapu részleteiből kevés falmaradványt tártak fel, rekonstrukciójához falszorosának kiásott (1990.) keleti falszakasza. ad támpontokat a történelmi városalaprajzok mellett.1473-ban épített rondelláját az olasz alaprajzi vázlat és a francia metszet, maradványát a Király bástya északnyugati sarkánál az 1691-es városalaprajz ábrázolja. Északkeleti falszakaszát és indítását 1990-ben és 1995-ben tártuk fel. 

5. Az újabb királyi vár és palota 

A koronázás
Koronázáskor az ünnepi lakoma színhelye. 
A király koronázásakor itt volt a főurak és a vendégek gyülekezési helye.

A vár és palota
A városfallal egy időben épült fel az újabb királyi vár és palota a belváros északkeleti sarkában. Egykori részleteit az Országzászló tér (korábban: Gagarin tér), a Várkörút (korábban: Népköztársaság út), a Fő utca (korábban: Március 15. utca) és a Basa utca közötti területen tárták fel leletmentések. A „városi” vár és a kapu korszakának jellegzetes alkotásai. Kőszegen, Városszalónakon, Kismartonban, Pécsett és más városokban elhelyezkedése megegyezik a fehérvárival. Az erődítésfalak mindenütt palotát ölelnek körül. A korai királyi vár és palota felhagyását követően először 1252 körül említi írásos adat a királyi palotát (Alba curia). Egy 1259-re vonatkozó és egy 1270-ből származó adat „castrum"-nak nevezte. 1264-ben (aule ... regis) és 1273-ban (1272. augusztus 6. után) (... in nostre maiestatis domum ...) királyi palotát említenek az oklevelek. 1277-ben Demetrius magister volt a királyi palota kancellárhelyettese. Károly Róbert 1332-ben köszvényt kapott Fehérváron és visszafordult Visegrádra. Ez jelentheti azt, hogy a királyok már nem laktak rendszeresen, huzamosabb ideig a fehérvári palotában, ekkorra elavulttá vált. Károly Róbert több településen végeztetett nagyobb palotaépítkezései is azt látszanak alátámasztani, hogy a korszak ízlése, igénye már nagyobb, díszesebb királyi lakot kívánt az addigiaknál. Mivel az újabb királyi várat adottságai folytán nem bővíthették, palotaszárnyait valószínűleg egyre kevésbé használták. Kovács Péter véleménye szerint egyenesen nem is létezett Fehérváron királyi palota, mivel a 16. században királyaink bizonyíthatóan a prépostnál laktak, illetve a palota (palatium) szó a fehérvári királyi házra vonatkoztatva nem szerepel írott forrásainkban. Egyértelmű azonban régészeti és történeti adatok alapján az, hogy az újabb királyi vár, sőt a benne épült palota továbbra is funkcionált, annak ellenére, hogy ritkábban, később már egyáltalán nem lakták királyaink. 1437-ben egy adat valószínűleg a királyi vár építkezéseihez követelt adó beszedéséről tudósít. Hunyadi János 1446. október 23.-án, 1448. április 22-én és 1352. szeptember 25-27. között Fehérváron tartózkodott, feltehetően a királyi várban. Mátyás király két, 1473-ban kelt oklevele a fehérvári város részeként említi a királyi várat: „Castrum nostrum in civitate nostra Albaregali" és „Castrum (regis) in civitate (regis) Alba regalis habitum". A Beatrix királyné koronázását (1476. december 12.) követő lakomát a „királyok rendes szállóhelyén, mely a királyné lakásául szolgált, tartották meg a boltíves teremben ..." Mátyás a lakomát követően Beatrixet szobáiba kísérte, maga pedig a préposthoz szállt. Eschenloer Péter boroszlói jegyző az eset kapcsán a „Königliche Herberge" kifejezést használta. 1476. december 10. körül Mátyás fehérvári tartózkodása alkalmával Kálmáncsehi Domonkos prépostnál szállt meg, azaz nem a királyi palotában lakott. Hogy mégis állt az említett időpontban az állandó királyi palota, azt egy 1506. november 14.-i adatból tudjuk, mikor Ernuszt János (Mátyás király 1474-es kölcsönfelvételének kezese) pert veszít. Ez az oklevél világosan leszögezi, hogy Mátyást fehérvári lakása tette fehérvári illetőségűvé. 1526. novemberében a főrendek Szapolyai lakásán, a prépostság épületében gyűltek össze, míg 1527. október 31-én Ferdinánd Fehérvárra érkezett, ahol vacsora után a „prépostság palotájába vonult, hol szállást vett". Az újabb királyi várat és a palotát, mint láttuk, 1251–1506 között több adat említi. Az is bizonyos, hogy Mátyás korától királyaink fehérvári tartózkodásukkor a prépostsági palotában laktak, ám a királyi palota és a vár továbbra is állott. Olyannyira, hogy az északkeleti (Király) bástya megépítésekor, mint azt Wathay vízfestménye is ábrázolja, 1602 után is megmaradtak részletei. (Montreux szerint 1601-ben maguk a törökök gyújtották fel a palotát, ezért is vált szükségessé a vár és a palota átépítése az ostromot követően.) A Király bástya belsejében tovább funkcionáló várról Evlia Cselebi adott részletes leírást: „Belső vár. A belső a nagy várnak keleti oldalán, a kapukulik, dzsebedzsik és topcsik által lakott kicsi erősség, mely azonban köröskörül nagyon erős. Minden oldalán őrszobák vannak ... A Szulejmán Khán idejebeli lázadástól fogva e belső várban keresztényeknek nem szabad lakni." Evlia az erősséget „fellegvárnak” (hiszárpecse) nevezte. A törökkort követően még álltak az egykori királyi vár és palota maradványai, hiszen La Vergne kapitány 1689-es alaprajzán és az 1738-as német nyelvű városalaprajzon egyaránt megjelölik. Bél Mátyás is ezen a ponton nevezte meg a királyi palota romjait. Az 1601-ben készült olasz alaprajzi vázlat és az ugyanekkor készült francia metszet alapján egyértelmű, hogy a régi Budai kapu és az újabb királyi vár egy építészeti egységet alkotott. Az újabb királyi vár és palota területén több helyütt voltak régészeti kutatások, melyeket Dormuth Árpád, Fitz Jenő, Kralovánszky Alán és jómagam végeztünk.

6. A préposti palota

A koronázás
II. Ulászló a prépostnál tartotta szállását.
Itt rendezték az ünnepi lakomát.

A préposti palota
A prépostság épületegyüttesének északi részén, a királyi bazilikától ugyancsak északra helyezkedett el a préposti palota. La Vergne 1689-ben készített felvételi rajzán három épület illetve épülettömb látható e helyen. Ezek közül a 18. század elején Michael Grabner városi kőműves által készített két alaprajzon, a keleti szárnyon a prépost háza áll, nyugaton a püspöki csapszék és egy ismeretlen rendeltetésű épület, melyet La Vergne is ábrázolt. Ezeket az 1738-as városalaprajzon is megtaláljuk. Grabner egy északon álló épületet is felmért, melyet régi alapokra épített tiszti lakásoknak nevezett. Az 1778-as telekrajzon ugyanezek az épületek láthatók, kibővítve, átépítve. 1788–1801 között épült fel az új püspöki palota, mely Wüstinger József 1826-ban készült városalaprajzán – a mainál kisebb alaprajzi kiterjedéssel – már látható. Építésével a telek nyugati részén álló korábbi épületek elpusztultak. 1979-ben Kralovánszky Alán egy meszesgödör ásását követően a keleten fekvő középkori épületek helyén végzett leletmentést. Ennek során két észak-déli és két kelet-nyugati irányú törtköves, illetve kváderköves falat és terazzo járószinteket talált két periódusban, melyeket Árpád-kori hullámvonalas kerámiával és cserépbogrács töredékkel datált. Az ásató szerint az épületet 1801-ben bontották el. A préposti palota feltehetően a királyi bazilikával azonos időben épült. A 12. század derekától egyre erőteljesebben bontakozik ki a hiteleshelyi tevékenysége: 1156-ban Barabás kanonok királyi jegyző volt, prépostjai 1192-től többnyire (al)kancellári tisztséget viseltek. Magát a palotát azonban csak késői források említik. Először 1478-ban (Prepositura maioris ecclesie Albensis), majd 1485-ben (Magnum pallatium dominorum canonicorum maioris ecclesie) nevezi meg oklevél. Mátyás király 1476-ban a préposti palotában hált. 1526-ban Szapolyai lakott a préposti palotában. Sárffy Ferenc főesperes és megbízott győri főkapitány jelentéséből tudjuk, hogy 1526 októberében II. Lajos holttestét a prépostság házában, egy pajzsra terítették ki. A palota épületeinek egy része – az ismertetett alaprajzok tanúsága szerint - ha átépítve is, de a török hódoltság után még állt.

7. Szűz Mária tiszteletére szentelt királyi bazilika 

A koronázás
A koronázási szertartás főbb részei:
II. Ulászló a préposti palotából a koronázó templomba ment
A sekrestyében a királyt átöltöztették.
Itt volt a koronázási jelvények átadása.
Itt történt a trónra ültetés. 

Koronázási mise  
A misén a király áldozik
A koronázás, stb. 

A bazilika
Az I. István által Szűz Mária tiszteletére épített koronázó templomot a 12., 14. és 15. században többször átépítették. Utolsó megmaradt részleteit 1800 körül bontották el. 

8. Szent Péter templom

A koronázás
Fontossága annak tulajdonítható, hogy a királykoronázás alkalmával jelentős szerepet töltött be: itt kenték fel a koronázási szokásoktól eltérően IV. Bélát.
A királyt itt újra trónra ültették.
A templomban felállított trónuson ítéleteket mondott az új király,
II. Ulászlót a templomban újból trónra ültették, majd bírói ítéleteket hozott.
A királyok ugyanitt aranysarkantyús lovagokat ütöttek fel.
Brodarics István azt állította, hogy a templomban állott Szent István egykori széke. 

A templom
A Szent Imre templom mellett a Szent Péter templom is a korai királyi várban állott, mégpedig annak csaknem a középpontjában. A korábbi kutatás a Szent Péter templomot a mai ciszter (a török hódoltságot követően jezsuita) templom környékére helyezte. Fitz Jenő kutatásai alapján vált egyértelművé, hogy a templomot a mai püspöki székesegyház elődjével kell azonosítanunk. A templom neve az oklevelekben mindenütt „ecclesia B Petri", illetve „ecclesia S. Petri" formában jelenik meg, egyedül Dluggossnál olvasható az „S. S. Petri et Pauli" névalak. Ugyanitt olvasható, hogy ebben a templomban temették el a hagyomány szerint Géza fejedelmet és feleségét, Adelheidet. Egy 1471-ben kelt oklevélből tudjuk, hogy a plébániatemplom a Szent Péter utcában állott: „Vicus S. Petri. Ecclesia parochialis S. Petri",mely a mai Arany János utcával azonosítható. A templom létére egy 1081-es oklevél adata utal először, amikor a királyi várban egy templom keresztjébe villám csapott. Mivel a korai királyi vár területén jelenleg mindössze két templom létét igazolják írott források és a Szent Imre templom ekkor még nem állt, az említett kereszt csak a Szent Péter templomé lehetett. A már itt álló templomot 1225 táján IV. Béla átépíttette. Koronázása kapcsán (1235) nevezik a templomot egy ízben„cathedralis"-nak. Valószínűleg a latinok a korai királyi várba történt betelepítése után a latin polgárok plébániatemploma lett. A templomot az említettek mellett 1304-ben is említi oklevél. Csánki Dezső szerint az egyházhoz Erzsébet királyné (1320–1380) prépostságot és társaskáptalant alapított. Egyes vélemények szerint azonban nem volt társaskáptalan. (Egy 1478-ban kelt adat szerint a Szent Miklós egyház prépostságát és káptalanját mint a Szent Péter templom prépostságával és káptalanjával egy területet említik.) A templom mellett elterülő temetőt és a templomhoz épített sekrestyét, illetve a Hensel János polgár által alapított kápolnát egy 1478-as oklevél említi. Az 1543-as török ostromot a templom átvészelte, ám Szinán csaus leírásából tudjuk, hogy sebtiben dzsámivá alakították át, hogy ott a szultán pénteki imát hallgathasson. Dzselalzáde Musztafa azt is megindokolta munkájában, hogy miért nem a pompásabb, nagyobb királyi bazilikát választották ki új dzsámi számára a törökök: „Mivel tehát ennek (királyi bazilika) szemlélete félelmet gerjesztő vala és intésül szolgált, nem volt alkalmas arra, hogy dzsámivá alakíttassék; s így a muzulmán harcosok egy másik nagy és pompás templomot tisztítottak meg a nyomorult bálványoktól s alakították át dzsámivá és abban imádkoztak istenhez." Evlia Cselebi (1664 körül) feljegyzett egy verset, mely a dzsámi 1613-ban történt átépítésére utal, a verset Evlia egy kapu fölött, a templom falába helyezett kövön olvasta: „Az 1022. évben (1613) fejeződött be az átépítés. Istenhez mentél Ahmed bég, midőn újraépítéd e dzsámit." Arra, hogy a Szulejmán szultán dzsámit a középkori Szent Péter templomban alakították ki, szintén Evlia Cselebi leírásából következtethetünk (1664 körül). „Szulejmán khán dzsámija a régi időben magas boltozatú, híres templom volt. Ennek építkezését, alakját, különféle hasonlíthatatlan formáit, ha valóság szerint írnánk le, egy terjedelmes kötet lenne. Széltében-hosszában különféle vésett művekből, csillogó drágakövekből összeállított fényes dzsámi ez, melynek azonban kupolája nincs. Nagy, magas téglaépítkezésű, négyszögű harangtornya van, mely jó minaret. Az óra is ezen van. Ennek a minaretnek a magassága éppen 200 láb, s lépcsőkön kell felmenni." A törökkori állapotokra derít fényt közvetlenül a város felszabadulása után a templom első plébánosának, Martinus Lajosnak 1688–90 között íródott jegyzéke, mely a templom részeivel foglalkozik. Martinus jegyzéke bizonyság arra nézve, hogy a templom dzsámi volt, hiszen a benne levő„török urak székeket" kihordatta. A leírás szerint a templomnak volt egy„tornáca", belül pedig egy„török catedrát" bontatott el a plébános. A templom északi falán a temető felé is nyitottak egy ajtót. Mellette állott a paplak, ennek volt pincéje, árnyékszéke, öregszobája és tudunk a török diákok kamaraszékéről is. A középkori templom hosszú pusztulása és átalakítása 1702–1778-ig tartott. Az is bizonyosnak látszik azonban, hogy a törökkorban átalakíttatott középkori templomot 1688-ban lényegében változatlan formában teszik alkalmassá arra, hogy benne katolikus istentiszteletet tartsanak. Az 1689-es városalaprajz alapján azonban valószínű, hogy a templom északi oldalához épített ún. Hensel kápolna ekkor már nem állott. Ebben az időben a templomot Szent István tiszteletére nevezték el, a lelkipásztori teendőket, pedig jezsuiták látták el. Egy 1702 nyarán íródott adat szerint a templom már olyan romos állapotban volt, hogy az istentisztelet is szünetelt. Ekkor Johann Georg Schnicker és Leonard Sauer bécsi ács dolgozott a tetőn. Négy évvel később, 1706-ban Jacobus Mayr kőműves renoválta a templomot 70 rénusi forintért. 1716-ban újabb építkezések miatt szüneteltek a szertartások. Az 1740. december 20.-án éjjel tomboló vihar úgy megrongálta a tornyokat és tetőzetet, hogy ezután évekig tartó munkálatokat kellett végezni a templomon. 1742-ben Johann Peter Reichenhuter ácsmester dolgozott az északi torony helyreállításán, ám ugyanebben az évben egy szélvihar a déli tornyot is megrongálta. Ennek restaurálására éppen a helyreállított északi torony mintájára 1743–44 között került sor. A munkálatokat Paul Hatzinger linzi építőmester végezte. 1746-ban Weigl József kőfaragó dolgozott a templomon. Munkálatainak végeztével elkészült a mai püspöki székesegyház két barokk tornya, melyek a gótikus szentélyt fogták közre. A gótikus templom még álló középkori részleteit akkor bontották el, miután Buffleur Gáspár jezsuita szerzetes lelkes prédikációival sikerült újjáépítéséhez adományokat gyűjteni. Hamarosan megkezdődött az új templom építése, melynek során az elbontott középkori szentély helyén felépült a barokk székesegyház hajója. A barokkizált tornyok középkori támpilléreit azonban még egy 1819-es térkép 1768-as dátumozású melléklete ábrázolta. Ezután is folytattak még építési tevékenységet, az 1770-es években a főhomlokzaton dolgoztak, 1805–1815 között pedig Rieder Jakab(?) a tornyokat magasította. Itt kell megjegyeznünk, hogy a korábbi szakirodalom sokáig tévesen a Szent Jakab templommal azonosította a Szent Péter templomot. A négykaréjos palotakápolnától a mai püspöki székesegyházig itt álló épületek építési periódusait Lux Géza, Polgár Iván, Kralovánszky Alán, Dobrovits Dorottya és jómagam ásatásai, illetve kutatásai alapján határoztuk meg. Az álló részletek, történeti városalaprajzok, metszetek, régészetileg feltárt falak alapján rekonstruálható a templom építéstörténete. Alaprajzi elrendezését az 1601-es német tollrajzon és az 1741 körül készített Werner-féle metszeten, valamint a régészeti feltárások alapján rekonstruálható falak vonalvezetéséből ismerhetjük meg. Eszerint a templom gótikus szentélye a két torony között állott, mint azt Károly János leírásából is tudjuk.Ezt bizonyítják az 1689-es, 1691-es, 1720-as és 1738-as városalaprajzok, ahol a Szt. Péter templom szentélye a mellette álló Szt. Anna kápolna szentélyzáródásával egy vonalban van. Jóval nyugatabbra helyezkedik el, viszont a Szent Péter templom homlokzata a székesegyház mai nyugati homlokzatához képest. A két toronytól nyugatra álló hajót az 1601-es német tollrajz is ábrázolja, méghozzá úgy, hogy az oromzatán két félköríves záródású ablak fölött egy rózsaablak, egy kereszt alakú ablak és egy résablak is látható. A hajó északnyugati sarkában pedig egy kis, szintén félköríves ablakkal egy mellékkápolna jelenik meg. Az a mellékkápolna, melyet Kralovánszky Alán tárt fel és ossariumnak tartott. Utolsó középkori átépítése után a 18. század közepéig úgy őrizte meg alaprajzát a Szent Péter templom, hogy a két ma is álló, részben középkori tornyától nyugatra esett a templom hajója, az „ossarium"-ot és négykaréjos kápolnát összekötő észak–déli falszakaszig és a négykaréjos kápolna észak–déli irányú nyugati falszakaszáig, melyek az új templom nyugati homlokzati falának alapozását képezték. Emellé épült a Hensel polgár által alapított gótikus kápolna 1478-ban. Ehhez a hajóhoz tartoztak a Kralovánszky Alán, illetve az általam feltárt, a korábbi, négykaréjos templom falait elbontó kősírok (összesen 6 db). Az 1741 körüli ábrázoláson már csak a két torony között álló gótikus szentély látható, pedig valószínű, hogy a szentélynek is volt korábbi építési periódusa. A szentély északi oldalán állott az azóta már nyomaiban is elpusztult, szintén 1478-ban épített sekrestye. A valószínűsíthetően Géza fejedelem által épített négykaréjos templom helyére épült keleti toronypáros templom eredetileg minden bizonnyal egyhajós volt. A két mellékhajóval bővített templomhoz 1478-ban épült a Hensel kápolna és a sekrestye, ám kőrácsos ablakai alapján az is bizonyos, hogy a 14. század második felében is volt építkezés a templomon, talán ekkor alakították ki mellékhajóit. Mindenképpen egyértelmű azonban az, hogy Kralovánszky Alán véleményével ellentétben a Szent Péter templom helyett épített püspöki székesegyházat nem a középkori templom falaira alapozták – a tornyok kivételével. 

9. Palotai kapu

A koronázás
Jankovich Miklós 1827-ben emlékezett meg az akkor már elbontott Palotai kapuról: „Láttam még ezen városnak a 14. század kezdetén, amint irányozhattam, készült palotai ékes kapuját, melynek négyszegű széles tornyai (!) közepetén, a magyar királyoknak képei rendszerént helyeztetve és félig előállván kifaragva valának." A kifaragott királyszobrok valószínűleg azt szimbolizálták, hogy a koronázási menet itt haladt a Belvárosból az Ingoványi kapu felé, majd onnan a Szent Márton templomba. 

A kapu
A Palotai kapu 13. 14. század fordulóján épült belső tornya a mai Liszt F. u. 4., illetve 7. és 9. sz. házak közötti területen helyezkedett (helyezkedtek) el. Ehhez csatlakozott a Mátyás király korabeli rondella a külső kaputoronnyal. Az erődítésrendszerhez tartozott az 1601-1602-ben épített földerőd. Mint az történeti adatainkból kiolvasható, 1800 körül bontották el végérvényesen a Palotai kapu erődítésrendszerét.  La Vergne kapitány 1689-ben készült felvételi rajzán a barbakán lőrései is látszottak. A kaput a barbakán déli falában nyitották. Innen hosszú fahíd vezetett az árok másik oldalán fekvő hídfőhöz, mely köré időközben elkészítették az azt védő, lépcsőzetesen kialakított földerődöt. La Vergne egyértelműen négyzetes alaprajzú kaputornyot ábrázol. Ugyanezt fedezhetjük fel az 1691-es városalaprajzon. Mindkét említett városalaprajzon a földerődöt is árok veszi körül, melyen újabb híd vezet a nyugati külvárosba. De Prati városalaprajzán is egy torony, a rondella és hídja látható, azonban a hídfőt védő földerőd már elpusztult. Az 1738-as városalaprajz ábrázolja legrészletesebben a Palotai kaput. Ennek alapján tudjuk, hogy a kaputorony két részből állott, délkeleti sarkában megjelenik a forrásokban szereplő „Wachthaus". A barbakán nyaka kifelé tölcséresen szélesedett, belsejében földfeltöltés volt és kapuját külön toronnyal erősítették. A nyakrész déli fala mellől csatornanyílás vezette el a vizet a várárokba. Liptay János 1797-ben készült városalaprajzának elnagyolt vonalai arról tanúskodnak, hogy a kapu, legalábbis részben, már elpusztult. A kaputorony valószínűleg a 13. század második felében – végén épült. Feltételezhetően Mátyás király 1473-as nagy méretű építkezéseihez köthetjük azt a barbakánt, mellyel megerősítették. Magát a kaput jegyzeteiben Miksa császár nevezi meg először. Evlia Cselebi leírásában talán a barbakánt nevezte „a kilenc nagy iszkenderi bástya" közül Uláma pasa bástyának. 1601. szeptember 20.-án rést ütöttek az ágyúk a Palotai kapun, az 1602-es visszafoglalás során pedig egyetlen janicsár foglalta el. Az 1602-es ostromnapló tanúsága szerint a nyugati szárazulaton, a Palotai kapu előtt földerődítmény állott. Mivel ennek, mint láttuk, nyoma sincs az 1601-es ábrázolásokon, joggal állíthatjuk, hogy a török ostromot megelőző lázas építő tevékenység terméke. Ugyancsak az ostromnapló említi először a kapu rondelláját és felvonóhídját. Az ostromnapló megemlékezik egy toronyról, „amelynek kapuja volt...". Az itt említett magyar katonák csak a Palotai kapu tornyában lehettek, hiszen a Budai kapu tornya ekkor még nem állott. 1608–1609-ben a kapu müsztahfizai Musztafa dizdár, Hüsszein Kiája és négy további katona. Evlia Cselebi török krónikás 1664 körül részletes beszámolót írt a kapuról: „Másik kapuja déli oldalról (?) Battyánvár felé néz, a palotai síkra nyílik, girbe-görbe útvonalú, négyszeres vaskapu, melyet leírni nem lehet. A kapuk előtt kétszáz lépés hosszú fahíd van. ... tizenhárom helyen csigákkal emelhető felvonóhíd." A Palotai kapu neve 1689 után többször is változott: La Vergne városalaprajzán „porte de la basse Ville" (Alsóvárosi kapu) néven szerepel. De Prati városalaprajzán ismét a „Palota Thor" elnevezés olvasható. Bél Mátyás 1735–42 között járt Fehérváron, ekkor a „Belgrádi kapu" elnevezést jegyezte fel. Az 1738-as városalaprajzon újra a „Palotter Thor" elnevezés szerepel, Liptay János 1797-es városalaprajzán, pedig a „Porta Palotaiensis, seu Rascianica dicta" felirat utal a kapu nevének újabb változatára. 1727-ben a Palotai kapu két őre 1-1 forintot kapott. 1739–40-ben a városparancsnok járvány miatt bezáratta a kaput. Egy telekkönyvi bejegyzés szerint 1776-ban még állandó őrsége volt: „... neben den Wachthaus bei dem Palotter Thor." (Az őrházat, mint említettük, az 1738-as városalaprajz ábrázolja.) Egészen a 19. század második feléig állott a kapu utolsó maradványa, a fahíd, mely a csatorna fölött erős kőoszlopokra támaszkodva épült. A Liszt F. u. 1. sz. ház udvarának nyugati részén elhelyezkedő Szt. István terem nyugati fala Say Ferenc építész véleménye szerint a várfalon állt. Ez a beépítési vonal ma is a városfal egykori nyomvonalát mutatja, mely a Palotai kapuig vezetett. A Liszt F. u. 4. területén helyezkedett el Klössl Lőrinc háza, mely a Palotai kapunál az őrházzal volt határos. A Liszt F. u. 7. területén 1777-ben említik utoljára a városfalat, a Piac tér 2. 1815. évi beépítési adata pedig arra utal, hogy a barbakánt már ekkorra lebontották.

10. Ingoványi kapu

A koronázás
A középkori Ingovány falu közelében levő Ingoványi kapun, mely a mai Hági étterem közelében állott, vonult a koronázási menet a Szent Márton templomig.

A kapu
Az Ingoványi-, másnéven Csikvári-, Battyányi-, Veszprémi(?)-, Cigány-, vagy Batal kapu a nyugati szárazulat déli részén, az egykori Ingovány falu, majd Ingovány városrész mellett állott. A szárazulat déli részét védő sövényből, gerendákból és töltésből emelt három rondellája közül a középső nyugati oldala mellett nyílt. A kapuhoz fahíd vezetett. Ez a valószínűleg 15–16. században kialakított védelmi rendszer az olasz alaprajzi vázlat és a francia metszet tanúsága szerint 1601-ig állt fenn. A védelmi vonal helyére 1601–1602 között ugyancsak földből két olaszbástyát építettek. Ezek között nyílt az újonnan elkészített kapu. A kapuhoz vezető híd az ugyancsak ekkor készült kelet–nyugati irányú sánc- és árokrendszeren át ívelt a déli külváros területén kialakított hídfőig. A kaput és környékét az 1689-es és 1691-es városalaprajzok még épségben ábrázolják, 1720-ban már lepusztult állapotban látható, az 1738-as városalaprajzon szinte már nyoma sem mutatható ki. A kaput egy 1547. szeptember 26-án kelt defter említi elsőként, ekkor Ingováni kapu a neve. 1547 és 1560 között ezzel a névvel további öt alkalommal olvashatjuk. 1602-ben Wathay verse megemlékezik az Ingovány végén ásott sáncról, ám az 1602-es ostromnapló adatai már Csikvári (di Chiachuar) kapuról és erődről tudósítanak. Az ostromnapló azt is megemlíti, hogy előtte egy templom állott. 1602-ben egy roham kapcsán Batal kapunak nevezi Pecsevi és Kjátib Cselebi. Az elnevezés az ingovány szó elferdített változata volt Veress D. Csaba véleménye szerint. Evlia Cselebi 1664 körül már Battyán kapuként tartja számon, és részletesen leírja: „Két kapuja közül az egyik délkeletre néz s ez Battyán várához vezet; fából készült kettős kapu, melynek nagy hídja van." Eszterházy János győri vicegenerális 1688. április 29-én levélben kérte Batthyány Ádámot, hogy a Csikvári kapunál foglaljon el állást. Tudjuk, hogy a város kapui közül egy összedőlt, kettő pedig megrongálódott az ostrom során. A kapu azonban továbbra is állt, valószínűleg kijavították. 1689-ben La Vergne „Veszprémi kapu"-nak nevezte, valószínűleg tévesen. Az 1691-es alaprajz „Csikvári út" felirata a kapu közelében ismét a Csikvári kapu elnevezést sejteti. 1690-ben egy adat Cigány kapunak nevezi, ám 1700. október 12-én ismét Csikvári kapu egy adat szerint. Ugyanez a név szerepel az 1720-as alaprajzon. 1721–22-ben Tatai Varga János a Csikvári kapu vámszedője. Az 1738-as városalaprajzon a kapu már nem áll, helyette csak sorompó létezett. A kapu „Csikvári" elnevezése azonban tovább élt, hiszen 1765-ben és 1784-ben ezen a néven említik. 

11. Szent Márton templom

A koronázás
A templomot Fitz Jenő a Szent Márton templommal azonosította Ursinus Velius leírása alapján megemlítve, hogy itt történhetett meg a koronázási szertartás során a nagy fontosságú négy kardvágás. A négy kardvágás a templom tornyából történt, jelképezve azt, hogy a világ négy tája felöl érkező ellenségtől megvédi az országot.

A templom
Az 1601-ben készült francia metszet egy vaskos, négyzetes alaprajzzal, a templom nyugati oldalán álló toronnyal, félkör alakú apszissal egy templomromot ábrázol a Nova Villa közepén, azaz körülbelül a mai Széchenyi út–Horvát István utca találkozásánál. Fitz helyazonosítását Fügedi Erik, Kovács Péter, Tóth Sándor, Kralovánszky Alán éa jómagam is elfogadtuk, igaz, Kralovánszky később módosította véleményét. Györffy György, aki, véleményünk szerint helytelenül, a Nova Villát az öreghegyi szőlők felé képzelte el, éppen ezért a várostól északra, az Esztergomi- és a Győri út közé helyezi a Szent Márton imaházat. A Szent Márton templomot 1096-ban említik először; „in campo Belegrave secus oratorium S. Martini ... tota planities Belegrave occuparetur ...". Harmadik adatunk a templomról 1602. augusztus 12-én íródott. Ekkor a Csikvári kapu (Ingoványi kapu) környékén álló templomot löveti a török. A Széchenyi út–Horvát István utca kereszteződésének környékén, több lelőhelyen előkerült különféle régészeti leletek igazolják azt, hogy az 1601-es francia metszeten ábrázolt templom itt állt. 1932-ben a Széchenyi u. 17-ben román stílusú, sakktábla díszes kőlapot, oltárrészletet, románkori boltívrészletet, gótikus ajtópárkányt és oszlopocskát szállítottak a SZIKM-be néhány jellegtelenebb kőfaragvány mellett, összesen hét darabot. A kőfaragványokat a korábbi felfogás szerint a királyi bazilika faragványainak vélték. A Széchenyi u. 23. sz. házból egy kocka alakú homokkő tömböt, melynek egyik lapjára gömbbe illesztett, „IHS INRI MARIA" felirattal ellátott kettős keresztet faragtak, vittek a SZIKM-be. A 13. századra keltezett követ is a királyi bazilika kövének vélték.Ugyancsak faragott köveket találtak 1966-ban a Széchenyi u. 27-ben, a ház bontásakor. Innen Körösi Jenő románkori homokkő párkánytöredéket (levéldísszel), gótikus mészkőből faragott, pálcatagos ajtókeretkövet és két jellegtelenebb gótikus kőfaragványt vitt a SZIKM-be. A Széchenyi u. 34. sz. ház területén, a ház bontásánál, a Széchenyi u. – Horvát I. u. kereszteződésénél, földmunkák során középkori temetőrészt bolygattak meg. Egy nyugat–keleti tájolású férfi csontvázat találtak (40–50 m mélységben az akkori talajszinttől), továbbá a 36. sz. ház fala melletti gödörben több másodlagos helyen fekvő emberi csontot figyeltek meg. Az 1963-ban végzett hitelesítő ásatás során további két egymás mellett fekvő nyugat–keleti tájolású csontvázat tártak fel. A részben bolygatott sírokban sok koporsószeget figyeltek meg. Az utcasarkon egy 1971-ben végzett házalapozási munkánál Kralovánszky Alán a metszetfalban XVII–XIX. századi szemétanyagot látott. Az előkerült sírok és kőfaragványok alapján azonosította Fitz Jenő a lelőhelyet a francia metszeten látható és az írott forrásokban szereplő Szent Márton templommal. Véleménye szerint valószínű, hogy az előkerült kőfaragványok alapján a 12. század közepén a pécsi műhely kőfaragói dolgoztak a Szent Márton templom díszítésén. Fitz egyértelműsítette azt, hogy a lelőhelyen előkerült kőfaragványok mellett a többi, ehhez a csoporthoz tartozó, másutt előkerült faragott követ, részben lelőhelyünk közelében, bizonyíthatóan vagy valószínűsíthetően másodlagosan a városfalba építve találták meg. Mivel 1601-ben sérült meg mind a királyi bazilika, mind pedig a Szent Márton templom, elképzelhető volna Tóth Sándor véleménye, miszerint az általa rekonstruált kapu, nagy mérete miatt, a királyi bazilikához tartozott. Ám amíg az 1601–1602-es építkezések során a Szent Márton templom köveit már valószínűleg beépítették a városfalakba, Wathay Ferenc az 1602-es ostromot ábrázoló festményén a bazilika falai még állnak! Azaz valószínűleg csakis a Szent Márton templom kövei épülhettek be ekkorra az új olaszrendszerű erődítésekbe. A bazilika területén egyébként sem került elő egyetlen példány sem azokból a kőtöredékekből, melyekből a Szent Márton templom helyén 8 darab. Portálunk nagysága alapján, Tóth Sándor szerint 2,5, illetve 7 m, véleményünk szerint nyugodtan lehetett a Szent Márton templomé, hiszen ez volt az 1601-es francia metszet szerint a középkori Fehérvár egyik legnagyobb temploma és éppen ezért ez a kapuméret sem elképzelhetetlen. Az sem jelenthet áthidalhatatlan problémát, ha a kaput készítő műhely esetleg a bazilikában is és a Szent Márton templomban is dolgozott. Tóth Melinda elfogadva Tóth Sándor érvelését, a királyi bazilika kapujának részleteit látja a kövekben és azt a pécsi műhely mestereinek tulajdonítja, megjegyezvén, hogy az apostolok figurái eltérő stílusirányzat jegyében születtek. Ez a stílusirányzat szerinte a Rhone-völgyéből, Legon vidékéről származik. A stílusjegyek meghatározásnak elfogadása mellett a leleteket, sírokat továbbra is a lelőhelyhez tartozónak fogadjuk el, melyet a középkori Szent Márton templommal azonosítunk. Tesszük ezt annak ismeretében, hogy nem csupán a város északkeleti részén terült el akkora mező, ahol két hadsereg egymással szemben állhatott, hanem itt is. Szerintük ezért lokalizálható csak oda a templom, de ez, mint láttuk nem bizonyítható. Elég nagy térség lehetett itt, hiszen 1602-ben Távli Mohammed pasa a budai és a ruméliai sereggel ütött épp itt tábort, a magyarokkal farkasszemet nézve, majd 1688-ban Batthyány Ádám serege is e helyütt táborozott.

12. Szent Imre plébániatemplom

A koronázás
A koronázást megelőző éjjelen a Szent Imre kápolnába vezették, amely Szent Imre születési helyén épült.

A templom
A korábbi szakirodalom azt is megkérdőjelezte, hogy létezett-e egyáltalán Fehérváron két olyan egyházi objektum, melyet Szent Imre tiszteletére építettek (Királyi bazilika Szent Imre kápolnája és a Szent Imre templom). A történeti adatok azonban azt látszanak igazolni, hogy mindkét objektum létezett. Mint arra Fitz Jenő rámutatott, a hagyomány szerint a királyi palota szerves részeként felépített Szent Imre kápolnát 1162–72 között alapította Eufrozina királyné. Fügedi Erik véleménye szerint egyenesen Szent Imre születési helyét jelölte meg az ekkor felépült templom, így ezt a helyet jelölhette meg eredetileg Kálmáncsehi emléktáblája, melynek szövegét Pray György jegyezte fel az utókor számára. Egy 1378-ban keltezett oklevél alapján bizonyos, hogy különálló templom volt a fehérvári vár területén: „ecclesia b. Emerici ducis de castro Albensi ...", sőt 1378-ban és 1494-ben egyértelmű, hogy plébániatemplomként működött: „Fabianus plebanus sancti Emerici ducis Albaregalis." A Szent Imre templomot (kápolnát) több kutató is a mai ferences templom helyén álló, az 1720-as De Prati alaprajzon még látható középkori templommal azonosítja. Véleményüket azonban arra alapozták, hogy a templomot Eufrozina a királyi vár területén építtette fel s korábban ennek helyét a ferences templom környékére lokalizálták. Mint azt azonban a korai királyi vár és palota címszó alatt leírtuk, a vár falai ezt a területet bizonyosan nem ölelték körül, a Szent Imre templom tehát a mai ferences templom helyén álló egykori középkori templommal nem azonosítható. Jelenlegi adataink birtokában csak a mai püspöki székesegyház dombját körülölelő korai királyi vár területére lokalizálhatjuk a templomot, esetlegesen a mai Szent Anna kápolna környékére. Tudjuk, hogy 1229-ben Szent Imre egyháznak Szóláton volt szőlője. Később 1234-ben (ecclesie S. Henrici) és 1293-ban (ecclesie Emerici) említik oklevelek a templomot, a fentebb felsorolt adatok mellett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Keresés ebben a blogban

Oldal statisztika: összes oldalmegjelenítés