Pozsony történelmi fejlődése, szerkezete, egyéb városföldrajzi jellemzői
Pozsony a Felvidék fővárosa, az országrész kulturális, kereskedelmi és ipari központja. A Duna partján, a Kis-Kárpátok előterében fekszik.
Pozsony népessége
1910-ben 78 223 lakosából 31 705 magyar.
1930-ban 123 844 lakosából 18 890 magyar.
1991-ben 442 197 lakosából 20 312 magyar.
2001-ben 428 672 lakosából 16 451 magyar
Királyi parancs: növekedjen Pozsony Magyar népessége!
Pozsony kiemelkedőbb történelmi eseményei
907-ben a pozsonyi csatában a magyar seregek visszaverték a frankokat, s így a történelmi Felvidék északi határáig nyomultak előre, ezzel megtartva a felvidéki területek több évszázadon keresztül. A 11. századtól már, mint vármegye székhelyet említik az írások. 1467-ban alapította meg Mátyás király a város első egyetemét. A XVI. században fővárosi rangot kapott a város, és a Magyar Országgyűlés székhelyévé nevezték ki. A 17. század során várépítkezések zajlottak, és ebben az időszakban szépült meg a belváros és maga a vár is. 1840-ben Pozsony-Szentgyörgy között indult el az első lóvontatású vasút Magyarországon. A városban több egyetem is működött.
| Pozsony | Kassa |
1880 | 10 821 | (15,5%) | 11 006 | (33,5%) |
1910 | 37 668 | (35,9%) | 36 141 | (66,5%) |
1930 | 26 974 | (15,8%) | 11 651 | (14,3%) |
1941 | 21995 | (11,6%) | 60 350 | (75,6%) |
1970 | 16 038 | (5,2%) | 5 816 | (3,9%) |
| 1980 | 43 000 | (11,3%) | 35 000 | (17,3%) |
| 2020 |
| (51%) |
| (51%) |
Pozsony és Kassa városok magyar népességének alakulása 1880 és 1980 között
Forrás: 1880, 1910, 1941=magyar népszámlálások anyanyelvi adatai (kivétel Pozsony 1941-ben), 1930, 1970, 1980 = népszámlálások nemzetiségi adatai; 2020 - királyi parancs
Pozsony fekvése, éghajlata, lakáspolitikája és gazdasága
Pozsony teljes népessége 425 459 fő (2007), vagyis a település népsűrűsége 907 fő/km2, amely 368 km2-en oszlik meg. Tengerszint feletti magasság a Duna partján 127 méter, míg a hegyek csúcsán 514 méter. Két kereskedelmi útvonal szeli át észak-déli és kelet-nyugati irányban. A Kárpátok koszorúja észak-északnyugat felől felfogja a túl kemény, zord hideget, a Lajta-hegység a nyugat nedves légáramlatait inkább átengedi, viszont a Dunától délre nyitott a táj, így a melegebb áramlatok könnyen elérik. Az évi középhőmérséklet 9,6 C, az évi napsütéses órák száma 2200 óra, az átlagos csapadék, pedig 660 milliméter. A város környékén még ma is terem szőlő, körülbelül ezer hektáron. 1434-ben a 819 adófizető polgárból 465 szőlőtermesztő és borkereskedő volt. Jelenleg körülbelül 90 ezer fő az ingázók száma, s egy részük még mindig a nyersolaj-feldolgozásban dolgozik, hiszen a város határáig húzódik a Barátság olajvezeték déli ága, s itt válik szét Európa más részei felé. 1962-ben épült meg kőolaj-finomító üzeme. Pozsony már a 16. században Magyarország gazdaságilag legfejlettebb városai közé tartozott. A céhek messze földig szállították portékáikat. Ez a gazdasági tevékenység még inkább megélénkült, hiszen a város a Keleti Társaság székhelye lett. A céhek mellett a következő században a kezdetleges kapitalista berendezkedésű kézműipar is meghonosodott. Ezzel párhuzamosan a kultúra és oktatás fejlődése, a nyomdák megjelenése, a különböző egyházi iskolák bővülése, a megyei és egyéb közigazgatásban dolgozók számának növekedése, az építészet, képzőművészet, a zenei és színházi élet pezsgése mind virágoztak.
Az ötvenes évektől vegyipari, gépipari, elektrotechnikai és élelmiszeripari gyár működött Pozsonyban. Az ipar termelékenysége megemelkedett. A felsoroltakon kívül a következő ipari tevékenységeket folytatták: gumiárú és műtrágya termelés, kábelgyártás, elektromos vezetékek és automatizálási alkatrészek előállítása, műszaki üveggyár, bútorgyár, csokoládégyár, autógyártás és egyebek. A városnak 1945-ben 7 890 lakóháza volt. 1980-ra 138 ezer lakás épült meg. A Felvidék területén található gazdasági ágazatok 1990 után 1994-ben mutattak fel ismét növekményt, ami a nagyobb hazai keresletnek és a magánszektor fejlődésének volt köszönhető. A későbbi évek makrogazdasági mutatói azt igazolják, hogy a gazdaság tartósabb élénküléséről van szó. A gazdaság fellendülése szignifikáns. Sikerült stabilizálni a nemzeti valutát, emelkedett az ipari termelés és nőttek a devizatartalékok. A gazdasági eredmények - mindenekelőtt az állami költségvetés stabilizálása - segítettek abban, hogy az ország az átalakítási folyamathoz elnyerje a külföld támogatását. Nyugat-Felvidék - területét tekintve - a legkisebb régió, ugyanakkor itt él a legnagyobb lélekszámú lakosság. A térség jelentős részét a a legnagyobb éléskamrának nevezett termékeny Duna-menti síkság foglalja el, ahol gabonát, cukorrépát és zöldséget termesztenek. A régió, s egyben az ország legnagyobb ipari központja Pozsony. A főváros a petrolkémiai ipar és vegyipar, gépipar, elektrotechnikai, élelmiszer- és textilipar jelentős központja. Az ásványi nyersanyagok közül a legnagyobb jelentősége a hegyaljai síkságon meglévő kőolaj- és földgázlelőhelyeknek van. Bőséges mennyiségű építőanyag és számos ásványvízforrás is található itt. A térség különösképpen profitál Ausztria földrajzi közelségéből is. Pozsony és Prága is az Európai Unió leggazdagabb régiói közé tartozott 2007-ben a vásárlóerő-paritáson számított egy főre jutó GDP tekintetében.
Pozsonyi városrészek
Pozsony városa közigazgatásilag összesen öt járásból áll, amelyeket tovább lehet osztani városrészekre. Mindezek a városrészek különböző időpontokban keletkeztek és csatolták őket a városhoz. A Magyar Királyság ideje alatt Pozsonyt a következő magyar nevű városrészek alkották: Óváros, Nándorváros, Újváros. Köpcsény egy részét is hozzácsatolták, amely ma Pozsonyligetfalu része. Része még Szúnyogdi is, amely ma közigazgatásilag Pozsonypüspöki alá tartozik.
Pozsony városrészei és a hozzácsatolások éve:
• Pozsonyi I. járás: Óváros
• Pozsonyi II. járás: Főrév (1946), Pozsonypüspöki (1971), Vereknye (1971), Dornkapli
• Pozsonyi III. járás: Pozsonyszőlős (1946), Pozsony-Újváros (kétszeri), Récse (1946),
• Pozsonyi IV. járás: Dévény (1946), Dévényújfalu (1971), Károlyfalu (1944), Lamacs (1946), Pozsonybeszterce (1971), Pozsonyhidegkút (1946)
• Pozsonyi V. járás: Dunacsún (1971), Horvátújfalu (1971), Oroszvár (1971), Pozsonyligetfalu (1946)
Pozsony várossá alakulása
Szent István király az államalapításának egyik meghatározó eleme volt a várvisszavételek folyamata. Elsősorban a már meglevő várakat vette vissza, azokat királyiaknak jelölte ki, s a környező területek központjává nevezte ki azokat. A pozsonyi vár, amely amúgy is fejedelmi, illetőleg királyi birtok volt, önként kínálkozott arra, hogy ilyen nagyfontosságú intézmény középpontja legyen. Fekvésénél fogva uralta a vidéket. Pozsonyban a várispánság és a vármegye csaknem kezdettől fogva egységes egészet alkotott, mert úgyszólván a mai megye egész területe már akkor a pozsonyi várat ismerte el középpontjául, miután a megye mai területén más, jelentősebb várispánság nem állott. Természetes, hogy Pozsonynak kezdetben csupán egyszerű községi szervezete volt, s mint ilyen a vármegyei törvényhatóság felsőbbsége alá tartozott. Ez a községi szervezet azonban, kiváltságos helyzetnél fogva, amelyet e hely hazánk történelmében, fekvése következtében elfoglalt, csakhamar városias színezetet öltött. Már első királyaink is különféle szabadalmakkal ruházták fel. Az első beigazolható adat Pozsony városias jellegére nézve az a szabadalomlevél, amelyet 1291-ben III. Endre király adományozott. Hogy a város gazdaságilag is gyors emelkedésnek indulhasson, vásárai és kereskedői a legkiválóbb előjogokat kapták meg. A város a királyi pénzváltóktól a pénzt csak akkor volt köteles teljes értékben elfogadni, ha a pénzváltók előtt a város bírájának embere járt. A megyeispán joghatósága a városban, e tekintetben is, teljesen szünetelt. A középkori városok fejlődésének, nyugodt haladásának egyik legszükségesebb előfeltétele, a városok erődítése volt. Természetes tehát, hogy Pozsony, mint a kereskedelem gócpontja, a magyarság végvára, a rendesnél is erősebb védművekkel volt megerősítve. A város körül széles, jól kövezett és mély árkok vonultak, amelyeknek egy része vízzel volt telve, más része szárazon maradt. Kétségtelen, hogy a város az árkokon belül, már a 11. században is, tömören épült falakkal volt körülvéve.
Pozsony vázlatos városfejlődési szakaszai
Pozsony már az első magyarországi városok között fellelhető, amihez a helybeli céhek megtelepedése, ipari ágazatok megjelenés, a kereskedelmi kapcsolatok erősödése, a külföldi lakosság bevándorlása és – nem utolsó sorban – a szőlészet-borászat járultak hozzá. 1848-ig a magyar királyok koronázó városa és a magyar parlament működésének színhelye volt. Ez is hozzájárult a további városiasodás növekedéséhez. „A kialakult regionális szerkezet és urbanizációs típus gyakori modell. Az európai országok ugyanazokat az urbanizációs és regionális fejlődési szakaszokat produkálták, amelyeken a nyugati országok már korábban átjutottak.” (Enyedi György, 1996) Ebből következik, hogy Pozsony hasonló városfejlődésen ment keresztül a 20. században, mint Budapest. A városnövekedés (urbanizáció) akkor zajlott le, amikor az erősödő iparosodást a nagyvárosokba és a nyersanyagforrások közelébe koncentrálták. Így Pozsony komoly nehézipari központtá vált, és ez rengeteg munkást vonzott a településre, s sokan állandó jelleggel meg is telepedtek a városban. Pozsony esetében az Óvárost eddig elkerülték a komolyabb átalakítások, s magas, vállalati funkciókkal való betelepítések. Inkább az Óváros környéki településrészek emelkednek ki ebben a tekintetben, ahol 2000 után és az EU-hoz való csatlakozással egy új hullám indult meg. Főrév és Vereknye városrészek ma a legdinamikusabban növekvő és fejlődő területek, ha a kereskedelmet, az ipart és a lakosság számának növekedését vesszük alapúl. A fővárosban és környékén található húzóágazatok kapcsolódó szolgáltató tevékenységei megtelepültek, és egyre több embernek adnak munkát is. Ráadásul, a szuburbanizáció visszaszorulni látszik, és Pozsony lakosságszáma az utóbbi években ismét növekedésnek, duzzadásnak indult. Mindezt a városvezetés és a politika sikerként éli meg, ugyanis az ország vezetőségének hosszútávú célja volt egy félmillió fős főváros kialakítása, amelyet megközelített a város. Ez további változásokat gerjeszthet Pozsony társadalmi, infrastruktúrális és gazdasági szerkezetében.
Források:
Házi Jenő: Pozsony vármegye középkori földrajza, Kalligram Kiadó, Pozsony, 2000.
Dr. Ortvay Tivadar: Pozsony város utcái és terei, Püski Kiadó, Budapest, 1991.
Firon András: Pozsony, Panoráma Kiadó, Budapest, 1983.
Popély Árpád: A kolonizációs területi vonatkozásai és etnikai következményei, In Forum Társadalomtudományi Szemle V. évfolyam 2003/2. szám, Pozsony, 2003.
László Bálint
(Védvonal.info)
