Királyi házasságok

Az Árpád-házi uralkodók fele hagyott hátra fiúgyermeket.  Minden esetre gondoskodni kellett az uralkodócsalád fennmaradásáról. Az volt a tökéletes kiválasztott, aki a legtöbb külpolitikai előnyhöz juttatja az országot. I. István és bajor Gizella házasságát Géza legnagyobb külpolitikai sikerének tartjuk számon. S nem volt ritka ez időben a gyermekházasság sem. A kereszténység tanításának megfelelően a dinasztikus házasságok is egy életre köttettek. A magyar király felesége koronázása révén nyerte el a királynéi méltóságot. Ha a trónra lépő uralkodó házas ember volt, akkor feleségét vele együtt koronázták meg. Ha pedig király házasodott, a házasságkötés keretein belül történt a királyné koronázása.

A 13. században az a hagyomány élt, hogy a veszprémi püspökséget Gizella királyné alapította.  Gizella, csakúgy, mint a későbbi királynék, kiemelt gondoskodással pártfogolta a veszprémi egyházat. A királyné személye körül a királyéhoz hasonló udvartartás szerveződött. Ezt 1298-tól törvény írja elő. Az udvar szerepe egyfelől reprezentatív, másfelől pedig tisztségeket juttatott azon előkelőknek, akiket a királyi udvartartás már nem tudott kitüntetni. A királyné kegyeltjei eleinte a saját kíséretükből kerültek ki. A saját udvartartás fenntartására megfelelő vagyon állt rendelkezésre. Ennek alapját elsősorban azok a birtokok adták, amik a mindenkori királynét illették meg. (vizsolyi, segesdi, besztercei uradalmak) Bizonyos adó és vám jövedelmek szintén a királyné kincstárába folytak be. Néhány esetben pedig a házasságkötéskor a király juttat jegyadományként feleségének különféle javakat. A királynék elsődleges feladata természetesen a gyermekszülés és az utódok gondozása. Továbbá elvárták, hogy kivegye részét a királyi udvar reprezentációs tevékenységéből. Például Capet Margit férjével közösen fogadta Barbarossa Frigyes német-római császárt. Persze elmaradhatatlan kötelezettség az egyház kegyes adományokkal való ellátása és a jótékony adományozás. A politikai élet jóval kisebb szerepet szánt a királynénak, ugyanakkor személyes befolyását felhasználva meg volt a lehetőség rá, hogy a háttérből irányítsa az eseményeket. Ugyanakkor nem volt akadálya, hogy férje politikáját támogatva vállaljon szerepet, mint azt IV. Béla király felesége tette. Mária a tatárjárás után saját kincseit feláldozva megépítette Visegrád várát ezzel járulva hozzá férje várépítési programjának sikeréhez.

Akadnak persze olyan nagyasszonyok is, akiknek jóval nagyobb szerep jutott a politika terén, mint elődeiknek. Ilyen például a szerb Ilona hercegnő, akinek II. Béla hitveseként nagy szerep jutott a kormányzásból.  Morosini Tomasina III. András király édesanyjaként 1293-ban érkezett Magyarországra, és hamarosan a királyi hatalom legfőbb támasza lett. Ő kormányozta a Dunától az Adriai-tengerig fekvő, illetve a Dráván-túli területeket. Ebbe beletartozott a birtokadományozás is. A középkori Magyarországon az özvegyek anyagi biztonságát a hitbér intézménye teremtette meg, mely az asszonynak juttatta a férj vagyonának meghatározott hányadát.

Koronázandó királyok és királynék

XVI. Károly Gusztáv svéd király trónra lépése
a stockholmi Királyi Palota országgyűlési termében, 1973-ban

I. János Károly spanyol király trónbeszéde, 1975-ben

Beatrix holland királynő eskütétele, 1980-ban

II. Albert belga király eskütétele, 1993-ban

Uralkodók és koronázás

 

Mi magyarok hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a koronázás elengedhetetlen része a király trónra lépésének. Ez azonban nincsen így, és ennek majdnem mindig történelmi-politikai okai vannak. Az apostoli magyar királynak elengedhetetlen része a Szent Koronával történő megkoronázása, ez legitimmé teszi őt, mint magyar uralkodót, e mellett pedig transzcendens és közjogi jelentősége is van. Európában azonban vannak olyan királyságok, ahol a legitimitás és a közjogi rendbe való beilleszkedése az uralkodó beiktatásának egészen más ceremoniális kritériumokkal rendelkezik. Az alábbiakban a svéd, a holland, a belga és a spanyol példákat vesszük sorba.



A középkori svéd királyokat az uppsalai dómban koronázták meg. A koronázás helyszíne a 16. századtól, I. (Wasa) Gusztáv idejétől volt a stockholmi dóm, a Storkyrkan. A koronázást a reformáció után is, a már evangélikus uppsalai érsek végezte. A svéd királyok koronáját német aranyművesek XIV. Erik számára készítették a 16. század második felében. Az utolsó megkoronázott svéd király a Bernadotte-házból való II. Oszkár.  A svéd király és a királyi hercegek teljes díszben utoljára 1905-ben, a Riksdag megnyitásán jelentek meg, a stockholmi királyi palota országgyűlési termében (Rikssaalen).



A páratlan szépségű svéd királyi jelvényeket 1974 óta a stockholmi királyi palota kincstárában őrzik.
Az egységes spanyol állam 1478-ban, a Katolikus Királyok (Los Reyes Catolicos) Izabella kasztíliai királynő és II. Ferdinánd aragóniai király házasságkötésével jött létre, melyet az utolsó ibériai emírség, Granada meghódítása követett 1492-ben, ezzel befejeződött a Reconquista, amely kapcsán kiverték a keresztény seregek a muszlimokat Hispániából. A spanyol állam a kasztíliai monarchia hagyományait vitte tovább, ahol nem volt szokás a koronázás. I. János Károly királyi proklamációjának alkalmával a parlament (Cortes Espanolas) üléstermében párnán kiállított korona és jogar a 18. században készült, aranyozott ezüstből, s soha nem viselték, csak hasonló alkalmakkor állítják ki.



A holland és a belga monarchia a 19. században jött létre. A holland uralkodó az amszterdami Nieuwe Kerke templomban esküszik fel az alkotmányra (lásd alsó képünkön, II. Vilmos trónra lépése 1840-ben Beatrix holland királynő eskütétele, 1980-ban), a belga király pedig a brüsszeli parlamentben. Hollandiában készült - szimbolikus használatra - korona, jogar és alma, aranyozott ezüstből, melyek a trónra lépési szertartáson az uralkodó előtt fekszenek egy asztalon, az alkotmány egy példányával együtt. A trónralépések, koronázási eskükkel kapcsolatos képek megtekinthetők itt.

Lengyel királyok

A monarchiák berendezkedéséről, hatalommegosztásról való diskurzusok során gyakran előtérbe kerül Lengyelország példája. A XVII. században Lengyelország Európa éléskamrájaként funkcionált, s ezt a státuszát a XVIII. század közepéig meg is tartotta, ami garanciát jelentett, hogy a nyugat-európai államok ki fognak állni Lengyelország egysége mellett. Európa többi államához hasonlóan, Lengyelország társadalma is rendi társadalom volt. A sajátos lengyelországi viszonyok megértéséhez azonban a rendeket külön-külön is górcső alá kell vennünk. A társadalom egyszerűsítve három rendre tagozódik: a királyra, az egyházi rendre és a nemességre. A kialakult hierarchiát a rendi alkotmány erősítette meg, amely tulajdonképpen a szokásjog, hosszú folyamat során jött létre, pillérei a Laski-statútum, a lublini unió Litvániával, az Articulum Henriciani, a Kardinális Jogok, valamint a különféle konföderációk végzései. A lengyel nemesség egyenlőségét hirdető eredetmítoszok, kulturális irányzatok, erkölcsi, politikai tételekből összeállt eszmerendszert szarmatizmusnak nevezzük. Nevét a lengyel nemesség feltételezett őseiről, a szarmatákról, egy ókori népről kapta, akik Kelet-Európában óriási birodalmat hoztak létre. A magyar nemességhez hasonlóan legfontosabb erényként a hősiességet és a puritán erkölcsöket emelték ki. A lengyel törvények szerint a királynak vérrokonságban kellett állnia a Piast dinasztiával, de ettől több esetben, az úgynevezett „nemzeti uralkodók” (Wisniowiecki, Sobieski, Poniatowski) megválasztásakor eltértek. A királyválasztó országgyűlést (1576 után mindig) a hercegprímás hívta össze, Varsóban, a királyválasztáson 1669-től csak a katolikus nemesség vehetett részt, s az eredményt a nagymarsall hirdeti ki. A megválasztott személynek elsőként el kell fogadnia, majd aláírásával el kell látnia a „pacta conventát”, a lengyel nemesség szabadságlevelét, miszerint a katolikus hitet védelmezni fogja, a rendi jogokat tiszteletben tartja, az ország tartományait visszahódítja. Ezután követezhet a koronázási eskü, majd a koronázás. A király országgyűlést hívhat össze, ahol a törvényhozásban joggal bír.

Norvég Királyi Újévi Köszöntő

Észt vendégség és gálaest a Svéd Királyi Palotában

Kungaparet och presidentparet i Vita havet innan middagen börjar. 

Kungaparet gav på tisdagskvällen den 18 januari middag på Kungliga slottet för Estlands president Toomas H. Ilves med maka Evelin Ilves, som avlägger ett tre dagar långt statsbesök i Sverige. Kungafamiljen representerades i övrigt av Prins Carl Philip, Prinsessan Christina, fru Magnuson med make generalkonsul Tord Magnuson. Kungaparet hälsade de ca 160 gästerna välkomna i Vita havet innan middagen intogs i Karl XI:s galleri. Blad gästerna deltog president Ilves officiella svit, representanter från diplomatiska kåren, riksdagen, regering, län och myndigheter samt representanter för svensk vetenskap, kultur och näringsliv. Kungen förde fru Evelin Ilves till bordet. På sin vänstra sida hade Kungen förutvarande talman fru Birgitta Dahl. Drottningen fördes till bordet av president Ilves. På sin högra sida hade Drottningen talman Per Westerberg. Prins Carl Philip förde fru Marika Streimann till bordet, maka till Estlands ambassadör Alar Streimann. På sin vänstra sida hade Prins Carl Philip fru Evelin Ilves. Prinsessan Christina, fru Magnuson, fördes till bordet av talman Per Westerberg. På sin högra sida hade Prinsessan Christina, fru Magnuson, Marko Mihkelson, estnisk riksdagsledamot. President Ilves förde Drottningen till bordet och hade på sin vänstra sida psykiatriker Ylwa Westerberg.Gästlistan finner ni här I sitt tal lyfte Kungen fram de starka historiska band som finns mellan Sverige och Estland, samt att det är 20 år sedan återvann sin självständighet och Sverige som första land öppnade en ambassad i Tallinn. 

/Kungahuset/

Őfelsége I. Levente Király születése után - 33 éve - kaptuk vissza a Szent Koronát (1978)

Budapest, január 6. – Hivatalosan ezen a napon adja át az amerikai Cyrus Vance a koronázási ékszereket az Országházban.

A Szent Korona

Képgaléria

A legtöbb történész szerint a koronát III. Béla (1172-1196) korában állították össze két fő részből: az úgynevezett alsó, görög koronából és a felső, latin koronából – emiatt a betűk is különböznek a két részen. A tetején lévő keresztet később, valószínűleg a 16. században illesztették a tetejére. Az elferdülését egy 17. századi sérülés okozhatta, amely úgy keletkezhetett, hogy a koronaékszereket tartalmazó vasláda fedelét azelőtt csukták le, hogy benne a koronát megfelelően elhelyezték volna.
Egy másik elmélet szerint már István is ezt a koronát használta, amelyet Szilveszter pápa küldött neki, mások még tovább mennek, Attiláig. Éppen 1978-ban, a korona visszakerülésekor derült ki az, hogy a korona alsó és felső része különböző idők szülötte, eltérő stílusuk, kivitelezésük miatt.

Egy érdekes riport a koronáról - 1. rész:




A vizsgálódások szerint sem Nyugat-Európában, sem Bizáncban nem készülhetett az egységes ötvösmű, helyette kaukázusi eredetre gyanakodnak azok, akik szemügyre vették. Csomor Lajos szerint egy 7-8. századi, Kárpát-medencei avar ötvösműhely lehet a készítője. Ha valóban ugyanaz a korona kísérte végig történelmünket, 55 király fején volt. Az Árpád-házi királyok Székesfehérváron őrizték. Visegrád, Komárom, Pozsony – ezt az utat járta be a korona, Kossuth Lajos pedig a szabadságharc idején Debrecenbe szállítatta 1848-ban, hogy aztán a budai Várba kerüljön. Szeged, Nagyvárad és Arad következett. 1853-tól a budai Várban őrizték.

Egy érdekes riport a koronáról - 2. rész:



1951-től 1978-ig az Egyesült Államokban, a Kentucky államában lévő Fort Knox katonai támaszponton tartották csaknem három évtizeden át. Európából Amerikába átszállították a Szent Koronát. Jimmy Carter amerikai elnök volt az, aki 1978-ra elérte, a Szent Korona Magyarországra kerülhessen vissza. Az American Airlines gépe január 5-én szállt le Ferihegyen. Másnap, az Országgyűlés épületében Cyrus Vance amerikai diplomata adta át hivatalosan az ékszert a Parlament akkori elnökének. A korona 2000. január 1-jén került vissza a Parlament épületébe, hiszen addig a Nemzeti Múzeumban őrizték. A koronázási palást a Magyar Nemzeti Múzeumban maradt.
AJÁNLOTT LINKEK:
Nemzeti jelképeink (nemzetijelkepek.hu)
A koronáról (naput.hu)
A Szent Korona története, legendái (wikipedia)
A Szent Korona története (complex.hu)
Képek a koronáról (kep.tar.hu)
Minden a koronáról (szentkorona.lap.hu)
A Szent Koronáról (portal.bme.hu)
Érdekességek (historia.hu)
Forrás: Hír24